Sok ember mindig fiatal szeretne lenni, de e reménytelen próbálkozás egyetlen eredménye, hogy megfossza magát az érett felnőttkór tiszta, termékeny örömeitől, azokról, amelyekről olyan szépen ír az alábbiakban  Rabindranath Tagore.

Olvassuk el alázattal az idézetet és vágyva vágyunk az érett ember bölcs, céltudatos életére, melyből nem légvárak, hanem átgondolt, termékeny gyümölcsök születnek szeretteink számára!

Szeretettel, Csaba t.

Ha a városunkban egy szörnyű, gyilkos fenevad garázdálkodna, szólnának a szirénák, félrevernék a harangokat, hogy megvédjük az embereket!!  Papi munkám során megtapasztaltam, hogy a legmélyebb, legnehezebben gyógyuló sebeket, a fiatalok egymásnak és maguknak, az élet vállalása kapcsán elkövetett hibák, bűnök által okozzák! Nagyon nehéz e súlyos erkölcsi kérdésben megszólalni, és talán ezért is volt, van annyi mellébeszélés, csak fájdalmat, sebet okozó megnyilatkozás világiak, egyházi személyek részéről! Olaj Anett, budapesti háromgyerekes édesanya, ehhez a kérdéshez nagyon bölcsen, gyógyító szeretettel tud hozzászólni. Úgy gondolom, hogy mindazoknak, kik az élet melletti bármilyen döntésben érintettek, fontos lenne, hogy meghallgassák e fiatal édesanya tanúságtételét, mely nemcsak elgondolkodtat és segít a gyermekvállalásban a legjobb döntést meghozni, de ugyanakkor képes a meggondolatlan tetteink által okozott mély sebek gyógyítására is.

Nagy-nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt január 3o-án a Szentkeresztről elnevezett plébániatemplomban, 18.oo órától. A rövid szentmise után lesz Anett tanúságtétele, majd egy imádságos szeretetben megtartott beszélgetés!

Szeretettel, Csaba t.

A tudás önmagában nem üdvözít. Nem elég csak tudni, hogy van családunk, hazánk! Cselekvő szeretettel akarnunk kell a holnapot, áldozatot kell vállalnunk, útra kell kelnünk, fáradságot, nehézséget vállalva, a magunk csokrát el kell vinnünk szeretteinknek. Csaba t.

Ültessünk fákat, tegyük tündérkertté szülőföldünket!! Transsylvania!! Mi mindannyian, kik Erdélyben élünk, nem csak nevünkben, hanem létünk ezer szálán kötődünk a fákhoz, az erdőkhöz!! Valljuk, hogy az erdők népei vagyunk, és ha bölcs szakembereinket, történészeinket hallgatjuk, bizonyossá válik, hogy Székelyföld gazdaságának is legfontosabb rugója a dombjainkat, hegyeinket borító, sok-sok módon hasznunkra lévő fa, bokor,  hatalmas erdők, s annak megannyi kincsei! A gyümölcsfák, az erdők meghatároznak bennünket, fenntartanak, táplálnak, meleget adnak, jelen vannak ezer formában a mindennapi életünkben, és ugyanannak a nagy Istennek teremtményei mind mi, de sajnos mi nagyon sokszor mostoha testvérekként bánunk velük! Erdélyben rengeteg gyümölcsöst felvet a gaz, sokat kiirtottunk, letaroltunk, akárcsak hatalmas, ősi erdőinket! Egy repülővel ha hosszan szálunk figyelmesen a Kárpátok felett, szörnyülködve láthatjuk a rengeteg pusztítást, mindenütt feltépett föld, vádlóan az ég felé meredező csutakok!! Székelyföld múltja szorosan kötődött az erdőhöz, a fákhoz, és megvagyunk győződve, hogy jövőnk is össze van kapcsolva a hegyeink csendes, békés lakóival, az ők pusztulásuk a mi pusztulásunkat is jelenti!!

Népünk fák iránti tiszteletét nagyon szépen jelzi, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus fogantatásának titkát, az Égnek a Földel való egyé válását őseink Gyümölcsoltó Boldogasszony néven ünnepelték, és ehhez az ünnephez kötődött a facsemeték kiültetése, oltása, szemezésének szép szokása is! A csíksomlyói ferences testvérekkel azt tervezzük, hogy e szép ünnepet, és a hozzá kötődő népi szokásokat tudatosan fel kellene elevenítenünk, sőt a fák, az erdők iránti tisztelettel tovább is gondolnánk, és az Ezer Székely Leány Napja ünnepéhez hasonlóan, az erdészek, kertészek, ácsok, asztalosok, a fával foglalkozó emberek ünnepévé tennénk, ha ebben a szakemberek és a politikusaink támogatását elnyerjük!  Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe március 25-re esik, de mi március utolsó hétvégéjén szeretnénk templomainkba meghívni mindazokat, akik a fák szaporításával,  gondozásával, annak értékesítésével, feldolgozásával foglalkoznak, szeretnénk Isten áldását kérni rájuk és kezük munkájára, a fákra, cserjékre, az erdőinkre!! Ezen a napon szeretnénk ha templomunkba facsemetéket, gyümölcsfaoltványokat hoznának a kertészek, az erdészek, és ha a templom előtti téren vagy a város főterén, egy szép vásárral egybekötött kiállítás lenne, ahol nem csak facsemetéket lehetne vásárolni, de mindazt amit nagyszerű mesterembereink, ácsaink, asztalosaink, szobrászaink fából készítenek! Természetesen azt szeretnénk, ha ezt a szép ünnepet nemcsak Csíksomlyón, hanem Erdélyben, sőt az egész Kárpát-medence minden templomában, térségében hasonlóképpen megrendeznék, és ha minden család, közösség egy-egy facsemetét, vagy kisebb ligetnyi fát elültetne!! Fontos, hogy ez az ünnep tudatosítsa bennünk, hogy létünkben, fennmaradásunkban mennyire rá vagyunk utalva az erdőkre, a gyümölcsöt termő fáinkra, bokrainkra.  Jelszavunk: aki fát ültet, az bízik a holnapban, hisz a megmaradásban!! Ültessünk fákat, erdőket, tegyük tündérkertté szülőföldünket!!

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

Érdemes elolvasni az Ukrán  katolikus püspök levelét, imádkozzunk az áldott békéért!! Csaba t.

http://magyarkurir.hu/hirek/meltosag-tuntetese-ukrajnaban-interju-borisz-gudziak-ukran-gorogkatolikus-puspokkel

"Ne engedjetek soha az elbátortalanodás kísértésének! A mi örömünk nem abból fakad, hogy annyi mindent birtokolunk, hanem abból, hogy találkoztunk egy személlyel: Jézussal, aki köztünk van. Örömünk abból fakad, hogy tudjuk: Vele soha nem vagyunk egyedül, még a nehéz pillanatokban sem."

Ferenc pápa

Ma, január 19-én,  Szent Ferenc kilenced lelkületével a Gyimesbükki templomba miséztem! A Role együttes, Kájoni János miserendet énekelte, zenélte!  Utána a Vigasztaló Szentlélekről elnevezett otthonba látogattam! Jó volt találkozni a gyermekekkel, munkatársakkal, látni, hogy erőben, egészségben jól vannak, vidámak és szeretik egymást!! Isten áldása kísérje életüket! Több szép képet is készítettem, de a kis számítógépem elromlott, így nem tudom megosztani a kacagó, mosolygó gyerekeink szép vonásait! Szeretettel,  Csaba t.
Fotó:  Fodor István, Gyimesi dombok!

KÖRLEVÉL A SZABADULÁS UTÁN: Olvassátok el, milyen egyszerű és bölcs levelet irt, hosszú évek után, a börtönből szabadult nagy püspök, Márton Áron!! A gyűlölködésnek, haragnak nyoma sincs! Ö főpásztor, és egyetlen gondja van az Isten által rábízottak szolgálata!!

Tisztelettel, Csaba t.

-------------------------------------------------------------

D. a J. Kr.!

Tisztelendő Testvéreim!

Isten úgy akarta, hogy egyházmegyémbe visszatérjek, és annak vezetését újból személyesen kézbe vegyem. Boldog alkalom ez nekem, mert megint Tisztelendő Testvéreim és kedves Híveim között lehetek, és hirdethetem Jézus Krisztus evangéliumát ezen a helyen, ahová az Ő földi helytartója a római pápa állított. Térden állva köszönöm Istennek a meg nem érdemelt kegyelmet, és a Boldogságos Szent Szűz anyai közbenjárásával azt a további kegyelmet kérem, pótolja ki gyöngeségemet, hogy alkalmas eszköze legyek utolsó leheletemig.

Távollétem alatt mindig éreztem, hogy Tisztelendő Testvéreim együtt éreznek velem, gondolnak reám, imádkoznak érettem. Köszönöm a jóságukat. És köszönöm a hűségüket és munkájukat. Kinek-kinek a hűség és igazság mértéke szerint. Imájukat imádsággal viszonoztam. Felajánlottam az egymásra következő napokat, hónapokat, s majd az egymásra következő éveket minden rakományukkal Istennek, azzal a kéréssel, hogy egyszülött Szent Fiának, Jézus Krisztusnak az érdemeiért az én értéktelen ajándékomat fogadja érték gyanánt, és áldja meg Paptestvéreimet és Híveimet, akik otthon vagy bárhol máshol a mindennapok visszatérő feladataival küzdenek.

Az örömtől meghatottan vettem tudomásul Tisztelendő Testvéreim hűségét, buzgóságát, kitartását, de nem hallgathatom el, hogy az örömbe fájdalom vegyül.

Egyik fájdalmam, hogy templomok állnak némán mert nincs pap, aki kinyissa, és a híveket meghívja a legszentebb áldozatra. Az egyházmegye szórványvidékén száz és száz katolikus család lelki gondozás nélkül tengődik, kitéve a lelki elszáradás és az elkallódás veszélyének. És más helyen is: felnőttek és ifjak lelki vezetés nélkül tanácstalanul bolyonganak; gyermekek csapatai nőnek fel vallási tudatlanságban, hitoktatás és a kegyelem tápláléka nélkül; bűnösök éveken át görnyedten hordozzák lelkük terhét; haldoklók a nagy út előtt az életszámadás aggodalmában hiába várják az Úr Jézus utolsó látogatását, mert... mert: vagy nincs pap, aki Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse és kegyelmeit kiossza, felnőtteknek, ifjaknak, gyermekeknek, bűnösöknek, betegeknek. Vagy: van pap, de elveszítette a hívek bizalmát.

Ha az egyházmegye helyzetét részleteiben áttekintem, lesz még mondanivalóm Tisztelendő Testvéreim számára. Addig mihez tartásul felhívom figyelmüket a következőkre:

1. Az egyházmegye vezetését 1955. március 25-én személyesen átvettem. Ezzel minden más, tényleges vagy vélt iurisdictio megszűnt. A joghatóság egyedül és kizárólag nálam van, ezt közvetlenül én gyakorlom személyesen vagy helytartóm által, akinek nevét később fogom közölni.

2. Az Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseinek őre és végrehajtója, valamint az Apostoli Szentszék rendeleteinek, intézkedéseinek értelmezője és végrehajtója az Egyházmegyei Hatóság. Senki sem értelmezhet tehát magának jogot vagy felhatalmazást arra, hogy az egyházi cenzúra tényét deklarálja, és annak alkalmazását önhatalmúlag szorgalmazza. Ha valakinek konkrét kételye vagy aggodalma van, forduljon felvilágosításért és utasításért az Egyházmegyei Hatósághoz.

3. Megvizsgálandó tényeket vizsgálat tárgyává teszem úgy, ahogy azt egyházunk törvényei és fegyelme kívánja.

4. Tisztelendő Testvéreim szüntessenek be minden vitát, főképpen pedig tartózkodjanak minden szeretetlen, sértő, gyanúsító vagy gyanút keltő megjegyzéstől és általában mindentől, ami egyenetlenséget, bizalmatlanságot, zavart idézhet elő a lelkekben.

5. Akik az egyházi fegyelem ellen vétettek, fogadják az egyház fegyelmi intézkedését engedelmes lélekkel. Az okozott lelki kárt pedig igyekezzenek jóvá tenni kifogástalan papi élettel, buzgósággal, áldozatos munkával, hitvalló hűséggel és bátor helytállással újabb próbatételek idején. Vétkezni: a gyöngeség jele. Az elkövetett hibát beismerni, bánni és jóvátenni: férfias magatartás, a lelki erő jele.

6. A lelkipásztori munka jelenvaló két nagy akadályát: a bizalmatlanságot és a paphiányt ki kell küszöbölnünk bármilyen egyéni áldozat árán. Ennek érdekében minden Tisztelendő Testvéremhez fordulok, és mindenkitől fegyelmet és munkát kérek. Fegyelmet, melyet nem kell kikényszeríteni, mely önmagától létrejön, és működik az önfegyelem alapján. Mint a sacra hierarchia tagjai Jézus Krisztus Anyaszentegyházának élcsapatába tartozunk. Vállaljuk a fegyelmét büszke öntudattal. Akinek most is magyarázni kell az intézkedéseket, vagy aki most is maga akarja meghatározni munkája körét, helyét, idejét, az nem érett meg sem az időkre, sem az Isten országának szolgálatára. És munkát kérek. Munkát Tisztelendő Testvéreimtől, akiknek hatalom adatott, és küldetésük van a lelkek gondozására. Isten a lelkek vetésére megérlelte. Eláradt a bűn, de túláradt a kegyelem. Rajtunk múlik, hogy a kegyelmi időt felhasználjuk, és az érett vetést Isten csűrébe gyűjtsük. Az aratás sok, a munkás azonban kevés, a soraink fájdalmas nagy mértékben megritkultak. Vállaljon tehát munkát mindenikünk erején felül. A lanyhák is lendüljenek munkára, a buzgók pedig legyenek még buzgóbbak, hogy a kivételesen szép feladatot elvégezzük Isten akarata szerint. De meghívom erre a munkára segítségül a jámbor lelkeket is, akiket a magasabb rendű természetfeletti élet láza hevít. Ajánlják fel Istennek az életüket áldozatul. Törjenek a lelki élet csúcsai felé, Isten érezhető közelébe, az Istennel való misztikus egyesülésre, hogy kiengeszteljék és meghódítsák a megbántott Istent. A lelki élet eszközeivel: az elmélkedéssel, az erények hősi gyakorlásával, imával és böjttel, önmegtagadással és a felebaráti szeretet csodáival; mint a kereszt szerelmesei: némán, csendben, ismeretlenül ostromolják az eget, hogy kiesdjék a bűnösök számára a megtérés kegyelmét, a szükséges égi segítséget pedig azok számára, akik az Úr szőlőjében viselik a napok hevét, terhét. A világnak szentekre van szüksége. Legyenek szentek, hogy Isten megszentelje a lelkeket, munkánkat, minket.

Gyulafehérvár, 1955. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján

Áron püspök

A tél igazi szép arcát is, csak fent a csúcson  lehet megcsodálni!! Milyen ritkán emeljük a tekintetünket a magasban, lent a ködös völgyek, füstös homályában mennyit tolatunk, jövünk, megyünk fontoskodunk, és azt hisszük, hogy élünk... Csak egy kis időre álltam meg, és eltelt a szívem békével! Szeretettel kérlek menj ki a természetbe, a testvéreinkhez!

Csaba t.