Az az erdélyi magyar ember ki nem tiszteli, szereti a román embereket, - s ezt mondjuk ki bátran - az nem szereti a szülőföldjét, az nem jó magyar ember! Úgy gondolom, azt is bátran kimondhatom, hogy az a román ember, aki nem tiszteli, nem szereti a magyar embereket, az nem jó román ember, az Románia ellensége, az ennek az országnak az érdekeit elárulja, sárba tiporja. Legyen az utcaseprő, polgármester vagy prefektus, aki az ország lakosait egymással szembeállítja, aki nem az itt élő emberek tiszteletére, szeretetére biztat, az nem az ország javát akarja, az nem szolgálja a közösséget, hanem azt szétzúzza! Ennek az országnak, akárcsak a többi országnak egyetlen célja, hogy közös szülőföldünkből egy virágzó, élhető, szép tündérkertet varázsoljon! 

 

Romániának nem az itt élő emberek a problémái, hanem a életünkkel együtt járó nehézségek. Az úthálózat, a közvilágítás, a közoktatás fenntartása, az egészségügy fejlesztése, modernizálása, a közrend, a biztonság biztosítása, a határok megvédése, egy köztisztviselő, kinek mi a feladata, mindezt sorolhatná tovább!  Ezeket a feladatokat nekünk együtt kell megoldanunk. Déváról jövök, ahol még 25 évvel ezelőtt kétszer ennyien éltünk mind most, de sajnos ezt el lehet mondani jórészt Brassóról is, Sepsiszentgyörgyről is. A gyűlölet, az acsarkodás ezt a folyamatot egészen biztos, hogy nem fogja leállítani! Minden egyes ember ki kidől, ki feladja, ki elmegy, az egy elszakadt láncszem. Az itt maradóknak kell a terheket hordozni, a szükséges költségeket előteremteni, a felvett kölcsönöket megadni, a napról napra nehezedő közterheket hordozni!  

 

Tudnunk kell, hogy se a románok, se mi magyarok, se a cigányok, se a zsidók, vagy a németek külön külön nem fognak tudni élhető, szép tündérkertet varázsolni Erdély földjéből, itt mi csak együtt leszünk képesek a nehézségekkel megküzdeni, és a feladatokat közösen megoldani! Ha nagyon összefogunk, ha mindannyian nagy bizalommal, hittel, váll a váll mellett dolgozunk, akkor sem biztos, hogy letudjuk győzni az előttünk lévő nehézségeket, de ha egymással szembe fordulunk, ha a bizalmatlanság, a félelem megbénítja a kezünket, akkor szülőföldünket szürke vegetálásra kényszerítjük, a fiatalok kik elmentek nem jönnek vissza, és sajnos az itthon maradottak is útra kelhetnek!

 

Azért imádkozom, hogy Románia új elnöke merje kitűzni az elnöki palotájának homlokzatára a szép román trikolor mellé, az őt megválasztó ország minden nemzeti kisebbségének a zászlaját is! Azért imádkozom, hogy jöjjön közénk és koccintson el velünk egy jó pohár pálinkát, és vigasztaljon, bátorítson bennünket, hogy mondja el, hogy lejárt az acsarkodás, a gyűlölet, a kirekesztés kora, hogy megválasztásával elérkezett az idő, hogy becsületes munkával, összefogással lakhatóvá, Európa virágzó szép szigetévé tegyük ezt az országot! Azért imádkozom, hogy Románia elöljárói merjenek szép ünnepeinken közénk jönni, és merjék velünk együtt énekelni nemzeti dalainkat, keressenek és találjanak bennünk, erdélyi magyarokban szövetségeseket, olyan szorgalmas, becsületes, jó román állampolgárokat akik segítenek igaz céljaik, terveik megvalósításában! 

 

Imádságunk szívből jön és én hiszem, hogy a bukaresti Parlament Palotáján fog lobogni a román nemzeti jelkép mellett a székely zászló, és azt is hiszem, hogy ennek az országnak az elöljárói szeretettel, bizalommal fogják velünk együtt énekelni a mi nemzeti dalainkat! 

 

2o14 dec. 18

Szeretettel. Csaba t.