Azokban az években sok szerzetest bezártak, a provinciális Boros Fortunát vértanú halált halt és ők mégis ilyen hittel tudtak élni, gondolkodni!! Na ez az az út amin érdemes tovább menni!! Ezekkel a gondolatokkal köszöntelek az év utolsó napjaiban, nem tudván, hogy mit hoz 2o14 számunkra!
Szeretettel, Csaba t.

A betlehemi barlang ez évben különösképpen is beszédes hozzánk. Mi is kitaszíttatán otthonainkból. Nincs otthonunk, elárvultak templomaink, a végső határra kerültünk. Szűk a hely. Kifelé nincs becsület. Elfelejtettek, akár el is pusztulhatnánk. Valóban a jó isten kezében vagyunk csupa az ő oltalma alatt, mint törvényen kívül helyezettek. s az elszigetelés egyre jobban tart és tartani fog. De örömmel tölt el ez is. Jézus sorsa és hasonlósága. Szívesen vállalni mindent, vele és Érte. Még az is meglehet, hogy az "ökör" kiöklel az utolsó vacokból is. Jézus sorsa akkor is dicsőség. A lényeg s igazság nem változik,. Szolgáljon vigasztalásul ... Nincs helyünk, jogunk és szállásunk. Idegenek vagyunk és zarándokok. A Kereszt vége belenyúlik már a Jászolba is. Igy jó. Mert mind a két vége: DICSŐSÉG! ...
Mindez olvasható az Erdélyi Ferences Futár - A deportált erdélyi ferencrendiek lapja, karácsonyi számában, Mária-Radna 1951.