Robusztus motorok reflektorfényében, gomba módra nőttek a sátrak szombat este a marosnémeti Tholdy-Horváth birtok hatalmas kertjében, ahová naplemente után több mint 350 motoros robogott be a dévai Szent Ferenc Alapítvány vendégeként.

 

 

A gyér fénynél azért látni lehetett a bőrdzsekik alól kikandikáló polók fehér feliratát: Három a magyar igazság! – melyről viselőik mosolyogva magyarázták: azért három, mert most vagyunk itt harmadszor. A motoroszarándoklat ötlete tulajdonképpen a sokunk számára szomorú december 5. után született. E napnak üzenetét akarta megcáfolni Bújdosó János magyarországi nevelőtanár, aki úgy döntött, zarándoklatra indul Erdélybe, nem is egyedül, hanem magával hív mindenkit, aki hajlandó motoron megtenni az utat, s a fizikai fáradság mellett némi anyagi áldozatot is vállalni. Ötletét az egyik legmenőbb magyar motoroslapban hirdette meg.

Első évben 150-en jelentkeztek, tavaly már kétszer annyian, idén pedig több mint 350 motoros robogott be a dévai kolostor udvarára, ahol sokukat már ismerősként üdvözöltek a ragyogó szemű gyermekek.

A templomi hálaadás és közös népdaléneklés idén sem maradt el, és természetesen a gyermekek motoroztatása sem. S mikor már mindenki kirobogta magát, a motorosok nagy hangerejű masináikon átvonultak Tholdy Horváth Péter nemrég visszaszerzett marosnémeti birtokára, ahol ideális sátorhely és finom meleg vacsora várta őket. No meg sok-sok gyermek, akiket csupán a sötétedés után felcsendülő koncert tudott elvonni a motorosok körül.

A csonkaországi Narko Polo együttes, mely saját bevallása szerint a zenét, mindenekelőtt a népzenét tartja a maga “kábítószerének”, a Kárpát-medence minden csücskében élő magyar népdalt végighegedült és fújt a bőrdudáján, egyből táncra perdítve az addig motorosokat bámuló gyerkőcöket.

No, persze a bőrdzsekis “bácsikat, néniket” sem kellett sokat biztatni. Talán az egyre csípősebb esti levegő is hozzájárult, a Narko Polo bemelegítő koncertje mindenképp, de mire a baróti Transilmánia etno-rock együttes színpadra lépett, már senkit sem kellett biztatni, hogy teli torokból énekelje: Legyen úgy, mint régen volt…

És ott, a Tholdy birtokon, melyből alig jó féléve vonult ki a csendőrség, s melynek udvarán szombaton közel félezer magyar motoros zarándok s még annyi helybeli magyar gyermek és fiatal énekelt, az ember úgy érezhette, hogy a dolgok valóban visszatértek a régi medrükbe, és az összetartozás érzése nem nosztalgiázás volt, hanem erős alap a jövőteremtéshez.

(Gáspár-Barra Réka,Nyugati Jelen)