"Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket."
Lk 9,1
Botorkál az ember az élet útján, meg-megáll, a Szentírást olvasva gazdagodik. Az elmélkedő ember könnyen maga elé tudja képzelni, - János apostol 21. fejezetét olvasva - ahogy a hajnali pirkadatban, a galileai tenger partján átdöfött lábbal, átdöfött kézzel Jézus gyűjti az uszadékfát, a rőzsét a partmenti bokrokról. Tüzet rak, halat süt, türelmesen várja az apostolokat. A reggeli párában burkolózó hullámok hátán egy csónak közeledik a félhomályban. Jézus töri meg a csendet: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Elindul egy párbeszéd és Krisztus nem csak megajándékozza jóságosan a tanítványait egy csodás halfogással, de meg is hívja reggelire. "Gyertek, egyetek! Jézus, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is." Majd Péterhez fordul és megkérdezi: Szeretsz engem? A mesterét megtagadó apostol válasza szívből jön: "Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged."
„Legeltesd bárányaimat!” Jézus Péternek adott válasza, ez a két szó egy életprogram: Ha szeretsz, akkor legeltesd juhaimat, törődj a rádbízottakkal. Menj, hirdesd Isten országát és gyógyítsd a betegeket.
Nagypéntekről - nagypéntekre botorkálva egészen biztos, hogy velünk is szembejön Krisztus, tőlünk is ugyanazt kérdi és ugyanazt a választ is adja, ha valóban szeretjük Őt. Viseld gondját a családodnak, azoknak akiknek szükségük van rád, - ez az én akaratom! Jézus úgy szereti a mennyei Atyát, hogy teljesíti az akaratát: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott." Jn 4,34
Végezzük el mi is mindazt, amit Isten ránk bízott, amihez talentumokat is adott, szeretettel viseljük gondját embertársainknak, még az emberpróbáló kamaszoknak is!
