"Mondom nektek, nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen."

Lk. 15

Egy olyan "örömet" szeretnék ma bemutatni, melyet a mennyek országában nagyon nagyra tartanak, de melyet sajnos a XXI-dik század sok embere hírből sem ismer! Egy nagyon beteg, torz világkép szerint, az emberek jók és rosszak, és a két világ között nincs átjárható híd! Hogy hol a határ? A fasizmus szerint a nemzeti hovatartozás alapján lehet meghúzni a határt, a kommunizmus hívei a társadalmi osztályok alapján osztották kétfelé a világot! Ma ugyanazt a hazug, beteg nótát fújva, egyesek szerint vannak a jó fiúk és vannak a terroristák! Ami közös mindezekben az izmusokban, hogy nincs átjárás, párbeszéd, kiengesztelődés e két világ között. Fennhangon harsogják a jelszót: "Terroristákkal nem tárgyalunk!"  A szörnyű, hogy az egyetlen cél a másik fél elpusztítása, teljes kiirtása!

Ez a gondolkodás a legszörnyűbb, legdurvább Istenkáromlás, mert azt feltételezi, hogy a Teremtő Atyánk tudatosan rosszat teremtett, olyant, amit az ember el kell pusztítson, mintegy a Teremtő felé nőve, halálos ítéleteket osztogatva, ki kell igazítsa az Isten által teremtett világot! Ez egy olyan világkép melyet mi keresztények el kell utasítsunk, hisz Krisztus Urunk végtelen szeretettel szereti az elesett, bűnös embert, és hiszi, hogy a Mennyei Atya által teremtett lény meg tud térni, meg tud változni és fel tud nőni az ő Teremtőjéhez! Az evangéliumok minden egyes története erről szól! Karácsony este,  a pásztorok hódolata, vagy a napkeleti bölcsek látogatása, mind azt bizonyítja, hogy Isten bízik bennünk! Jézus ezért áll szóba mindenkivel, az öreg Nikodémustól kezdve, a kapzsi Zakeuson keresztül a házasságtőrő asszonyig, vagy a nálánál is mélyebbre süllyedt gadarai ördöngössel, mert tudja, hogy az ő Mennyei Atyja által teremtett ember jó! Ott a kereszten haldokolva is azt mondja, hogy lehet, hogy nem tudja az ember, hogy mit cselekszik, de egészen biztos, hogy nem rossz, ezért is kér bocsánatot a nevünkben a Mennyei Atyától! Jézus nemcsak mondja, hogy számára a legdrágább a századik, az elveszett bárány, hanem ő maga keresi fel a szentírás szerint mindazokat akik bajban vannak! Aki bizalommal, hittel hozzáfordul, az legyen bármennyire is bűnös, - gondoljunk csak a kereszten mellette függő jobb latorra - attól ő nem tagadja meg a barátságát! Milyen szép, ahogyan átdöfött lábbal elkíséri az emmauszi tanítványokat és nem korholja őket, hanem olyan szépen beszél velük, hogy ahogyan ők maguk mondják: "lángolt a szívünk, míg hallgattuk Őt!" Átdöfött szívvel megszólítja, az első keresztény vértanú, Szent István vérétől maszatos Sault, és jóságos párbeszéddel eljut odáig, hogy ez a bűnös ember megírja a világtörténelem legszebb versét, a "Szeretet Himnuszát!

A keresztény ember szerint, minden történet legalább három szereplős! Van a testvérem, vagyok én, és van a gonosz lélek, ki mind ordító oroszlán jár körül, keresi, hogy kit nyelhetne el. A gonosz támad, nemcsak próbálja testvéredet lehúzni, bűnre csábítani, hanem benned szövetségest is keres aljas munkájához, azt szeretné ha segítenénk neki a másikat elítélni, a bűnét beleégetni, elhitetni vele, hogy ő rossz, elveszett, menthetetlen! Elementáris erővel élem meg mind ezt, sokszor a gyermekek között! Egy újonnan befogadott fiúcska egyszer öt társát verte meg, megtehette, hisz korban, erőben erősebb volt. Odamentem a nevelők által sarokba szorított, a dühtől remegve gyilkolni akaró gyermekhez, és szeretettel átöleltem, ő elkezdte ütni a mellemet, de én jóságosan magamhoz szorítottam. Dühösen mondta, hogy engedjem el, mert ő úgyis megszökik. Szelíden csak annyit mondtam, hogy én szívesen elengedem, mehet, de hova tud elmenni, ki fogja őt szeretettel befogadni? Ahogyan öleltem, éreztem, hogy kis teste olyan feszült, mind a gitár húrja! Szelíden veregettem, paskoltam a hátát, és ő egyszer csak elkezdett keservesen zokogni. Még jobban magamhoz öleltem és éreztem, hogy a görcsbe vonagló teste elernyed, majd remegve, félve belém kapaszkodott és sírtunk ott együtt, de ez már a kiengesztelődés, az öröm könnyei voltak! Olyan egyszerű elítélni egy gyermeket, vagy embert és kimondani, hogy rossz, de gondolkozzunk csak el, ilyenkor  mi is történik? Igazából az elítéltet odalökjük a gonosznak, mind a kis reszkető madárfiókát a ragadozó macskának! A bűnös, elesett ember ott vergődik a gonosz karmai között és nekünk nem az a dolgunk, hogy a bűn tényét megállapítsuk, hanem szeretettel, bölcsességgel, jósággal megmentsük, tisztára mossuk őt! Legyünk nagylelkűek és segítsünk újratervezni az életét! Igen, az előítéletet félretéve, akár vérző lábbal vagy átdöfött szívvel szembe kell menni a mai kor Sauljaival, és velük vándorolva, olyan szépen, bölcsen, jóságosan kellene beszélnünk, hogy a remény, a hit fellángoljon az ő szívükben is, s hogy belőlük is felfakadjon a szeretet himnusza! Hiszem és vallom, hogy minden emberben ott ragyog mélyen Krisztus urunk szép arca, és nekünk nem az a dolgunk, hogy egymást a gonosz karjai közé lökjük, hanem az, hogy segítsük megírni, megfogalmazni, kimondani a szeretet, a jóság szép szavait! Az ember nem a szépségverseny zsűrije, hanem mentőöv, melyben az elesett társa megkapaszkodhat és partra vergődhet!

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy igazából Jézus is megírhatta volna az ő tanításának legtömörebb hitvallását, a szeretet himnuszt, de mennyivel szebb és hitelesebb ez a vers így!  Milyen csodálatos, hogy Jézus végtelen jósággal, türelemmel megfogalmaztatja a bűnös emberrel az ő tanításának a lényegét. Alázattal azt gondolom, hogy míg a földön az öreg reszkető kezű Pál írta a maga halhatatlan sorait, és a mennyek országában Krisztus urunk pezsgőt bontva ünnepelte a szeretet diadalát a bűn felett! Sokféle öröm van ezen a földön, de a tudatlant jóra tanító, a bűnöst a haláltól megmentő ember öröméhez kevés fogható! Isten ezt az örömöt nagylelkűen szeretné megosztani velünk! Ő azt akarja, hogy ujjongjunk minden egyes megmentett lélek újrakezdett életének, és szomorúan sirassuk a bűneiben elvesző testvéreinket! Krisztus, a tékozló fiú atyjának az örömét szánja nekünk, és nem a gyűlölködő, bosszúért kiáltó nagyobbik testvér kérlelhetetlen ítélkezését! 

Szeretettel,

Csaba t.