Íme az aknaszlatinai magyar óvoda vezetőnőjének levele:

"Az utolsó időben többször kérdezték tőlem, a magyarországi barátaim, mi itt Kárpátalján hogyan érezzük át ezt a helyzetet, ami van Ukrajnában. Sőt volt olyan barátom, aki még decemberben felhívott és azt mondta: „Éva, gyertek haza” Vagy 100-szor elhangzott a kérdés „Miben segíthetünk nektek”
De a válaszom mindig, mosolyogva (mert jólesett a törődés) egy és ugyanaz volt ..
-Itt minden a legnagyobb rendben van, és a háború borzalmai nem érintenek bennünket.
Ezt éreztem ma reggelig.
Tegnap a vasárnapi szentmise után, az állami óvoda egyik munkatársa arra kért, hogy segíteni kell 1 családon, aki Donyeckből menekült, és mivel az állami óvoda két hónapra leáll, az óvodás korú, kis Liza hozzánk, a magyar katolikus óvodába jönne. Az első gondolatom az volt „Hozzánk egy magyar közösségbe???”
De ma reggel, mikor megláttam a kislányt, édesanyjával együtt...
Félelmet és a kétségbeesést láttam szemükben, egy plüss kutyust ölelt magához a kislány.
Erősen szorította a kezemet Liza, és ezeket a szavakat ismételgette:
-Én nem tudok magyarul, de mi mást lehet tenni.. meg fogok tanulni, mert ilyen az élet… és ezt a mondatot többször is elmondta.
Istenem!!! Ez a gyermek mindössze 5 éves !!! És az életről beszél??? De ha igen, az élet másik oldalát kéne, hogy ismerje.. a felhőtlen oldalát, hol játék, szívből jövő nevetés és embertársai szeretete veszi körül.
P.Éva"

Aknaszlatina a Tisza felső folyásánál fekvő város (a folyó túlpartja Máramaros-sziget, Románia). Évszázadok óta sót bányásztak itt, majd a mélyben lévő sós levegőjű termeket gyógyászati célra használták. Néhány éve a bánya beomlott, sok ember veszítette el a munkáját, sok család a megélhetését.