Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: »Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.«”
Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Ezek az evangélium igéi.
Lk 19,45-48
Elmélkedés
„Az én házam az imádság háza”-mondja Jézus. A farizeusok talán kifogásokat kerestek, hogy azok az állatok és minden amivel ott kereskedtek az áldozatbemutatáshoz szükségesek voltak. A mi szívünkben is tud úgy beférkőzni: ellenségeskedés, önzés, még sok más negatív tartalom amiről azt gondoljuk, hogy szükségesek... ott a helye. A templomot megtisztító Jézus, talán nem tetszik első tekintetre, de ha másokra gondolunk és azok hibáira, mindjárt vonzóvá válik. Szeretnénk, ha megtisztítaná a másikat, közösségeinket, az Egyházat mindazoktól, amikről úgy véljük, hogy nem oda valók. Jézus azokat űzte ki a templomból akik önző módon anyagi javakat kerestek, és maga kőré gyűjti azokat akik életük értelmét lelkük békéjét keresik.
Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: »Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.«”