Befejeztük a 2008-2009-es tanévet, amelyről a beszámoló végén, képeket is küldünk.
Beszámoló
Befejeztük a 2008-2009-es tanévet, amelyről a beszámoló végén, képeket is küldünk.
Jó volt, hogy nem kellett építkezéssel tölteni az időt, teljesen a gyerekekre, tanulásra, főzésre, kertre, virágokra tudtunk figyelni. Naponta rendszeresen bent volt 38-40 gyerek. Öröm volt nézni, hogy fogadták be a nagyobbak a kicsi elsősöket. Vigasztalták, bátorították. Nagyon élvezték ,hogy főztünk, ettünk.
Eleinte nehéz volt betanítani, beszoktatni a házi munkába, mosogatás, takarítás, fürdő pucolás, udvarrendezés .Minden nap kihúztunk valakiket ,akik aznap elvégezték ezeket a feladatokat. Év végére, húzás nélkül is voltak önkéntes gyerekek, akik segítettek. Jutalmaztuk akik valamit dolgoztak.
Tanulás mellett volt játék, meseolvasás, meselejátszás, bábozás, ének, és szavalóverseny.
Szép volt a mikulásünnepünk. Szerepeltek a gyerekek, ajándékot kaptak.
Szent Család vasárnapján ,az esti mise után, sikeresen előadtuk a "Gyufaárus kislányt". Együtt töltöttük a szilvesztert a nagyobb gyerekekkel, cserkészekkel. Éjfélkor kimentünk a templomba hálát adni, áldást kérni ,utána közös vacsora, tánc.
Aztán jöttek a farsangi napok. Az egész csapat egy maszkba öltözött. Együtt varrtuk, készítettük el a maszkot. Így lett meg a százlábú, amellyel díjat is nyertünk.
Jött a nagyböjt. Lázasan készültünk a Milleneumi ünnepségre. Előadtuk mise után a "Gyermek Passiót" aminek nagy sikere volt. Szereplés után az összes gyerekkel átmentünk az Összefogás Házába, ahol tejfölös lepény várt.
Jött az előáldozás. Isten segítségével 5 gyerekünk volt elsőáldozó.
Ebben az évben kertészkedtünk is. Tavasszal elvettük a magvakat, sokat öntöztük, gyomláltuk. Voltak gyerekek, akik nagy örömmel végezték ezt a munkát. A fiúk összehasogatták és összerakták a téli fánkat.
Szerepeltünk gyermeknap a kultúrotthonba.
A tanévet egy kirándulással zártuk. Kolbászt, szalonnát sütünk, jókat játszottak versenyeztek , a patakban lubickoltak a gyerekek.
Hogy mi is volt a legszebb az évi munkába? Megpróbáltuk mindennap ebéd után, egy mondat ereéig megköszönni azt a Jó Istennek, ami a legjobb, legszebb volt azon a napon. Csodálatos gondolatok voltak. Az volt a legjobb, hogy több gyermek azt kérdezte: " Szabad még egy mondatot? "
Ezzel próbáljuk hálára nevelni, mert sokszor érezzük a szívünk mélyén a hálát, de nehezen mondjuk ki, pedig lehet, hogy a mellettem lévő gyerek, pap, tanár, tanító, nevelő, szülő, pont erre a megfogalmazott, kimondott szóra vágyik, hogy munkájába, tanulásába, nevelésébe megerősödjön, és naponta újra tudja kezdeni a küzdelmet, a harcot.
Azt is leírom, amit ebben az évben , kudarcként éltünk meg. Ez a pályázat írás volt. Lehet hogy kellene örüljek, hogy az én segítségem nélkül is képesek voltak megírni, tudtom nélkül elküldeni, de én kudarcnak éltem meg, mert míg negyven évesen is bármi gondom , kérdésem van, azt valamelyik felettesemmel megbeszélem.
Nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Csaba testvérnek, minden munkatársnak, az egész támogatónak az évi segítségért, biztatásért, a meghallgatásokért.
Mindent köszönünk !
Máréfalváról
Kató, Ildikó és Anikó
