2015. július 6. – Hétfő
Nem kaptok, mert nem kértek - mondja szomorúan a teremtő Istenünk!
Bátorság!! Kezdeményező erő!? Merek előre lépni, és gondjaimmal megszólítani Istenemet? Bánatomba, örömömben tudok Krisztushoz fordulni? Bizalommal, hittel tudom megérinteni a szentírást, vagy az oltáriszentséget, netán az ötszáz éve Székelyföldet őrző csíksomlyói Szüzanya szobrát?
Istennek biztos fáj, az hogy ilyen kevés kezdeményező erő van bennünk, hogy még saját dolgainkban is ennyire lusták, tunyák vagyunk!! A nyár csendjében fogalmazzam meg kéréseimet, írjak egy levelet Istenemnek, és bátran higgyem, hogy az utolsó betűket mikor írom, akkor már Istenem a levelem első sorait kívülről tudja!!
Szeretettel, Csaba t.
Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult
előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá
kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt
elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról
Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt
gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre
megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított
téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás
tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak
alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement,
megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az
egész vidéken.
Mt 9,18-26
