Sokan kérdik, hogy a székely ember miért olyan facsarós, csavaros, olyan innen is - onnan is megpróbálom, hátha célba jutok! Kérdem én egy ilyen tájon, milyen is lehetne az ember? Az alma nem esik messzire a fájától, ezen a drága szülőföldön ilyen emberek teremnek! Keresztes Emil a Székelyföldről, a békási szorosról készített szép képei felett gondolkodok!! Itt nincs két egyforma, párhuzamos vonal, itt a táj is, de még az út is szabadon kanyarog, ágaskodik az égfelé, szakad a mélyben mindenféle lehetetlen szögben vibrál, bátran és keményen! A természetnek ez a végtelen szabadsága szakadt bele a mi lelkünkbe is, ez ad erőt, hogy a minden logikára fittyet hányva, a sziklacsúcson is megkapaszkodó fenyő példájára mi is az Isten adta életet becsülve, éljük mindennapjainkat ott ahol születtünk, úgy ahogyan a nagy idők megengedik! 