Karácsonyi köszöntő!
Milyen tiszta,szép kép, és milyen csodálatos üzenetet hordoz számunkra, kisebbségi sorsban élők számára, ez az ellesett felvétel!
Advent vasárnapján a ditrói gyerekekkel vendégségbe voltunk.A Lovag Takó János Cserkészcsapat nagy szeretettel hívott meg egy közös délutánra. Ami már nem az első alkalom, hiszen már többször is szerveztek olyan programokat, ahol mi is részt vettünk.Ez alkalommal ajándékokkal is kedveskedtek a gyermekeinknek. Nagy szertettel adták át az általuk készített és gondosan becsomagolt cipős dobozokat, ami tele volt mindenféle jóval, de főképpen szeretettel és örömmel.
Désen voltam 1989. december 22-én, mind fiatal, lelkes pap néztem én is a híreket, s mikor meghallottam Kolozsvárról az egyházügyi hatóság rendeletét, hogy nem szabad harangozni, akkor én szépen bekapcsoltam az harangokat, (villany áram hajtotta) és elindultam szerzetesi ruhámban a városba. Az emberek akkor már jöttek a gyárakból, hatalmas tömeg hömpölygött a város főterén. Jó volt a sok- sok reménykedő, de hangosan kiabáló embert látni. Persze azt is láttam, hogy katonák vannak a házak tetején fegyverrel, de úgy éreztem, hogy különösen senkit nem zavart az ők jelenléte. A városházánál nagy volt a pánik. Máig sem tudom, hogy ki, kik, de megfogták a kezemet és feltuszkoltak az emeletre egy nagy irodába, ott volt a város vezetősége. Jelzem azt, hogy addig soha senki nem állt szóba velem, de akkor nagyon kedvesen beszéltek és arra kértek, hogy menjek ki az erkélyre és nyugtassam meg az embereket, hogy ne legyen vérontás.
A téren lent hatalmas kiabálás, füttykoncert volt, én nagyon félve léptem ki a tömeg elé, az erkélyre! Előttem a letűnő rendszer alakjai próbálták csitítani az embereket, de mivel én egy új szín voltam az erkélyen a barna szerzetesi ruhámban, ezért ahogy megszólaltam csend lett a téren! Az emberek elhallgattak és én elcsukló hangon elkezdtem beszélni. Már nem emlékszem pontosan, hogy mit is mondtam, de egészen biztos, hogy a békéről, reményről, testvéri szeretetből születő új világról, majd arra kértem az embereket, hogy imádkozzunk azért, hogy mindezt Isten vér nélkül megadja nekünk, hogy ne keljen ezért senkinek meghalnia! Végezetül románul majd magyarul elkezdtem mondani a Miatyánkot! A hangosbemondóban beszéltem, de az első szavak után elhallgattam és örömmel hallottam, hogy a nagy tömeg egy szívvel zúgja az imát. Döbbenetes volt látni, hogy az akkori latyakos decemberi szürkületben az emberek megfogják egymás kezét, sokan a sárba le is térdeltek és mondják a mi Urunk Istenünk életadó szavait, miközben a tetőkön mesterlövészek nézték, hogy mi történik! A végén sírva megáldottam a tapsoló, egymást ölelgető embereket.
Akkor és ott, bennem hatalmas katartikus élményként szakadt fel egy új világ víziója! Ezzel az élménnyel mentem haza a kolostorba, ahol az idős bölcs atyák számon kérték, hogy hol is voltam?! Nagy lelkesen elmondtam, hogy mi történik kint a tereken, ők elmondták azt ami a televízióból láttak, a Ceusescu házaspár elmenekült. Nagyon lelkes voltam, biztattam a társaimat, hogy menjünk vissza az utcára, de a bölcs Ervin atya, aki hitéért, meggyőződéséért kétszer volt börtönben és halálra is ítélték, csak annyit mondott: "hagyjak neki békén, ő már látott egy pár román forradalmat és az neki bőven elég volt! Így én sem mentem ki az útra ünnepelni a diktátor bukását, és Istennek hála távol maradtam az akkor szerveződő politikai erőktől!
Így utólag, aminek örvendek, az az, hogy akkor Désen, az imádság hatására-e nem tudom, de hála az Istennek egyetlen lövés sem dördült el, nem halt meg senki. De az is biztos, hogy egy újabb forradalomban, mert biztos, hogy lesz, sokkal kevesebb naivsággal néznék a holnapba! Az Isten teremtette világ fejlődik, kibontakozik, de egy bátor kiállástól nem lesz egyből mennyország ezen a földön!
Sok szeretettel,
Csaba t.
Olvassátok el az alábbi szerelmes pár-verset! Dzsalál ad-Dín Rúmí szufi misztikus filozófus így szerette az Istent! Vajon én mennyire szeretem Teremtő, Megváltó, örök üdvösségre hívó Istenemet?!
Lehet szidni a mohamedánokat, elvakult fanatikus terroristáknak nevezni őket, de inkább töprengjünk el, vajon az adventi csendben mit érzünk Istenünk iránt? Ha mohamedán testvéreinktől teremtő Istenünk több szeretetet fog kapni mind tőlünk, akkor vajon mit hoz a holnap?
Hiszek a Szeretet végső győzelmében,
Csaba t.
RUBÁÍK
Sudár Balázs fordításai
A szépségektől csókot veszel...
– szólt kedvesem – Az enyém nem kell?
Aranyat adjak? – kérdem. – Értéktelen.
A lelkemet kéred? – így felelt: – Igen.
Míg a lélek napjának arca fenn ragyog
A szúfi, mint minden porszem, táncolni fog
Azt mondják, a sátán műve ez
E sátán szép. S a léleknek ő a test.
Reám pillant kedvesem.
Zokogok keservesen.
A szóbeszéd szél nekem:
Tüzemet vele gerjesztem.
Míg velem vagy, nem hagy aludni
szerelmem
Ha nem vagy itt, nem hagy nyugodni
keservem
Ó, Istenem! Két napja kerül az álom
S te jól tudod, egyforma mindkét éjjelem.
Ej, kemény szavú! Összetörted szívemet
Méltatlan tán? Miért nem adsz kegyelmet?
Ó, jaj! Édes szád nem szól keményen
sosem
Én hordom magamban keserűségemet...
Szerelmed tüzétől gyúlt a szívem lángra
Szavaid árja ömlött lelkem folyójába
A víz káprázat, a tűz villám volt csupán
A mesének vége. Álom volt talán.
Hajnalban eljött hozzám az, akit
szép arcáért irigyelnek az égiek is.
Tekintetét szívemre szegezte:
S míg eljött a reggel, sírt ő, és sírtam én.
Akkor azt kérdezte:
Kettőnk közül vajon melyikünk szerelmes?
Lelkem! Szíved s szívem közt út halad
Szívem ismeri azt az utat.
Szívem olyan, mint az áttetsző, tiszta víz
Tükrében a holdfény húz vonalat
Jer éjszaka!
Sötéted a titkok útikalauza
Mert idegen szemek elől rejtett.
Szememre álom borult, szívemre szerelem.
Kedvesem szépsége, nézd, mit tett velem.
Múlt éjjel, hasonszőrű legényekkel
A fűbe heveredtünk.
Volt borunk, égett a tűz, szólt a zene.
Bár Te lettél volna ott, más senkise.
Ej pohárnok! Oly bort adj nekem
Mely vizet s földet nem látott sosem
Nem a testem, a szívem beteg
Mire jó a sörbet? Bort adj, bort nekem!
Bűvös tekintetedtől megrészegedtem
Miért küldesz el? Hozzád jöttem
Nem elég nekem, ha ajkam nedvesítem
Szerelmed tengerébe fullassz bele engem
Mi értelem, s nem színes kép,
ki látja azt?
Mi a szív titka, s nem szép beszéd,
ki látja azt?
A világ létezése a világtól nincs messze.
Ki látja azt?
Mit nem tart fogva a lét s a nemlét,
ki látja azt?
Ha szívemet keresem, melletted találom.
Ha lelkemet keresem, hajfürtödben látom.
Ha szomjúságtól űzve a tó fölé hajlok
Tükrében a Te arcod képmását csodálom.
Nincs, ki ne volna ama vágy bolondja
Nincs, ki ne tudna róla
S ha látszik is a boldogság tokja
Őt magát nem látod soha
Halladzs-i Manszur szólt:
Isten vagyok!
Ám addig
Isten útjait
Pillantásával tisztára söpörte
Alábukott önnön
semmisége
tengerébe
Isten vagyok: e tudás gyöngye
feltárult előtte.
Örökre.
Ej, Isten titkainak szent írása:
te vagy az
Ej, a szultán szépségének képe, mása:
te vagy az
Nincs rajtad kívül az, mi a világban létezik
Magadban keresd, mi szíved vágya:
te vagy az
Ej, világ lelke! Én a világot s a lelket
elveszítettem.
Ej hold! Én az eget s a földet elveszítettem
A bort ne a kezembe add, öntsd a számba
Szerelmedtől az utat, mi számhoz vezet,
elveszítettem
Az isteni titkok tárháza: mi vagyunk
A tenger igazgyöngyös árja: mi vagyunk
A holdtól a halig mindenhol ott vagyunk
Aki felül a szultán trónjára: mi vagyunk
Kedvesem ajkai suttogtak valamit
Eszem megbomlott, elhagyta javait
Istenem! Miféle varázsszó lehetett,
hogy szívem kövén otthagyta nyomait?
Mióta a szerelmesekről hallottam
Szívem, lelkem, szemem útjukon
nyugtattam
A szerető s a szerelmes kettő - gondoltam
Ám a kettő egy volt, én kancsalítottam
Ej, te bálvány! Hol lelem pogány
templomod?
Szólt: Összetört szívedben láthatod
Én a Nap vagyok,
csak romok közt járhatok
Ej, mámoros! Legyen a te szíved is romos!
Nem vagy te földből, s vízből való
Más vagy, mint e vándorló sárgolyó
A szív folyó, a lélek az élet vize
De ahol te vagy, róluk sem tud senkise
A szerelmes kóborol, kedvesét keresi
Az aszkéta leborul, Istenét szereti
Egyik inni vágyik, a másik enni akar
Éhség gyötri emezt, azt forró tűz égeti
Mióta megszerettem kedvesem
Sírok, s nem alhat mellettem
Se szomszéd, se idegen
Most, hogy panaszom elfogyott
Szerelmem csak még nagyobb
Mert ha fellobban a tűz
Tüstént eltűnik a füst
A semmi földjéről jövünk, szerelmet
hozunk
Az egység borától fényes éjjel is utunk
A szerelem-hitűeknek nem tiltott e bor
A semmi hajnaláig ettől nedves ajakunk
Okos és megfontolt voltam, mint te
Rá sem néztem a szerelmesekre
De hirtelen
Részeg, bolond és óvatlan lettem
Te azt mondod
Ilyen voltam egész életemben
Nincsen kupánk, se borunk
Mégis vidámak vagyunk
Jóhírünk vagy szégyenünk,
egyként megfelel nekünk
Nem juttok így semmire
Olvassák a fejünkre
Ha eredményre nem lelünk
Az is megfelel nekünk
Jobb, ha te megsebzel, mint más
gyógyszere
Jobb, ha fukar vagy, mint más
száz kegye
Jobb, ha csalfa vagy, mint más
hűsége
Jobb, ha szidalmazol, mint más dicsérete
Elment. Senkinek nem volt szebb kedvese
Elment. Arcát nem felejtem sohase.
Elment. Szívemnek nincsen már
gyógyszere
Elment a rózsa.
Elment, s nekem itt maradt a tövise
Szerelmedet mértem, s megmérettem.
Szerelmed eltörtem, s megtörettem
Éjjel nem alhatom
Nappal nem ehetem
A barátod lettem
s önnön ellenségem
Tegnap éjjel kegyesen eljött hozzám
kedvesem
Kértem az éjt csendesen
Titkunk ne fedd fel sosem
Az éj így felelt nekem:
Nézz körbe figyelmesen
A Nap nálad pihen
A hajnalt honnan vegyem?
Víz vagy te, mi növények vagyunk
Király vagy te, mi szegények vagyunk
Te vagy, ki mondod, mi vagyunk a hangod
Te vagy, ki keresel, hozzánk mért nem
jössz el?
Az ész ellentmondásaid közül nem tud
választani
A vallásigéreteidtől nem tud elszakadni
A tudomány mélységedig nem tud elhatolni
Az aszkézis csapdáidtól nem tud szabadulni
A szerelmes mit tehet mást, alázatot mutat
Éjjelente mit tehet mást, utánad kutat
Ne csodálkozz, ha csókolja hullámos hajad
A bolond mit tehet mást, rázza a láncokat
Igen, kedvesem. A megoldás magától
érkezett
Jött az álom, s elválasztott minket
Aludj nyugodtan, míg én reggelig
Dicsérem álom-zárta szemeid
Szavad szótlanná tett engem
Tetted tétlenné tett engem
Nehogy megfogj engem
Szívem házába futottam
Szívem háza volt a csapda
Raboddá tett engem
Az árkosi ferences nővérekkel meglátogatunk egy szegény családot. A gyerekek nagyon örvendtek az ajándékoknak! A szegény egyszerű környezetben ragyogott a három szép gyerek, azt kívánom, hogy az őszinte gyerekarc ragyogja be a te életedet is!!Úgy döntöttem, hogy naponta meg osztok néhány képet egy - egy gyerekről, mert megvagyok győződve, hogy a jókedvű gyerekmosoly, tiszta tekintet jobbá teszi a világot, hordozza a jó Isten áldását!!
Szeretettel,
Csaba t.
Isten nem egy szépségverseny zsűrije, ő nem kiválogat, hanem mindannyiunkat a parányi egysejtű létből a végtelenbe visz. A kudarcok nem torpantják meg, ő melletted mindig újrakezd, bátorít, biztat. Ha elfáradsz, ölbe vesz, ha nagyon gonosz voltál, dorgálva szeret, de nem enged el. Drága vagy neki, meghalt érted a kereszten. Örök szeretettel nevedet tenyerébe írta, s nem hagy el soha.
Szeretettel, Csaba t. 
Köszönöm a kis vidámságot
... Biztos, hogy sok sok szomorúság van a világban, lehet, söt kell is küzdeni ellene, de - ahogy az alábbi példában látható - a rosz, a bűn ellen lehat küzdeni jókedvvel, humorral is !! Ferenc pápának is ez a küzdelem tetszett!! Csaba t.
A 62 éves, Oscar-díjas filmes tévéshow-jában a tízparancsolat alapján űzött gúnyt az olasz politikusok és üzletemberek korruptságából.
Roberto Benigni többek között azt mondta: Isten annyira szereti az olaszokat, hogy külön számukra hozott egy parancsolatot, a Ne lopj! felszólítást azonban Olaszországban csak a gyermekek képesek felfogni. Benigni, aki szellemes kritikájával a kedélyeket hetek óta izzásban tartó római maffiabotrányt is célba vette, Tízparancsolat című kétrészes show-jával rendkívüli nézettséget ért el: hétfőn 9,1 millióan, kedden 10,2 millióan nézték a műsort, utóbbi 38,3 százalékos nézettséget hozott a közszolgálati RAI 1 televíziócsatornának.
A bibliai parancsolatok talaján álló szellemes és találó kritika Ferenc pápát arra indította, hogy kedden este felhívja Benignit és személyesen gratuláljon neki - írta a La Repubblica című római napilap. A show-t a katolikus egyház más vezetői is méltatták, Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke például azt emelte ki, hogy a műsor egy olyan nehéz téma, mint a tízparancsolat átgondolására késztette az embereket, beleértve az egyházi tisztségviselőket is.
Más lapok a műsor magas nézettségét emelték ki, az Il Messaggero című újság például Habemus record címmel közölt cikket, egyszerre utalva a nézettségi rekordra és a "habemus papam", a pápa megválasztását bejelentő latin kifejezésre.
http://www.hirmagazin.eu/…/14103-tizparancsolat-es-korrupci…
1928. január 25-én született a kedves atya Szentkatolnán. Elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát Kézdivásárhelyt járta. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolán végezte. 1952. október 25-én szentelte pappá Gyulafehérváron Alexandru Csiszar bukaresti érsek. Segédlelkészként 1952-től Sepsiszentgyörgyön, 1954-től Brassóban szolgált. 1958-ban letartóztatták és bebörtönözték, ahonnan 1964-ben szabadult. A börtön után Brassóban segédlelkész, mint plébános 1967-től Székelykálon, 1971-től Kézdiszárazpatakon - Kézdikőváron, 1978-tól Kézdiszentkereszten és 1985-től Medgyesen szolgált 2004-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Továbbra is Medgyesen szolgált az általa épített Szent István király templomban és Kolping Házban.A Szeben megyei Medgyesen december 18-án, csütörtökön 17 órakor, a Szent István-templomban ajánlanak fel szentmisét lelke üdvéért, és búcsúznak el tőle a medgyesi hívek. Temetése december 19-én, pénteken lesz szülőfalujában, a Kovászna megyei Szentkatolnán 14 órakor.
Kedves Pál bátyánk, szeretettel kérlek, hogy a mennyek országából is viseld gondját a meggyesi háznak, melyet gyerekekkel szeretnél benépesíteni!!
Imádságos szeretettel, Csaba t.
Fohász Sepsiszentgyörgyön!
Az az erdélyi magyar ember ki nem tiszteli, szereti a román embereket, - s ezt mondjuk ki bátran - az nem szereti a szülőföldjét, az nem jó magyar ember! Úgy gondolom, azt is bátran kimondhatom, hogy az a román ember, aki nem tiszteli, nem szereti a magyar embereket, az nem jó román ember, az Románia ellensége, az ennek az országnak az érdekeit elárulja, sárba tiporja. Legyen az utcaseprő, polgármester vagy prefektus, aki az ország lakosait egymással szembeállítja, aki nem az itt élő emberek tiszteletére, szeretetére biztat, az nem az ország javát akarja, az nem szolgálja a közösséget, hanem azt szétzúzza! Ennek az országnak, akárcsak a többi országnak egyetlen célja, hogy közös szülőföldünkből egy virágzó, élhető, szép tündérkertet varázsoljon!
Romániának nem az itt élő emberek a problémái, hanem a életünkkel együtt járó nehézségek. Az úthálózat, a közvilágítás, a közoktatás fenntartása, az egészségügy fejlesztése, modernizálása, a közrend, a biztonság biztosítása, a határok megvédése, egy köztisztviselő, kinek mi a feladata, mindezt sorolhatná tovább! Ezeket a feladatokat nekünk együtt kell megoldanunk. Déváról jövök, ahol még 25 évvel ezelőtt kétszer ennyien éltünk mind most, de sajnos ezt el lehet mondani jórészt Brassóról is, Sepsiszentgyörgyről is. A gyűlölet, az acsarkodás ezt a folyamatot egészen biztos, hogy nem fogja leállítani! Minden egyes ember ki kidől, ki feladja, ki elmegy, az egy elszakadt láncszem. Az itt maradóknak kell a terheket hordozni, a szükséges költségeket előteremteni, a felvett kölcsönöket megadni, a napról napra nehezedő közterheket hordozni!
Tudnunk kell, hogy se a románok, se mi magyarok, se a cigányok, se a zsidók, vagy a németek külön külön nem fognak tudni élhető, szép tündérkertet varázsolni Erdély földjéből, itt mi csak együtt leszünk képesek a nehézségekkel megküzdeni, és a feladatokat közösen megoldani! Ha nagyon összefogunk, ha mindannyian nagy bizalommal, hittel, váll a váll mellett dolgozunk, akkor sem biztos, hogy letudjuk győzni az előttünk lévő nehézségeket, de ha egymással szembe fordulunk, ha a bizalmatlanság, a félelem megbénítja a kezünket, akkor szülőföldünket szürke vegetálásra kényszerítjük, a fiatalok kik elmentek nem jönnek vissza, és sajnos az itthon maradottak is útra kelhetnek!
Azért imádkozom, hogy Románia új elnöke merje kitűzni az elnöki palotájának homlokzatára a szép román trikolor mellé, az őt megválasztó ország minden nemzeti kisebbségének a zászlaját is! Azért imádkozom, hogy jöjjön közénk és koccintson el velünk egy jó pohár pálinkát, és vigasztaljon, bátorítson bennünket, hogy mondja el, hogy lejárt az acsarkodás, a gyűlölet, a kirekesztés kora, hogy megválasztásával elérkezett az idő, hogy becsületes munkával, összefogással lakhatóvá, Európa virágzó szép szigetévé tegyük ezt az országot! Azért imádkozom, hogy Románia elöljárói merjenek szép ünnepeinken közénk jönni, és merjék velünk együtt énekelni nemzeti dalainkat, keressenek és találjanak bennünk, erdélyi magyarokban szövetségeseket, olyan szorgalmas, becsületes, jó román állampolgárokat akik segítenek igaz céljaik, terveik megvalósításában!
Imádságunk szívből jön és én hiszem, hogy a bukaresti Parlament Palotáján fog lobogni a román nemzeti jelkép mellett a székely zászló, és azt is hiszem, hogy ennek az országnak az elöljárói szeretettel, bizalommal fogják velünk együtt énekelni a mi nemzeti dalainkat!
2o14 dec. 18
Szeretettel. Csaba t.
Külön könyvet lehetne írni a Jóisten által nekünk ajándékozott drága tisztaságból fakadó boldogságról, a tiszta örömről, melyet mindannyiunknak Isten bőségesen felkínál! Milyen jó egy fárasztó, hosszú munkanap után, átfagyott testtel beülni egy kád jó meleg vízbe, hagyni, hogy a forró víz átjárja fáradt testünket és szépen leoldjon minden szennyet, mocskot, mit ránk rakott az élet. Milyen jó tisztának lenni, gondosan megtörölközni és ápolt, mosott, vasalt ruhába szépen felöltözni. Szinte most is érzem, gyermekkorom tiszta szobájának békét árasztó leheletét. Nagymama, a fenyőpadlót mindig szépen sárgítóval tisztára sikálta, majd szépen rendet rakott, ott mindennek megvolt a helye, és nekünk unokáknak jó volt a frissen mosott bolyhos rongyszőnyegen mezítláb szaladgálni, segíteni a rendrakásban, majd egy sarokba gyermekül összebújni és kacagva játszani! Csodálatos tiszta, szép asztalhoz ülni, a fehér abroszról egészséges, megbízható ételt enni, olyat miben nincs vegyszer, adalékanyag, semmi szennyeződés! Lelkünk mélyén mindannyian vágyunk a testi, lelki, szellemi tisztaságra, s ha azt elérjük, boldogak, felszabadultak, jókedvűek vagyunk! A tisztaság hiánya lehúz, bemocskol, fájdalommal, undorral, betegséggel tölt el, pokolba taszít!
A boldogságunk szép arcának egyik nagyon fontos vonása a tisztaság, és itt nem csak a fizikai tisztaságra gondolok, hanem a szellemi, lelki tisztaságra is. A kommunizmus nagyon sok írót, költőt cenzúrázott, ideológiai alapon megrövidítették a könyveket, egy - egy gondolatot kivágtak a műből! Az igaz, tiszta gondolatokat a sorok közé kényszerítették, és nagyon sokszor olyan ideológiával maszatolták össze, ami az alkotások tiszta csengését megtörte! A teológián emlékszem, nekem fizikai örömet okozott egy - egy olyan könyvet kézbe venni, mely külföldről, megbízható forrásból érkezett, melyről tudtam, hogy az utolsó betűig csak azt tartalmazza tisztán mit az író, az alkotó annak idején megfogalmazott, leírt! Fehéren, feketén csak azt és csak úgy tisztán ahogyan azt valaki szépen, szabadon megálmodta! A gondolatok tisztasága, szépen csengése, akárcsak egy zenemű pontos, a komponáló által annak idején megálmodott, fegyelmezett lejátszása tisztaságot igényel, és ha maszatolás nélkül szépen, tisztán szól akkor örömmel, fénnyel tölt el minden embert! Nagyon zavaró olyan emberekkel beszélgetni, kik válogatás nélkül összeolvastak mindent, és ragacsosan csúszkálnak a féligazságok hínárjában, magabiztosan állítva ma ezt, holnap azt! Nagyon fontos, hogy vigyázzunk a szavak, a gondolatok tisztaságára, őrizzük szellemi, lelki integritásunkat, épségünket, szellemi, lelki világunk átlátható, ragyogó tisztaságát!
Számomra kimondhatatlan öröm, hogy sok olyan munkatársam, nagyra nőtt gyerekünk, barátom van, akinek őszintén, bizalommal a szemébe tudok nézni, mert kapcsolatunk tiszta, és azt nem terheli hazugság, kétértelmű hamis beszéd, álnok csúsztatás, manipulált féligazság! Fontos, hogy azt mondjuk őszintén, amit gondolunk, amit érzünk, hogy ne szennyezzük be kapcsolatainkat.
Jó látni, ahogy felragyog a tisztaságból fakadó boldog öröm az emberek arcán! Számomra öröm, mikor olyan fiatalokat készíthetek házasságra, akik megőrizték tisztaságukat, szüzességüket az esküvőig. Istennek hála sok ilyen pár van, jó látni a menyasszonyt, ahogyan szépen felemelt fővel, egyenes derékkal édesapja karján előjön az oltárhoz! De ugyanezt a tisztaságból fakadó értékes örömöt látom azokon az idős embereken is, akik becsületben egymás mellett megöregedtek. Haldoklókhoz hívnak, nagy alázattal végzem ezt a szolgálatot, és mindig olyan csodálatos látni, hogy a mai kusza világunkban is sokan megőrzik a házassági tisztaságukat, hűségüket a sírig, s nem szennyezik be magukat és a családi ágyat!
A tisztaságnak és a belőle fakadó boldogságnak sok - sok arca van, én itt néhányat felmutattam, de fontosnak látom jelezni, hogy ha elvesztettük tisztaságunkat, visszanyerhetjük azt! A hegyeinkben a kis patak a vizébe hullott szemetet nem viszi magával, hanem a partjára szépen lerakja! Nagyapám mondogatta, hogy az a patak, melyik hét kövön keresztül folyik, az már tiszta, annak a vizét bátran lehet inni! Szeretettel imádkozom, hogy legyünk ilyen kristálytiszta hegyi patakok, a belénk hulló sértéseket, fájdalmakat, bűnöket rakjuk le nagy nagy alázattal a létünk partjaira, a gyóntatószékbe és az új évbe csobbanjunk tisztán, szabadon, békességesen!
Sok szeretettel! Csaba t.