SZÉP TANÉV  VOLT

Szép tanév volt,erőben kezdtük de tanév végére érzem hogy az ellemek fogynak ki.Tanév végén,amikor az ember aláhuzza a papir alján két piros vonallal ,és alig várja hogy kukkanjon elé az eredmény, amely lehet rossz vagy jó,nállunk is voltak bajok,búsultunk is,sirtunk is,de minden eső után a felhők kőzül kijön a nap és megmelegit sugaraival volt sok-sok öröm kacagás játék ,és mosolyogás csillogó gyémántszemek amit egy boldog tiszta gyermeki szem tud csak igy csillogni.

A tanulásról mit is mondjak,nem tudtunk mindenkiből tizes tanulót faragni,de van első tanulóm  kettő az osztályban, van második is és igy tovább,van aki bukik románból,mert szememben megmondja hogy őt NEM érdekli mert a juhok mellé nem kell .Van egy potvizsgásom,aki négy tantárgyból bukik meg,a tavaszon úgy felvitték szülei a havasokba hogy a sok hiányzás a bepotolhatatlan tantárgynak a végeredménye. Egy hetedikes lányomat vesztettem el a tavaszon ,annyira a tanári gárda rá van (esve) hogy nagy verések után sem akar az iskola felé járni. Egy hatodikos kislányról is szeretnék beszámolni,akit az édesanya ha úgy lehet mondani nem engedi az iskolába mert kistestvérére nincs ki ügyeljen ,az édesanyának munkahelye nincs de a hobbiban él (NÁLLUNK AZ ITAL AZ MÁR HOBBY) és igy teszi tönkre saját gyereke életét, a kislánnyal szóbaáltam más életet szeretne mert sajnos, se tisztálkodás, se élelem de egészségi allapota nagyon gyenge, rövid idő alatt sokszor tüdőgyulladásban esett.

 

Ezek voltak a nagy nagy bajok.Én nem szeretek a bajokról irni, amit tudtam elrendeztem az én kertemen bejül, a fentieket sorolva maradtak rendezetlen,de remélem a jó lsten segiségével velük is rendezünk valamit.Csak RÁ tudom bizni és a mindennapi imámban kérni hogy segitsen hogy alakuljon jora a dolog.

 

Most beszéljek a kedves eseményekről is. V oltunk versenyekre meghiva,és oklevelekkel jöttünk kedves kis falunkban haza, ezek, énekből, rajzból, magyar népitáncból, versmondásból, bográcsfőzésből ,,VALAKI  az ÉN gyerekeimre is felfigyelt, nagyon boldog voltam, lehet boldogabb mint ők, sikerült hogy mutassam meg, hogy ők is léteznek, harcolnak, küzdenek, hogy jussanak fel arra a szinpadra, ahonnan csak a jó tanulók szoktak csak oklevelekkel lejönni és fellétek, szerény kis ruhába, és nem azt mutatták meg hogy tanulmányi szempontból ők az aszok,hanem aval amit ők sok sok munkával mutatták meg. Arról a szinpadról mi is oklevelekkel, jöttünk le.

 

A rajzversenyeken is keztünk jók lenni,azon kivül felvállaltunk osztályokot rajzolni,és munkánkra fizetés édesség volt vagy élelem, de kaptunk sok sok fagyi és nagy tábla csokikot is.

 

Nagy örömünkre és lstennek hála ,a negyven gyerekemnek, huszonnyolc gyerekemnek, keresztszülőt rendelt a jó lsten, akikkel probálok szép kapcsolatot tartani velük, beszámolókat irtam nekik, hogy tudják hogy mivel foglalkozik az én osztályom és keresztgyereke, sok szép levelet kaptunk, de sokat irtunk is, nem felejtettük el a szép ünnepeket, képeslapokat küldtünk. Nőknapjára, a programban be akarjuk vezetni kedves keresztszulők szuletésnapjukat is, ezek a gyönyörü unnepek, ne felejtődjenek ki, minden kedves ismerősünktől aki melletünk volt és van. Gyönyörü levélboritékokat készitettünk amire ékes csillogó betükkel küldjük a cimzettnek, válaszokat és dicséretet kaptunk. Jólesik ha dicsérnek de lelkünkből csináljuk ezt, és a gyerekeknek tetszik ha látnak egy szép munkát.

 

MI CSAK IMÁVAL, KÉPESLAPPAL, FADARABOKRA KÉSZITETT  MAGYAR MOTIVUMOS RAJZAL, KÖSZÖNJÜK MEG,AZ AJÁNDÉKOKOT ÉS CSILLOGÓ SZEMEK MEG SOK SOK MOSOLY, EZ A MI VALUTÁNK.

 

*** 

 

Egy év után olyan jó érzés,amikor vendégek jönnek vagy bejelentkeznek,hogy aznap nállunk feláll a katonaság,rend van és úgy viselkednek mint valami kis katonák,oly szépen folynak le azok a napok,pedig rettegnek ök is és rettegek én is hogy  milyen lessz a siker,a szép ünnep alkalmával PÜNKÖSD-kor sok keresztszülői pár megfordult kis osztályunkban,megint oly szorongva vártuk őket nem tudtuk ők se de én se hogy mit várnak el tőlünk a keresztszülők,de annál nagyobb volt a siker a találkozásaz öröm a megismerkedés ez mind szép volt és nem szerepeltünk hanem a szivünkből jött áradt a jó ember iránt aki nekünk örömet szerzett nem csak keresztgyerekének hanem minden gyereknek! Három napot banánnal éltünk ! llyent nem látott a világ ,hogy banánt banán után ettük ,és ez csodálatos volt nézni CSAK MOSOLYOGNI TUDTAM  el voltak folyva a jólakástól.Ezek szép napok amit se gyerek se mi a nagyok nem tudunk elfelejteni.

 

Szent József ünnepén lent voltunk Marikanéninél a negyven gyerekemből tizeneggyet megkereszteltünk gyönyörü volt a mise a keresztelési folyamat nagy élmény volt a többi gyerek számára,de annak a gyereknekakinek olyan volt a szive mint a patyolat mert friss keresztény volt és hogy Csaba testvér volt az a kedves papbácsi aki őt megkeresztelte,BŰSZKÉK voltak,nem csak ott a templomban hanem a falunkban is hetes téma volt.Örvendtem hogy sikerült öket szegényes öltözetben és szüleinek zsebében egy garassal se ezt  közösen megszervezni és az nap végén mint kicsi angyalok lelkileg tisztán tudtak lefeküdni .Lehet hogy azon az éjszakán nagyon szép lehetett álmuk.

 

Megtartottuk  a gyereknapot is ,egy nagyon kedves fiatal de szürke cukrászbácsink van itt a falunkban NYÁRIMIKULÁSUNK  Gyuribácsi hozott hat nagy nagy skatulya édességet,és minden gyerek kapott egy társasjátékot.Azt mondták hogy még ilyen gyermeknapot meg se merték volna álmodni. Bizos nem is fogják elfedni hamar.

 

Készitettünk diszokleveleket az iskolában de nem a tanulásért,adjuk hanem a tevékenységükért,a mindennapi közös imákért,azert hogy ott volt és mosolygott,mindenkit felviditott és ebből én is erőt meritettem jobban ment a munkám szebb volt a napunk,mert szépen viselkedtek,mert megtanultak az utcán köszönni,mert egy öreg néninek segitett a csomagját vinni.Hát mi ezért adunk oklevelet.

 

Kaptunk ajándékba egy tv-t és egy nagy skatulya videorajzfilmeket hoztak,otthonról felvittem a videólejátszót de ebből egy akkora nagy zakata lett mert eggyesek nem tudták hogy a gépbe csak egy kazetta megy be. A végén minden szépen kialakult és merem állitani hogy Hófehérkét legalább huszor megnézték és a fiuk a Szilajt minden nap ,még könnyeket is láttam a kis szemükben úgy átéltek egy rajzfilmet.

 

*** 

 

Egy nagy örömet  csináltunk az osztályba neki az első szülinapunkon, amikor volt egy 6 kg-os tortánk. Édesanyját megkértük hogy előre adja be az adag inzulint, hogy ő legyen aznap a fő vendégünk. Mindenből ehetett, tortából, édességből, üdítőből, neki sok ilyen napja nem volt. Otthon mesélte hogy neki milyen nagy megtiszteltetés volt amikor a torta előtt állt és ki kellett fújja az első gyertyát.
 

 Volt egy periódus, amikor az én kedves roma gyerekeim olyan csúnyán kezdtek beszélni; káromkodás, utcai szavak; kiakadtam, mert nem tudtam hogy ez a front hatása, vagy mi történt? Én nagyon jól tudom, hogy a gyereket nem szabad osztály előtt megszidni, de akkor ez én pumpám is úgy felment, hogy tábla elé hivattam a két bűnöst, jól lehordtam őket de elég szép szavakkal, s megmagyaráztam hogy ha már itt vagyunk és jót akarunk itt tanulni, akkor lehet választani vagy az ajtón be vagy ki. Sírtak, de az én lelkem is sírt, megbüntettem őket egy hétig ne is lássam őket. De másnap délbe jöttek, s nálam az a szokás, hogy ha megbüntetem őket félnek bejönni az osztályba. Úgy határoztam hogy az a jó nálunk, ha midig nyitva van az ajtó és ha ő úgy érzi hogy erősen akar hozzánk bejönni, akkor én nem szólok, bejön, leül és folytatódik az élet tovább mintha semmi sem történt volna. Ez a két gyerekem is ezt csinálta; bejöttek, de este elmenés előtt azt mondták, hogy még a saját édesanyjuk se vette így őket elő és hogy szégyellik. Attól a naptól szerintem minden gyerek megijedhetett tőlem, de csúnya szavakat azóta már nagyon ritkán hallok.