Az emberiség nagyja, nem azáltal leszel, hogy a semmit hogyan akarod hangosan eladni, hanem azáltal, hogy önmagadból, igaz értékeket felszínre hozva magad is értékké, kincsek drága bányájává válsz. Félelmetes, hogy milyen sok embert megragad a felszínes, kinti, acsarkodó világ és nem lép be saruját levetve oda, hol Isten végtelen bőkezűséggel osztja a világunkat tovább vivő értékeket. Mennyi vita, veszekedés, egymásra mutogatás!? De ki kíváncsi a rossz jegyet hozó gyermek, vagy a vesztett hadvezér magyarázkodására?! A csatákat nem megmagyarázni, hanem megnyerni kell!!!Rohanó, egymással acsarkodó világunkban mind kevesebb a csend, a tárnába leereszkedő bányász összeszedett célra tartása. Pedig Isten drága idejét arra kaptuk, hogy elcsendesedve magunkba szálljunk, akár az aranyásó kemény munkával megtaláljuk, felszínre hozzuk a mindannyiunkat gazdaggá tevő aranyrögöket. Minden ember egy hatalmas kincses bánya, lelked mélyén ott vannak a válaszok, a jó megoldások világunk gondjaira. Csodálatos tervek, képletek, zeneművek, versek vannak az emberek lelkében! Persze mindannyian mások vagyunk, ahogy nincs két egyforma virág, ugyanúgy Isten a maga végtelen játékos bölcsességében minden emberbe más értéket rejtett el. Te a magad tárnájában olyan ragyogó színű drágaköveket találhatsz, amit soha más nem lelhet a maga szívében, mert egyedi, megismételhetetlen vagy, ezért mi benned elveszik, örökre elveszett!
A művészben ott bent, legbelül lapul a csodálatos festmény, az ő alkotásának arányai, színei ott ragyogtak fel, s abból, hogy mit tud velünk megosztani, az szorgalmas munkája gyümölcse lesz! A hallgatókat ámulattal megfogó zenemű akkordjai először szintén az alkotás magányában elmerülő zenészben csendül fel, ö csak megosztja azt a dallamot, mely ö magát is ámulva hallgatott!! A halhatatlan vers, mely kimondja mindazt, mit mindannyian érzünk s általa immár értünk is, szintén az elcsendesedett költő lelkéből, a tiszta forrásból felfakadó életadó víz, egy csoda mely előtt legelőször a költő maga hullott térdre! A költemény belőle van, és mégis számára drága ajándék minden sora!
Szép világunkban, mindaz ami emberi alkotás, s mi szépen, okosan körülvesz, a teremtés csendjében megtalált, felfedezett kincs, gondosan kihordott, világra szült, verejtékes munkával felnevelt érték, az embert emberé tevő kultúra. A világ gondjaira nyitott szemmel élő lény az alkotás csendjében önmagában válaszokra talál, s azt alázattal érlelve, egy nap mint anya a gyermekét világra hozza. Az alkotás csendjében minden zaj elhalkul! Ott lent a lelked tárnájában csak te vagy és az Isten által beléd álmodott kincs! Egy jó gondolat, egy terv, egy képlet, egy recept, családok, városok, népek életét meghatározza, virágba borítja, hidd el érdemes elcsendesedned! Ne marakodjunk, gyermekek módjára civakodva, ne tékozoljuk el az elcsendesedésre, alkotásra adatott drága perceket!
Szeretettel, Csaba t.
