"kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” 
Jézus így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek."
"Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt." 
"Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! "
Gyermekeinknek sok kedves nagymamája van, a kedves Lila néni, nemrég még Déván volt, de szeretettel gondolunk Kalotay Eszter doktornőre, Szőkefalvi Ágnesre, meg mindazokra, akik gyermekeinket szeretik, értünk imádkoznak, bennünket meglátogatnak.... ma őket köszöntsük és érettük imádkozunk. 
"Ne féljetek az emberektől! .... ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél!"
"...mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Itt a nyár, jó kimenni a természetbe, egy tó mellett leülni és egy frissen kifogott, finom ropogós pisztrángot jóétvággyal fogyasztani.
"Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat,