Elkezdődött a tanév, a becsületes, kitartó munka ideje! Mi a célja a nappalok váltakozásával ránk hulló újabb és újabb, nehezebbnél nehezebb feladatoknak?

Sokan a tanulást, a munkát, Isten csapásának képzelik el: a Paradicsomban bűnbe estünk - mondják, - és ezért az arcunk verejtékével esszük a mindennapi kenyerünket.

Biztosak lehetünk benne, hogy Isten nem akar bennünket macerálni, még kevésbé kínozni! A mindennapi feladat, Istenünk egyik legszebb ajándéka amit az embernek adhat, hisz a mindmáig munkálkodó Teremtő társává válhatunk általa! Mesterünk, bölcsen a saját erőfeszítésünk által teremt, formál, alakít bennünket!

Az emberi lét, utazás a semmiből a Végtelen felé! A marék por amiből születtünk, talpra áll, és feladatainak felvállalása, azok türelmes megoldása által felnő oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljön. Mesterünk azért adja a feladatokat, a kihívásokat amiket le kell győznöd, mert szeretne kibontakoztatni téged és a körülötted lévő világot, szeretne felemelni magához az örömteli Szentháromsági létbe. Feladataink szorgalmas felvállalása által, arcunkra Isten saját arcának szép vonásait írja! Lassan így növünk fel oda, hogy a világ tovább teremtésében felelős társai legyünk Teremtőnknek!! Hihetetlen szép hivatás, csodálatos távlat, olyan cél hol biztos, hogy nincsenek határok!! Ez az a fehér folt, melyet az emberek még nem hódítottak meg, mely előttünk magaslik biztatva hívogat, s melyet ha elindulunk biztosan bebarangolhatunk, hisz örök létre teremtett életünknek ez az egyetlen célja!!

A helyben topogás, a semmittevés halál, pusztulás! Nem az a célja az iskolának, hogy ügyeskedve, minimális erőfeszítéssel átbukdácsoljunk rajta! A jól megdolgoztatott izmok teszik testedet acélossá, téged mindenki által megbecsült, jó termetű atlétává! Szellemi képességeidet is nagyon fontos, hogy megdolgoztasd, hisz ezáltal olyan ablakok, ajtók nyílnak előtted, amelyről nem is álmodtál, s melyeken át csodálatosabb távlatok nyílnak előtted! Te kell akarj dolgozni, tanulni, a vadászkutyák ösztönével a vérszagot megérezve, árkon bokron keresztül űzni a zsákmányt! Léted a te életed, a te kezedben van, rajtad múlik, hogy ezt a tanévet felhasználod, vagy hagyod a lehetőségeket elsodródni magad mellett, semmittevésben meghúzódva örvendezni, hogy ma sem feleltem! Minden ilyen nap, elsodródott falevél és nem tér vissza, te lettél általa szegényebb!

A mindennapi feladataid, a becsületes munka az a mentőkötél, melyet Isten a sodródó embernek dobott, mely által léted kibontakozik! Kapaszkodj bele, vágd bele tíz körmödet és ne hagy egyetlen napot sem elsodródni!! Bízzál Istenedben és állj neki tanulni, a mindennapi kitartó munkád által haladsz, előre haladsz, minden egyes jól elvégzett lecke, bölcsen megírt szép mondataid végére elhelyezett pontok által, egy magasabb rendű életbe emel a gondviselő Szeretet!

Bizakodó lélekkel, Csaba t.