Vidra lesen voltam Máté Bencénél Pusztaszer határában!! Nagy élmény volt látni az életet olyannak amilyen ő a maga valójában kint a természetben!! Órákig néztem, azt a kecses életerőt, mely lemerül a mélybe, és zsákmánnyal a szájában vissza tér, s ott előtted felfalja a prédát! Nesztelenül mozog, éber, óvatos, és hihetetlen hatékony!!
Kápolnás faluban is szépen beindult a délutáni napközi! Ebben a szép székely faluban az alapítvány vásárolt egy házat, és egy kedves fiatal "kotló mama" itt várja nap mind nap azokat a gyerekeket, akiknek a legközelebbi rokona a jó Isten nevében írásban tőlünk ezt a segítséget kérik!! Az iskolából a gyerekek direkt ide jönnek, ahol akárcsak egy jó édesanya a nevelőnő figyelmes szeretettel fogadja a gyermekeket, tanulnak, játszanak, tanszert, ruhát kapnak, és még a szabad idejükről is gondoskodunk! Munkánkat békében, partneri együtt működésben végezzük a helybeli hatóságokkal, iskolával, plébániával, közbirtokossággal! Adná a jó Isten, hogy ezek a kis mentő csónakok a nagy hajók mellett kimentsenek, minden fészekből kipottyanó gyermeket! Hálás szeretettel köszönöm mindazok segítségét, akik ebben a szép munkában Kápolnásfaluban, de Erdély szerte segítenek! Csaba t. ![]()
Mi is püspökök arra hívattunk, hogy dolgozzunk az Úr szőlejében. A szinódusi összejövetel nem arra szolgál, hogy szép és eredeti gondolatokat vitassunk meg vagy hogy azt lássuk, ki az okosabb…, hanem arra, hogy jobban műveljük és őrizzük az Úr szőlejét, hogy együttműködjünk álma, s népére vonatkozó szeretetterve megvalósításában. Ez alkalommal az Úr azt kéri, hogy vegyük gondjainkba a családot, amely kezdetektől fogva lényeges része az emberiségre vonatkozó szeretettervének.
Jó kedvű nóta kíséretében,a fiúk csak úgy kapkodták ki a fehér répát a földből.
Bár mi nálunk babám,bár mi nálunk babám,
Az jött be szokásba.
Nem szedik a petrezselymet,nem szedik a petrezselymet,
födeles kosárba.
Ki megy a legény a kertbe,a petrezselymes közepében,
kiássa a petrezselymet,
Te meg babám ölelj engem,
A petrezselymes közepében!:)))
Ha ősz akkor szüretibál, még Székelyhidon is, végül is itt a házunk Erdély egyik leghatalmasabb, legszebb borpincén van, melyben egy csepp bor sincs! Csendben jegyzem meg, hogy a nagy udvarunkon, kertünkben szőlőtökét, gyümölcsfát azt sajnos, hogy nem örököltünk! Sokszor csodálkozom, hogy egyetlen személy, egy család gondos munkával mi mindent tud alkotni és utána egy - egy rendszer, generáció az egészet mennyire le tudja lakni, hogy képes mindent felégetni, elpusztítani!! Sok ilyen épületet vettünk át, melyet a kommunista állam átvett erővel, s melyet akár egy ruhát elhordott, tönkretett és eldobott!! Sajnos egyetlen pozitív példát sem látok, olyant, ahol képes lett volna az államosított ingatlanban megőrizni az értékeket, nem is beszélve arról, hogy azt esetleg tovább fejlessze!! A köztulajdon felénk nem vállt be!! Ezért is adok 2o év kitartó, becsületes munka után mindent annak aki jógazdája az épületnek!!