“ Valahogy régen nem hittem , hogy az ember ennyire változhat térben és időben . Ilyenek vagyunk , ezt kaptuk , kész.

Most valahogy úgy érzem minden ember magában hordja a végleteket, hogy bennünk van a nyálát túró vadállat is , de a Szeretet himnuszának  a szerzője is . Hogy mi jön ki belőlünk ,hogy mivé alakulunk, fejlődünk , formálódunk, hogy önmagunkból , hogy tudjuk megszülni a Szeretet himnuszának az íróját , a jóságos , az isteni vonásokat hordozó embert , talán ez a legnagyobb kérdés .” 

Csaba testvér