Jó lenne, ha a nagyböjt csendjében hosszan gondolnánk életünket, teremtő és megváltó Istenünk szép tervét velünk, családunkkal, de népünkkel is. Az eszmélődés, nem más, mint leereszkedés a lélek csendes mélyére, őszinte szembenézés önmagunkkal. A kegyelem felismerése mindennél fontosabb, mert itt, ezen a szinten születnek életünk alapvető döntései, jó elhatározásai, melyek erőt, lendületet adnak.