„Egy-egy pusziban, szelíd hátba veregetésben, a gyümölcs ízzel megkent kenyér jóságos átnyújtásában, és a vízbe vetett, nagy sikolyokba torkolló bukfencekben benne van az Élet iránti őszinte, tiszta hódolatom, és örvendek, mert a sokszor csontomba vágó, majd’ két évtizedes munkám gyümölcseiben, felnövekedett gyermekeimben viszontláthatom ugyanezt a tiszteletet az Élet iránt.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
