Az mi? Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Sok ember mindig fiatal szeretne lenni, de e reménytelen próbálkozás egyetlen eredménye, hogy megfossza magát az érett felnőttkór tiszta, termékeny örömeitől, azokról, amelyekről olyan szépen ír az alábbiakban Rabindranath Tagore.
Olvassuk el alázattal az idézetet és vágyva vágyunk az érett ember bölcs, céltudatos életére, melyből nem légvárak, hanem átgondolt, termékeny gyümölcsök születnek szeretteink számára!
Szeretettel, Csaba t.
"Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek."
Ha a városunkban egy szörnyű, gyilkos fenevad garázdálkodna, szólnának a szirénák, félrevernék a harangokat, hogy megvédjük az embereket!! Papi munkám során megtapasztaltam, hogy a legmélyebb, legnehezebben gyógyuló sebeket, a fiatalok egymásnak és maguknak, az élet vállalása kapcsán elkövetett hibák, bűnök által okozzák! Nagyon nehéz e súlyos erkölcsi kérdésben megszólalni, és talán ezért is volt, van annyi mellébeszélés, csak fájdalmat, sebet okozó megnyilatkozás világiak, egyházi személyek részéről! Olaj Anett, budapesti háromgyerekes édesanya, ehhez a kérdéshez nagyon bölcsen, gyógyító szeretettel tud hozzászólni. Úgy gondolom, hogy mindazoknak, kik az élet melletti bármilyen döntésben érintettek, fontos lenne, hogy meghallgassák e fiatal édesanya tanúságtételét, mely nemcsak elgondolkodtat és segít a gyermekvállalásban a legjobb döntést meghozni, de ugyanakkor képes a meggondolatlan tetteink által okozott mély sebek gyógyítására is.
Nagy-nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt január 3o-án a Szentkeresztről elnevezett plébániatemplomban, 18.oo órától. A rövid szentmise után lesz Anett tanúságtétele, majd egy imádságos szeretetben megtartott beszélgetés!
Szeretettel, Csaba t.
Ültessünk fákat, tegyük tündérkertté szülőföldünket!! Transsylvania!! Mi mindannyian, kik Erdélyben élünk, nem csak nevünkben, hanem létünk ezer szálán kötődünk a fákhoz, az erdőkhöz!! Valljuk, hogy az erdők népei vagyunk, és ha bölcs szakembereinket, történészeinket hallgatjuk, bizonyossá válik, hogy Székelyföld gazdaságának is legfontosabb rugója a dombjainkat, hegyeinket borító, sok-sok módon hasznunkra lévő fa, bokor, hatalmas erdők, s annak megannyi kincsei! A gyümölcsfák, az erdők meghatároznak bennünket, fenntartanak, táplálnak, meleget adnak, jelen vannak ezer formában a mindennapi életünkben, és ugyanannak a nagy Istennek teremtményei mind mi, de sajnos mi nagyon sokszor mostoha testvérekként bánunk velük! Erdélyben rengeteg gyümölcsöst felvet a gaz, sokat kiirtottunk, letaroltunk, akárcsak hatalmas, ősi erdőinket! Egy repülővel ha hosszan szálunk figyelmesen a Kárpátok felett, szörnyülködve láthatjuk a rengeteg pusztítást, mindenütt feltépett föld, vádlóan az ég felé meredező csutakok!! Székelyföld múltja szorosan kötődött az erdőhöz, a fákhoz, és megvagyunk győződve, hogy jövőnk is össze van kapcsolva a hegyeink csendes, békés lakóival, az ők pusztulásuk a mi pusztulásunkat is jelenti!!
Népünk fák iránti tiszteletét nagyon szépen jelzi, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus fogantatásának titkát, az Égnek a Földel való egyé válását őseink Gyümölcsoltó Boldogasszony néven ünnepelték, és ehhez az ünnephez kötődött a facsemeték kiültetése, oltása, szemezésének szép szokása is! A csíksomlyói ferences testvérekkel azt tervezzük, hogy e szép ünnepet, és a hozzá kötődő népi szokásokat tudatosan fel kellene elevenítenünk, sőt a fák, az erdők iránti tisztelettel tovább is gondolnánk, és az Ezer Székely Leány Napja ünnepéhez hasonlóan, az erdészek, kertészek, ácsok, asztalosok, a fával foglalkozó emberek ünnepévé tennénk, ha ebben a szakemberek és a politikusaink támogatását elnyerjük! Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe március 25-re esik, de mi március utolsó hétvégéjén szeretnénk templomainkba meghívni mindazokat, akik a fák szaporításával, gondozásával, annak értékesítésével, feldolgozásával foglalkoznak, szeretnénk Isten áldását kérni rájuk és kezük munkájára, a fákra, cserjékre, az erdőinkre!! Ezen a napon szeretnénk ha templomunkba facsemetéket, gyümölcsfaoltványokat hoznának a kertészek, az erdészek, és ha a templom előtti téren vagy a város főterén, egy szép vásárral egybekötött kiállítás lenne, ahol nem csak facsemetéket lehetne vásárolni, de mindazt amit nagyszerű mesterembereink, ácsaink, asztalosaink, szobrászaink fából készítenek! Természetesen azt szeretnénk, ha ezt a szép ünnepet nemcsak Csíksomlyón, hanem Erdélyben, sőt az egész Kárpát-medence minden templomában, térségében hasonlóképpen megrendeznék, és ha minden család, közösség egy-egy facsemetét, vagy kisebb ligetnyi fát elültetne!! Fontos, hogy ez az ünnep tudatosítsa bennünk, hogy létünkben, fennmaradásunkban mennyire rá vagyunk utalva az erdőkre, a gyümölcsöt termő fáinkra, bokrainkra. Jelszavunk: aki fát ültet, az bízik a holnapban, hisz a megmaradásban!! Ültessünk fákat, erdőket, tegyük tündérkertté szülőföldünket!!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Ma, január 19-én, Szent Ferenc kilenced lelkületével a Gyimesbükki templomba miséztem! A Role együttes, Kájoni János miserendet énekelte, zenélte! Utána a Vigasztaló Szentlélekről elnevezett otthonba látogattam! Jó volt találkozni a gyermekekkel, munkatársakkal, látni, hogy erőben, egészségben jól vannak, vidámak és szeretik egymást!! Isten áldása kísérje életüket! Több szép képet is készítettem, de a kis számítógépem elromlott, így nem tudom megosztani a kacagó, mosolygó gyerekeink szép vonásait! Szeretettel, Csaba t.
Fotó: Fodor István, Gyimesi dombok!
KÖRLEVÉL A SZABADULÁS UTÁN: Olvassátok el, milyen egyszerű és bölcs levelet irt, hosszú évek után, a börtönből szabadult nagy püspök, Márton Áron!! A gyűlölködésnek, haragnak nyoma sincs! Ö főpásztor, és egyetlen gondja van az Isten által rábízottak szolgálata!!
Tisztelettel, Csaba t.
-------------------------------------------------------------