Jézus azt mondja, hogy nem baj az, hogy ti nagyok akartok lenni, de az a legnagyobb közületek, aki a legkisebb tud lenni. Aki a többiek gondját, baját a vállára veszi és megoldja. Jézus nem írtja ki ezt a vágyat belőlünk. Azt gondolom, hogy mindenki érzi magában ezt a vágyat, és szeretné megélni, megvalósítani. A gyom is próbál virágozni, gyümölcsöt hozni a maga módján. Mindenkiben él a vágy, hogy szeretne valami jót, valami szépet tenni. 

Én megéreztem, hogy Krisztus mellett a bajban levő gyerekek segítésével szolgálhatok, nekem ők a legkisebbek, ezért én erre fókuszálok. Az ember bemegy az erdőbe, és szeretne valami trófeával kijönni. Ez természetes. Ha a férfiban ez az ösztön nincs meg, akkor nagy baj van. De melyik az a trófea, ami megmarad egész életedben? 

Nekem a gyerekek, akiket felneveltem, ők az én büszkeségeim. Mikor felnőnek, útjukra bocsátom őket: eddig vigyáztam rátok, most elengedlek, menjetek, szabad akaratotok van. Biztos vagyok benne, hogy aki egyszer megtapasztalta, hogy jónak lenni jó, ha el is csavarog, vissza fog találni a tiszta forráshoz.

Csaba t.