Te nem sodródó falevél vagy, nem egy értelmetlen seb ezen a földön, hanem áldás és ajándék. Gondolkozz el, léted valóban Isten áldása a másik számára?  

Tedd fel nap mint nap a kérdést magadnak: 'Valóban ajándék vagyok a másik számára? Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez a simogatás ajándék volt? Áldás? Gyógyír a másik sebére? Meleg tavaszi eső, napfény, amely virágbomlásra indítja társamban a félénk rügyeket?'

Szeretettel, Csaba t.