Nagyon büszke vagyok Guszti fiúnkra! Nálunk végzett Déván az otthonban, érettségi után 4-5 évig dolgozott a nagyvilágban, sokat keresett, vett egy autót is magának, de a szíve hazahozta Erdélybe! Úgy döntött, hogy itthon a szülőföldjén keres magának megélhetést. Még a télen jelentkezett nevelőnek! Egy hosszú körúton elbeszélgettünk mindenről, majd a gyergyószentmiklósi házban kapott munkát a gyerekek között. A kollégái megvannak elégedve a munkájával, ő is örömmel dolgozik és nagy meglepetésemre, a fizetéséből szerre vett hat kis bocit. Most nagy örömmel, szeretettel nevelik Palival, akivel együtt nőttek fel Déván és aki most a Szent Anna Otthon kedves vezetőjének, Orsinak a férje és a munkában a jobb keze. Pali szintén sok kis bocit vásárolt a fizetésére.
A gazdáknak kell a tej, ezért a bocikat elég olcsón eladják, és így egy boci árvaházat létesítettek, persze tudom, hogy ők nem szent teheneket nevelnek! Adná az Isten, hogy majd ősszel jó pénzért tudják értékesíteni az állataikat!
E két nálunk felnőtt fiú szülei is állatokkal foglalkoztak, gazdálkodtak, pásztorokként keresték a kenyerüket. Nagyon örvendek, hogy nem szakítottuk el őket a gyökereiktől, hogy nagyszüleik, szüleik útján bennük is fellángolt az állatok, a gazdálkodás utáni vágy! Tiszta szívvel imádkozom, hogy ez a láng soha ki ne aludjon és segítse őket, hogy becsületes munkájukból egészséges élelem kerüljön az emberek asztalára!
Jó felé tart a világ! Örömmel írhatom le, hogy megnyílt az út azok előtt akik nem akarnak elméleti líceumi oktatásban részesülni, hanem a szüleik, nagyszüleik jól kitaposott útján, becsületes kétkezi munkával akarnak maguk és családjuk számára megélhetést találni! Igen, Hargita megyében összesen 24 szakiskolai kilencedik osztály indul ősztől! Az iskolákban különféle szakosztályok létesülnek, melyekben három éves képzés után, szakmunkási végzettséggel munkát vállalhatnak a fiatalok! Az iskola kapuja tárva-nyitva, a nyolcadikos diákok már iratkozhatnak is be ezekben a napokban!
Hosszan kísértem - szomorú szívvel - több olyan őszinte, becsületes gyerek kínlódását, akik nem vágytak és nem is akartak elméleti líceumi osztályokba iratkozni, de mivel öt-hat évvel ezelőtt a szakoktatást Romániában felszámolták, más út nem volt előttük! De ne a múltat búsuljuk, Istennek hála, a tanügyminisztérium ablakai kinyíltak, vagy betörtek (ezt most hagyjuk), de mindenesetre az utóbbi évek katasztrofális érettségi eredményei alapján visszaállították a szakoktatásnak ezt a régi, jól bevált módját! Miért is ne lehetne valaki becsületes ács vagy kőműves, akár gazdálkodó a szülőföldjén, miért ne tanulhatná meg jó mesterektől, szakemberektől azt a szakmát, amelyik őseinek is megélhetést jelentett?
A szülőket is szeretettel biztatom, hogy nagyravágyásból ne erőltessék a gyerekeket olyan iskolába, ahol ők nem érzik jól magukat, ahol csak feszültségek árán, csalással, puskázással tudja a gyerek elvégezni a tanulmányait! Az élet Isten ajándéka, és Ő azt azért adta, hogy boldogok legyünk! Nézzék meg a csatolt képet! Azt látom, hogy a kis boci mellett az én fiam boldog, akkor kérdem én, miért kellene ráerőltetnem az inget és nyakkendőt? Miért ne mehetne azon az úton, melyen oly sokan jártak már előtte a szülőföldünkön!
Isten áldását kérem mindazokra a diákokra, tanárokra akik a szakoktatás mellett döntenek, és nagy-nagy szeretettel kérem a politikusokat is, hogy segítsék ezeket a most születő képzéseket, hogy lehető legjobb szakemberek mellett megtanulják a diákok, a becsületes munkát a mai kor követelményei szerint!
Újból lesz három éves szakiskola!