Ha valakiért imádkozunk , akár összeszorított fogakkal is , szép lassan a keserű indulataink megszelídülnek , kialakul egyfajta kapocs közöttünk,
képesek leszünk a sok salak mögött meglátni a csillogó kis aranyrögöket , amelyek hiszem, hogy minden ember lelkében ott vannak. Tudom neki még rosszabb mint nekem , mert én csak ritkán találkozom az ő lökött fejével , de neki állandóan együtt kell élnie vele . Inkább sajnálni szoktam az ilyen embereket , nem elítélni.

Csaba testvér