A legenda szerint asszonyvérrel épített dévai vár baljós mondáját évek óta egy másik, immár közismertté lett legenda ellensúlyozza. A dél-erdélyi város ferences kolostorából új magyar élet sarjadt a rend mély hitű szerzetese, Böjte Csaba munkálkodásának köszönhetően. A dévai gyermekmentőt ma már az egész Kárpát-medencében ismerik és tisztelik. Kissé profánul azt mondhatjuk, manapság talán Böjte Csaba személye az egyetlen, ami nemzeti közmegegyezés tárgya, s tevékenysége az eredményes nemzetpolitika megtestesülése.

A legenda szerint asszonyvérrel épített dévai vár baljós mondáját évek óta egy másik, immár közismertté lett legenda ellensúlyozza. A dél-erdélyi város ferences kolostorából új magyar élet sarjadt a rend mély hitű szerzetese, Böjte Csaba munkálkodásának köszönhetően. A dévai gyermekmentőt ma már az egész Kárpát-medencében ismerik és tisztelik. Kissé profánul azt mondhatjuk, manapság talán Böjte Csaba személye az egyetlen, ami nemzeti közmegegyezés tárgya, s tevékenysége az eredményes nemzetpolitika megtestesülése. A ferences barátra igazán illik Wass Albert sora: "töretlen hittel ember és magyar."

Reggel háromszázkilencvenkét gyermekünk volt, de Csaba testvér ma átugrott Szászvárosra misézni, így lehet, hogy estére ez a létszám már nem aktuális - mondja kérdésünkre az egyik dévai nevelőnő. Böjte Csaba ugyanis jártában-keltében új és újabb elesett gyermekeket hoz magával a kommunista iparosítás leáldoztával elnéptelenedett fantomblokkokból és a gyármaradványok romjai közül. Ennek köszönhetően Déván sok száz lánynak és fiúnak fedél került a feje fölé, a mindennapi testi és lelki betevőt is megkapják, s a nevelőintézet, netán a börtön vagy a korai halál helyett teljes értékű emberekként kezdhetik el majd a felnőtt életüket

Déva Dél-Erdély Szászföldtől nyugatra eső részének legjelentősebb városa, kulturális és gazdasági szempontból is fontosabb, mint Hunyad megye székhelye, Vajdahunyad. Lakosságának 8-9 százaléka magyar, ennek megfelelően sok a vegyes házasság. Általános tendencia, hogy az ilyen családok gyermekei úgymond a könnyebb boldogulás végett román iskolába kerülnek, s mire felnőnek, magyarul nem vagy csak alig tudó asszimilánsok válnak belőlük. A szórványvidékek klasszikus példája tehát a városka, s az ebből fakadó gondokat csak meghatványozza, hogy Dél-Erdélyben Nicolae Ceausescu kommunista diktatúrája erőltetett iparosításba fogott. A gazdasági irracionalitás és a természetrombolás együtt járt az életminőség megváltozásával, a szerves közösségek széthullottak, s a gyárak bezárása munkanélküliséget, nyomort, sokszor létminimum alatti tengődést eredményezett. A távolról csak legendás váráról ismert Vajdahunyad és környéke közelről szomorú, nyomasztó képet mutat. A hegyek oldalában elhagyott külszíni fejtések tátonganak, az utak mentén rozsdálló, gaztól fölvert egykori ipari vágányok, víz- és gázvezetékek húzódnak, s jobbra-balra a valamikori gyárak maradványai nyomasztják az utazót. Üvegüket, fakereteiket veszett ablakaikon ki-be jár a szél, tető híján beesik az eső. Az egyik épületben csak néhány hitvány drót tart egy hatalmas betontömböt. Bármikor leszakadhat, akár emberéletben is kárt téve, ezekben a kísérteties építményekben ugyanis elesett emberek, köztük sok gyerek húzza meg magát, akárcsak a valaha volt gyárak közelében épült silány minőségű tömbházakban, az úgynevezett fantomblokkokban. Az egykori iparterületen itt is, ott is eldobált műanyag zacskók hevernek, melyekből árad a ragasztó vagy csavarlazító szaga. Egyre több tizenéves vagy még kisebb gyermek próbál ilyen módon menekülni a szomorú valóságból. A céltalanság, a kilátástalanság és a nyomor sokszor a bűn útjára viszi a bandákba verődött gyerekeket, vagy épp felnőtt bűnözők áldozataivá lesznek. Senki nem felel értük, senki nem védi meg őket. Ide vezetett az a torz társadalmi kísérlet, amelyet kommunizmusnak hívnak. Pusztakalán egyik romos gyárépületén még ma is ott olvasható a valamikori szlogen: Ceausescu-Románia.

 
Hitből építkezni

Ebbe a világba csöppent, azaz inkább robbant bele 1992-ben Böjte Csaba, már amennyire egy egyházi ember robbanhat. Mindenesetre a ferences szerzetes Dévára érkezése sok mindent megváltoztatott. A sok-sok utcán kántáló, kéregető, rongyos, maszatos és éhes gyermek láttán a mélységes hitű Csaba testvér leverte a lakatot a romos ferences kolostor ajtajáról, és Isten nevében gyermekotthonná nyilvánította. A kis csavargóknak egyszerre lett valakijük, akitől jó szót, ételt és otthont kaptak. És jövőt, hiszen az árva, vagy nehéz sorsú családokból származó gyerekek közül sokan kerültek egyetemre, mások kitanulták valamelyik szakmát, és becsülettel megállják a helyüket az életben. A ma már gyűjtőnévvé szélesedett Déva igazi sikertörténet. Böjte Csaba bebizonyította, hogy a semmiből is lehet valamit, pezsgő magyar életet és egész Erdélyre kiterjedő magyar jövőépítést teremteni.

Eleinte sok baj volt, jöttek a rendőrök, kérdezték, mit keresünk a kolostorban, ki adott erre engedélyt. Azt mondták, hagyjuk el az épületet. Azt feleltem, rendben van, de adják írásba hivatalos pecsétes papíron, hogy a gyerekeket utcára kell tenni. Erre már nem vitte rá őket a lélek, így aztán maradtunk, és idővel megszoktak minket. Ma pedig sokszor a rendőrök hoznak ide elesetteket, vagy szólnak nekem, hogy atya, itt és itt csatangoló gyerekeket láttunk - mesél a kezdetekről Csaba testvér, akit a húsvéti teendők idején nem kevés szerencsével sikerült elcsípnünk Déván. Egy nyílt és örökké derűs arcú ferences szerzetes ül velünk szemben elmaradhatatlan csuhájában, aki egyszerű szavakkal beszél a hitről és a szeretetről. Úgy mesél az elmúlt tizenöt esztendőről, mintha a világ legkézenfekvőbb és legegyszerűbb dolga lenne fejest ugrani a semmibe, és sok száz gyermek sorsáért felelősséget vállalni.

Magyarországon huszonöt-harmincezer ezer állami gondozott gyerek van, Romániában százezer, s a létszám sajnos nem csökken. Ebből hat-hétezer magyar. Ezt látva arra jutottam, hogy szükség van egy olyan intézményrendszerre, ami lehetőséget ad arra, hogy ezek a gyerekek megmaradjanak vallási-nemzeti identitásukban. Az állami intézményekben nagyon könnyen beolvadnak, elveszítik az identitásukat. Ezért a református testvéreinkkel összefogva ki kell építeni egy gyermekvédelmi hálózatot - fejtegeti Csaba testvér.

A gondolatot tett követte, a tettre felfigyeltek a jó szándékú emberek. Megalakult a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, amely megteremtette a hivatalos adminisztratív kereteket. Egyre többen segítettek, ki pénzzel, ki ruhával, könyvvel, egyébbel, s így apránként felépült egy mára egész Erdélyt behálózó intézményrendszer. Déva gyűjtőnév lett, s ma már rászoruló gyermekek kapnak esélyt az életre a dél-erdélyi városon kívül Szászvároson, Szovátán, Zsombolyán, Nagyszalontán, Gyergyószárhegyen, Petrozsényban, Kovásznán, Tusnádfürdőn, Árkoson, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Torockón. Az alapítvány tulajdonába került Bethlen Gábor marosillyei szülőháza, és mindezeken kívül harminc napközi otthont is működtetnek. Az otthonok mindegyike önálló intézmény, némelyikben, így például a szászvárosiban Csaba testvér első, azóta felnőtt védencei folytatják pártfogójuk munkáját. Több mint negyven intézményben mintegy ezerháromszáz gyerek kap testi és lelki táplálékot, magyar identitást és jövőt. Mindehhez persze elkötelezett munkatársak is kellenek.

Körülbelül száznegyven munkakönyves alkalmazottunk van, nevelők, tanítók, más munkatársak vegyesen - meséli Csaba testvér. - Sok önkéntes is segít, ki rövidebb, ki hosszabb időre jön valamelyik intézményünkbe. Persze vannak, akik lemorzsolódnak, meginognak az elkötelezettségükben. Ezt a hivatást csak teljes hittel, türelemmel és szeretettel lehet végezni. Sokan jönnek Magyarországról is, nem vagyunk válogatósak, mi a magunk részéről megadjuk nekik a kettős állampolgárságot - teszi hozzá mosolyogva. Megtudjuk, hogy Németországból, sőt Kanadából is van jelentkező a nemes küldetésre.

A dévai mindennapok szervezett rendben zajlanak. Meg van határozva az ébresztő, az étkezések, a tanulás és a villanyoltás ideje, s közben szentmisére és istentiszteletre is járnak a gyerekek. Merthogy Böjte Csaba otthonai ökumenikusak, s nem csak katolikusokat fogadnak be.

 
Az élet mellett dönteni

A szeretetteljes rend és a fegyelem megteszi a hatását, ez első pillantásra lemérhető. Étkezések előtt és után közösen imádkoznak a gyermekek, neveltek és nevelők kölcsönös tisztelettel beszélnek egymással. Az idősebbek a nevelők munkáját is segítik, terelgetik a kisebbeket. Egy-egy nevelő hét-nyolc gyermekkel foglalkozik, vagyis klasszikus nagycsaládi modellt állítottak föl. Déván a kolostor melletti tömbházak lakásait megvásárolta az alapítvány, s a legtöbb otthonban hasonlóan oldják meg a gyerekek elhelyezését.

Pontos rend és fegyelem, valamint önfegyelem van tehát Déván, de ez nem jelent valami aszkézist. A kolostor környéke, a közös ebédlő nevetéstől hangos, s hamar kiderül, hogy a gyerekek nemcsak igénylik a szeretetet, hanem maguk is hatalmas mennyiségben árasztják azt egymásra, a nevelőikre, de még az idegenekre, az átutazókra is. Az élményt, amikor a kacagó gyerkőcök néhány percen belül fürtökben csimpaszkodnak az emberre, szavakkal visszaadni aligha lehetséges; azt át kell élni. Az ilyen pillanatokban sok minden átértékelődik, s a bonyolultnak hitt dolgok végtelenül leegyszerűsödnek, amennyiben könnyedén megkülönböztethetővé válik a jó és a rossz.

Böjte Csaba akár elégedetten hátra is dőlhetne, de a ferences szerzetest nem ilyen fából faragták. Fejébe vette, hogy magyar iskolát épít a moldvai csángóknak. Az intézmény alapkövét tavaly pünkösdkor tették le Rekecsinben Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége, a fővédnökséget vállaló Dalma asszony jelenlétében. A pénz szépecskén gyűlik, egyedül az építési és működési engedélyek áterőltetése tűnik nehéz feladatnak, ismerve a román hatóságok hozzáállását különösképpen a csángók ügyéhez. Sőt, egyes hírek szerint Csaba testvér már a jelenlegi Románia határain túlra tekint. Mindenesetre várja, hogy Románia bekerüljön az Európai Unióba, mert ez, mint mondja, új dimenziókat nyit majd.

Csaba testvér érkezésünk napján a közeli Szászvároson misézett (erre mondta az egyik nevelőnő, hogy estére akár új gyerekek is kerülhetnek Dévára), húsvét vasárnap pedig a dévai kolostor melletti templomban hirdette az igét. Ebből az alkalomból két gyermeket, egy fiút és egy lányt keresztelt.

A gyermekek születése, a keresztelők a legnagyobb ünnepek közé tartoznak. A legnagyobb veszélynek a magyar nemzetre nézve a gyermekek iránti szeretet megcsappanását tartom. Olyan szép az a történet, amikor a kis Jézus élete veszélyben van, az Isten szól Józsefnek, hogy fogd a gyermeket s az anyját, s menekülj Egyiptomba. Józsefnek döntenie kell a jólét, az ácsműhely, a megrendelések és a kis Jézus élete között. És a Szent Család az élet mellett dönt. Ez olyan szép, nem? - hoz bibliai példát Csaba testvér, ugyanakkor rámutat a szomorú ellenpéldára:  - Sajnos a magyar fiatalok nagy része ma nem az élet mellett dönt. Ugyebár hárommillió nyugdíjas van Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy egy nyugdíjasra jut két felnőtt, pedig legalább tíz-húsz unokája kellene legyen. Ehelyett sok édesanya abortuszt követ el. Egy gyermeket nem lehet megölni, halhatatlan lelke van! Az a véres magzat az utolsó ítéleten szembejön majd az édesanyjával, és azt mondja, neki: te még azt sem engedted, hogy megszülessek. A liberális világnézet úgy gondolja, egyszerűbb gyerek nélkül élni, mint gyerekkel. És ha ezt az egyes emberek így gondolják, akkor egy állam miért ne gondolkodna így?

Hogy mégis honnan meríti az erőt a rendíthetetlen munkálkodáshoz, arról Böjte Csaba így vall: - Isten megadta a kegyelmet, s tudatosan kialakítottam magamban az élő hitet. Hiszek abban, hogy Isten selejtet nem teremt. A gyerekek nem csak jók, szépíthetők, formálhatók, hanem ha valahol van egy gyerek, aki azért sír, hogy vegye ölbe valaki, akkor kell legyen valahol egy nő, aki meg arra vágyik, hogy ölbe vehessen egy gyereket. Hiszem azt is, hogy van valahol egy ház, amely arra vágyik, hogy a porosodó csöndjét gyermekzsivaj, kacagás verje föl. A gonosz lélek az Isten által teremtett világot próbálja összezavarni, mint a puzzle-darabokat, nekem pedig az a feladatom, hogy nyugodtan, kapkodás nélkül egymás mellé igazítsam őket. Hiszem, hogy minden megvan ahhoz, hogy az ember boldog legyen és kibontakozzon ezen a földön.

Mint a dévai példa bizonyítja, a hit valóban hegyeket képes megmozdítani. Így teremthet az ember a semmiből valamit, így fordítható a nyomorúság reményteljes jövőre. Ez valódi és hatékony nemzetpolitika, de nem csak az.

 
Jónak lenni jó

 Nem hiszek abban, hogy bármelyik állam bármikor véglegesen meg tudná oldani a szociális kérdéseket. Én sem ezt akarom elérni, hanem rá akarok mutatni, hogy jó dolog jónak lenni. Szép dolog egy kiskutyát, egy állatot nevelgetni, de egy babát, egy gyermeket befogadni és megosztani vele az életünket vele még sokkal nagyobb öröm. Azt szeretném, hogy emberek merjenek megnyílni egymás felé, merjék a szomszéd lépcsőházban lévő problémákat fölvállalni! Be akarom bizonyítani, hogy az ember jó. Nagyon sokan attól félnek, hogy az elesett emberek gyermekei is elesettek, netán bűnözők lesznek. Én azt látom, hogy lehet ezeket a gyermekeket nevelni. Tavalyelőtt tizenöten érettségiztek, ebből tizennégyen egyetemen vannak. Tavaly huszonkilencen érettségiztek, tizennyolcan főiskolán, egyetemen vannak. Büszke vagyok rájuk. Sokan azt mondják, az embert a gének határozzák meg, mások az iskolára esküsznek. Szerintem a szabad akarat határoz meg mindent. Egy kiváló iskola növendéke lehet gazember, és egy rossz természetű ember gyermeke lehet csodálatos ember. Szabad akaratból járhatunk a szeretet útján, akkor is, ha néha nehéz, ha néha legszívesebben odavágnánk az egészet. Szabad akaratból dönthetünk a jó és a szép mellett. Ez az, amit el akarok mondani.

Déván így tesznek kicsik és nagyok, nevelők és neveltek. Megélik, cselekszik a jót. És mindezt úgy teszik, hogy nem kerítenek neki nagy feneket, csak egyszerűen jók az embertársaikhoz. Az ételből jut a vendégnek, az utazónak is, és amikor együtt ebédelünk a sok különböző közegből jött, de mégis hasonló sorsú gyerekkel, akkor nyer értelmet igazán az a kifejezés: mindennapi kenyér. Ez is a nagyon bonyolultnak tűnő, de nagyon egyszerű "titkok" egyike. S a szeretetből jut az állatoknak is. Erdélyben sok kivert kutya kóborol az utakon. Éhesek, félnek. A dévai kolostor körül is mindig találni hármat-négyet. A gyerekek és a nevelők nekik is juttatnak a falatból, némelyiket befogadják, ha mód van rá. Az egyik helyi kedvenc Zongora, a három lábú kutya, akinek nemrég kölykei is születtek, két fehér és két fekete. - Kettő fehér, kettő pedig olyan, mint én - kommentálja a jelenséget némi öniróniával Csaba testvér védence, egy négyéves-forma cigány fiúcska. Ahogy kilépünk az ebédlőből, meg is látjuk az egyik kutyakölyköt. A hunyorgó szőrgombolyag az egyik kislány kabátja alatt reszket, láthatóan egyszerre fázik és fél a még szokatlan világtól. Ahogy pillanatokon belül sok kis kéz kezdi simogatni, úgy múlik el a vacogása. Ez is igazolja azt a gondolatot, amit a kolostor vendégházában talált vendégkönyvben olvashatunk Dévával kapcsolatban: "Hely, vég, ahol döntést hozni leülhet az ember magával." Az érdek nélküli szeretet ilyen megnyilvánulásai kétségtelenül döntésekre és elhatározásokra sarkallják az embert.

Mielőtt továbbindulunk Csíksomlyóra, Csaba testvér megfogalmazza a nemzeti szimbólummá vált ferences kegyhely mának szóló eszmei üzenetét: - Az idei pünkösd számomra két okból is kiemelten fontos. Ezelőtt nyolcszáz évvel, 1206-ban történt Szent Ferenc megtérése. Visszaadta ruháját, mindenét az apjának, s azt mondta: csak egy atyát ismerek, a mennyei atyát. Mindenkinek, aki elzarándokol Csíksomlyóra, rá kell döbbenni, hogy van nekünk egy mennyei atyánk, aki nagyon szeret minket. Ez a megtérés alapvető döntés kellene legyen. Ugyancsak az idei évhez kapcsolódik, hogy 1606-ban született Domokos Kázmér, a nagy erdélyi püspök. Gondoljunk csak bele, Mohács után vagyunk, az ország három részre szakadva, fájdalom, szomorúság, szenvedés mindenütt. A nemzetet vallási ellentétek is szabdalják, teljes a zűrzavar, százötven éve nincs katolikus püspöke Erdélynek. Ekkor bosnyák ferencesek jönnek Erdélybe, s döbbenten látják, hogy minden széthullott. Van velük egy fiatal férfi, aki tolmácsol, segédkezik a prédikációkban. Ő Domokos Kázmér. Rádöbben, hogy mások gondolatainak tolmácsolása helyett saját gondolatait szeretné elmondani az embereknek. Rómában pappá szentelik, s elkezd egy nagyon tudatos missziós munkát Erdélyben. Később püspökké szentelik, s ő újraszervezi az erdélyi egyházmegyét. Ez az a két nagy ünnep, ami számomra nagyon fontos az idei csíksomlyói búcsú kapcsán. A hit és az újrakezdésre való képesség. Csíksomlyó azt is üzeni nekünk, hogy egy ember Isten melletti döntése óriási hatással tud lenni a világra. Amikor a gyergyói és a csíki medencét protestánssá akarták tenni, a gyergyóalfalui István pap nemet mondott.  A híveivel felvonult a Tolvajos-tetőn, s legyőzte János Zsigmond seregeit, majd zöld ágakat lengetve hálát adtak a csíksomlyói szűzanyának. Ez pünkösd szombatján volt. A fő üzenet tehát a hithez való hűség. Aki elzarándokol Somlyóra, erősödjön meg vallási, nemzeti identitásában. Merjük vállalni, amit Isten nekünk adott!

Szerző: Ágoston Balázs

Forrás: Demokrata - Csíksomlyó különszám