Sokszor olyan kicsiny hitűek vagyunk.... 1993-ban még így nézett ki a dévai kolostor udvara... kopár és üres minden... nem volt se a Szent Ferenc Alapítvány, se egyetlen gyermek.... Isten mégis elültetett egy kis vágyat a szívünkbe, melyet imával, könnyel, és sok sok ferences vidámsággal öntözgettem! Az évek repülnek és a minden jónak a szerzője az Isten küldött társakat is, pénzt is, és ma már örömmel írhatom le, hogy 83 helységben készülünk a tanévnyitásra, sok - sok aranyos gyermekkel... Igen az elmúlt két évtizedben több mint ötezer gyermeket tudtunk befogadni, képezni, nevelni, és mennyi virágot, növényt elültettünk a gyermekeinkkel, hogy ne legyen kopár, szomorú ez a világ!? Ki tudná megszámolni, hogy az elmúlt években hányszor kacagtak csilingelő jókedvvel a gyermekeink, hányszor tették össze imádságos szeretettel a kezüket, hogy megköszönjék a sok sok jó emberen keresztül, a gondviselő Isten által nekik juttatott adományokat, vagy hány szép magyar verset, népdalt adtak elő a könnyes szemmel tapsoló közönségnek?