Imádkozzunk Máriával Pünkösdre készülve,
Világunknak a Békesség Lelkét kérjük!

Hanganyag:

Dicsőség az Atyának…
Miképpen kezdetben…

Evangélium Szent Lukács könyvéből:

Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket.

Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Lk 2, 41-50

Elmélkedés:

Csodálom, Mária, végtelen türelmedet, azt a kitartó, anyai nyugalmat, ahogyan megkerested, megtaláltad Szent Fiadat. Csodálom azt a természetes egyszerűséget, ahogyan ezt a krízishelyzetet kezeled. Elveszett a kis Jézus, de nem roskadsz le magatehetetlenül, nem rontasz neki anyai félelmedben férjednek, bűnbakot keresve, hanem összezártok, hogy ezt a feladatot is megoldjátok. Mária, te tudod milyen hatalmas a veszély, hisz akkoriba egy ilyen korú gyereket simán el lehetett adni a rabszolgapiacon, de azt is tudod, hogy néped nagyjainak már volt egy kísérlete gyermeked megölésére. Látom magam előtt, ahogy a rabszolgapiacon félve érdeklődtök, éjszaka összebújtok Józseffel és imában kéritek az Istent, hogy segítsen megtalálni a kis Jézust. Nem mondod fatalista beletörődéssel, hogy Isten adta, Isten elvette, majd Ő kitalál valamit. Nem, hanem ti, a magatok kis emberi eszközeitekkel próbáljátok megoldani ezt a nehéz helyzetet. És mikor végül munkátok eredményeként rátaláltok a templomban lévő gyermekre, akkor nem magatokból kikelve vesztek elégtételt, hanem minden pedagógusnak örök példát állítva, szelíden megkérded Fiadtól: „Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?”

Könyörögjünk:

Urunk, Istenünk te végtelenül szeretsz és feladatokat bízol ránk, melyek megoldása által növekedünk, emberségünkben kibontakozunk. Szeretettel kérlek, hogy segíts Mária példáján, hogy a magam mindennapi feladatai előtt ne hátráljak meg, ne roppanjak össze, ne másban keressem a hibát, hanem azokkal, akik hozzám tartoznak, a saját szerény eszközeinkkel, amik a rendelkezésünkre állnak, próbáljuk türelmesen megoldani, jó végre vinni a feladatainkat.

A nehézségeinkben, gondjainkban alázattal így imádkozunk:

Most segíts meg Mária…