„…a tizenéves fiatal úgy érzi, hogy a kisujja is vastagabb, mint a körülötte élő felnőttek dereka, és ő majd tutira megmutatja, mi a helyes, mert az ősök nem jól tudják… Sokszor keményen és kritikusan ítéli meg a felnőtteket. Ez a szülő számára fájó és keserű, mégis Isten csodálatosan szép ajándéka, hogy minden estére új hajnal jön, és minden megfáradt nemzedék után egy tiszta lappal induló nemzedék következik, akik nem a mi kompromisszumainkkal indulnak útnak.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
