A jó Antal atya meghívására Székelyudvarhelyre megyek, hogy a ferences templomban március 21- 22-én este hat órától, 23-án, vasárnap reggel kilenctől nagyböjti lelkigyakorlatot tartsak. Nagyböjt a megtérés, az újratervezés ideje, Krisztus Urunk minden embert végtelen szeretettel, kegyelmeivel vár!! Szeretettel, Csaba t. 

A jó Isten áldja Anita asszonyt és az ö drága családját!! Hálás szeretettel köszönöm, az ajándékokat és azt, hogy a napokban a szívével megműtött kislányunkat is meglátogatta! Csaba t. 

A jó Isten téged megálmodott, s ha azt teszed mire születtél öröm lesz reggel felkelned, és a munkád többet nem lesz lelketlen robot! Tedd bátran mit Isten tőled kér, vállald önmagad, és még ha a golgotára vezet is utad, boldog leszel! Szeretettel, Csaba t. 

Aranykori töredék^*

U. E.-nek Öröm előzi, hirtelen öröm, ama szemérmes, szép anarchia! Nyitott a táj, zavartan is sima, a szélsikálta torlaszos tetőkre, a tenger kőre, háztetőre látni: az alkonyati rengeteg ragyog. Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot. Az össze-vissza zűrzavar kitárul, a házakon s a házak tűzfalán, a világvégi üres kutyaólban aranykori és ugyanaz a nyár! És ugyanaz a lüktető öröm; dobog, dobog a forró semmiben, ellök magától, eltaszít szivem és esztelen szorít, szorít magához! Mi készül itt e tenger ragyogásból? Ha lehunyom is, süti a szemem; mi kívül izzott, belül a pupillán, itt izzít csak igazán, idebenn! A világ is csak vele fényesűl, az örömtől, aminek neve sincsen. Mint vesztőhelyen, olyan vakitó és olyan édes. Úgy igazi minden.

Egy család, mely a kedves nővérek nagyon sokat köszönhet! Kis segítség, jótanács, biztatás és lém szépen együtt vannak, és nevelik szeretetben a gyermekeiket! A férj munkahelyet talált, kevéske pénz, de a szekér halad, senkit nem kellett az árvaházunk befogadjon.

Husz éves gyermekvédelmi tapasztalatom alapján nem látom igazolni, azt a népi szólást, hogy az alma ne eshet messze a fájától!! Én inkább Pilinszkivel értek egyet: "Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot." 

Igen, hiszem, hogy minden csillogó szemű gyermeknek van lehetősége meglátni a napot, a Végtelent és elindulni alázattal feléje. Hogy ezt megteszi-e, a szegény, vagy a gazdag szülök gyermeke, ez egy pedagogusnak is nagy  rejtély, itt a személyes szabadakarat titka előtt úgy látszik, hogy még a nagy Isten is alázattal meghajtja a fejét!!

Árkosi anyaotthon! ! KI tudná megmondani, hogy  kik lesznek ha megnőnek ezek a gyermekek!! Vajon e parányi gyermekszívben a jó Isten mit rejtett el? Lehet hogy közülük valamelyik lesz korunk nagy apostola, bennük, általuk töri át az emberiség a balga gyűlölet falát, hogy a szeretet és a béke nagy  mezején sátrat verjen?! Nem tudom, csak azt tudom, hogy nagy nagy alázattal szolgálnunk kell a megfogant, megszületett életet, mert minden kis baba, Isten drága, szent ajándéka, egy kis darab Isten világából!!
Szeretettel,

Csaba t.

Sok örömmel osztom meg a kedves Artúr testvér fényképét a hittanos csoportról!! A jó Isten áldja, óvja őket!!
Szeretettel,

Csaba t.

Az árkosi Irgalmasság Anyja Kismamaotthont 2004-ben, külföldi segítséggel hozta létre a Pro Vita Hominis Életvédő Társaság, amelynek vezetője dr. Kovács Zita elnök asszony. 2005-ben, az otthont a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vette át, és a ház működtetésére felkértük az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreinek közösségét, akik a kismamaotthont azóta is nagyon szépen működtetik. Példaképünk a Boldogságos Szűzanya, ki szeretettel a gyermeket váró Erzsébet mellé állt, és Magnificatot éneklő, szolgáló szeretettel ott is maradt míg szüksége volt a kismamának, a kis Keresztelő Szent Jánosnak az ő gondoskodó segítségére!

A nővérek saját otthonukba fogadják be a bajban lévő, ajtónkon kopogtató, gyermeket váró édesanyákat. Az évek alatt, már több mint 5o kisbaba született a kedves nővérek gondoskodó felügyelete alatt. Természetesen kórházba visszük a kismamát szülni, de mindazt a szolgálatot mit ilyenkor a család, a férj kellene nyújtson a kismamának, azt a nővéreink szeretettel átvállalják, a jó Isten nevében! A bajba került, magányos anyák vagy személyesen, vagy a helyi plébános, szociális munkás segítségével már a szülés előtt jelentkezhetnek, az otthonban szállást kapnak és teljes ellátást. A befogadott nőktől nem kérdezzük, hogy honnan jönnek, de talpra kell állniuk, alkohol, kicsapongás a házban nincs, és a közösség részeként önmagukat, szobájukat szépen rendben is kell tartsák! A házvezetés, gyermekgondozás, főzés, takarítás titkainak a megismerésében, a kedves nővérek próbálják beavatni a ház minden lakóját! A gyermek születése után, néhány hónaptól egy évig maradnak az anyák gyermekeikkel az otthonba, ezalatt az idő alatt erősödnek fizikailag, lelkileg, segítünk rendezni a szétzilált kapcsolataikat a rokonokkal, az állami hatóságokkal stb. A kedves nővérek a kirepült anyukákat nemcsak számon tartják, hanem erejükhöz mérten tovább is segítik, támogatják, mint igazi kedves nagynénik, nagymamák!

Az anyák közül néhányan nagyon mélyről jönnek, sokszor megcsodáltam ahogyan a nővérek ezeket a lányanyákat is befogadják, ahogy mindenüket amijük van, szeretettel megosztják ezekkel a becsapott, kihasznált, sokszor meggyalázott lányokkal, nőkkel, együtt főznek, egy asztalnál étkeznek, és sokszor egy - egy baba panaszos sírására a nővérek hamarább reagálnak, mint az édesanya. 

Március 15-én öt aranyos kisgyereket kereszteltünk meg és az egyik gyermek édesanyját, az Irgalmasság Anyjáról, Máriáról elnevezett otthonban! A közös vacsora után én is e tiszta, szép otthonban aludtam. Ágyamban sokáig forgolódtam, e tömény evangéliumi szeretettől átitatott falak között nem jött álom a szememre, az az érzés volt bennem, hogy a XXI-dik század Székelyföldjének Betlehemében vagyok! Fent az emeleten fel - fel hangzott egy - egy kisbaba sírása, hallatszott ahogyan egy - egy anyuka tett, vett a gyermeke körül, és én azzal a gondolattal aludhattam el, hogy milyen nagyszerű, nővéreink jóvoltából Erdélyben ma szállást találna az ajtónkon kopogtató Szentcsalád!

Az évek alatt nemcsak azt tapasztalhattuk meg, hogy erre az alázatos szolgáló szeretetre mekkora szükség van, hanem azt is, hogy jó dolog ezeken az édesanyákon segíteni, és ők ezt a segítséget igénylik, és szeretettel el is fogadják! A ferences szerzetes dolga nem az, hogy bárki felett ítélkezzen, hanem, hogy gyógyító, irgalmas szeretettel befogadjuk azokat, akik bajban vannak! Sajnos, azt is megtapasztaltuk, hogy az ajtónkon mind többen kopogtatnak, ezért a kedves nővérek nagy - nagy szeretettel nekiálltak egy tágas, szép otthont építeni. A csatolt képen ez az új otthon látható! A munkálatok szépen haladnak, ha a gondviselő Isten küld támogatókat, akkor a nyár folyamán kész is lesz, és ősztől akár még több magányos, a hideg tél elöl menekülő édesanyát is képesek leszünk befogadni a meleg otthonba.

Imádságos szeretettel megköszönjük mindenki jóságát, aki mostanig segítette ezt a szép művet, és ha valakit a jó Isten arra indít, hogy ebben az élő székely Betlehem megszületésében segítsen, akkor mi az adományát hálás szívvel megköszönjük! Természetesen nem csak anyagiakkal lehet ezt a szép, Istennek tetsző munkát támogatni, hanem önmagunk odaszentelésével is! A nővérek szeretettel fogadnak olyan lányokat, asszonyokat is, akik nem segítséget kérnek, hanem alázattal segíteni szeretnének Máriás lelkülettel. Az aratnivaló sok, a mesterünk biztatására kérjük az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratáshoz. Igen, imádságos szeretettel várunk és fogadunk olyan lányokat, fiúkat, akik Szent Ferenc szellemében, mint szerzetes nővérek vagy szerzetesek, a legkisebbek szolgálatára szeretnék szentelni életüket!

Őszinte bizalommal,

Csaba t.