Evangélium: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.

Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: 

„Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek."

Lk 15,11

A tékozló fiú és az apa története (Lukács 15,11–32) a Biblia egyik legmélyebb tanítása a feltétel nélküli szeretetről, az Isten irántunk való irgalmas jóságról. E történet nekem három nagyon fontos üzenetet tartalmaz:

1. Az elengedés és bizalom: Az apa nem tartja vissza erőszakkal a fiát, amikor az kikéri az örökségét! Akkor se, de most sem köteles egy apának kiadnia a fia örökségét. Az apa mégis megteszi, ez az isteni bizalom jelképe: Isten hagyja, hogy elforduljunk tőle, még akkor is, ha tudja, hogy ez fájdalmat és romlást okoz nekünk. Az emmauszi úton Jézus átdöfött lábbal elkíséri a közösséget elhagyó tanítványokat, erővel nem állítja meg, de olyan szépen érvel, beszél, hogy ők maguk azt mondják, hogy lángolt a szívünk és éjnek idején visszamennek a közösségbe, hogy felverjék az apostolokat a jó hírrel: Krisztus él! Ne féljetek!

2. Ingyenes kiengesztelődés! Az Atya nem az ő tekintélyén esett sérelmet, de nem is a bűnt, a kárt nézi, hanem az embert, ki elveszett, de megkerült! „Elébe futott”: Egy idős, tekintélyes apa a közel-keleti kultúrában soha nem szalad (ez méltatlan volt). De itt az apa feladja a saját tekintélyét, sőt mielőtt a fiú elmondhatná a begyakorolt bűnbánati szövegét, az apa már a nyakába borul és megcsókolja. A kapcsolat helyreállítása az apa részéről már a bűnbánat kimondása előtt megtörtént, mondhatni ingyenesen.

3. Az örökösnek kijáró méltóság teljes visszaállítását jelzi a gyűrű! Abban az időben a családi pecsétnyomó volt a gyűrű, ez hatalom használatának jogát jelenti. Az aki használhatja a bankkártyámat abban én nagyon kell bízzak. Itt nincs félmegoldás, próbaidő, elövigyázatosság, semmi, ezért is haragszik a nagyobb testvér, nem tudja elfogadni ezt a korlátlan bizalmat amellyel tékozló testvérét megajándékozza az édesapja!!

Ezt a történetet maga Jézus Krisztus mondta el. Az Isten számára soha nem a teljesítményünk, hanem maga a létezésünk az érték. A tékozló fiú nem „érdemelte ki” a bocsánatot, az apa pedig nem „megbocsátott” a szó szigorú értelmében, hanem egyszerűen örült, hogy a fia „meghalt és feltámadt”. Milyen jó lenne ezt megérteni és elkezdeni gyakorolni!

Szent Ferenc életéből egy szép példa a kiengesztelődésre, az assisi püspök és a polgármester közötti béke közvetités. Ez a történet azért is különleges, mert Ferenc ekkor már súlyos beteg, a halálára készült, mégis annyira fontosnak tartotta a békét, hogy ír egy versszakaszt, megkérte a társait, hogy hívják össze a két szembenálló felet a püspöki palota elé, és énekeljék el nekik a himnuszt. Akkoriban az Assisi városában súlyos viszály tört ki a püspök (Guido) és a polgármester (Oportulo) között. A püspök kiátkozta a polgármestert, a polgármester pedig megtiltotta a lakosságnak, hogy bármit eladjanak a püspöknek vagy üzleteljenek vele. A város a polgárháború szélén állt. Képzeljük magunk elé ahogy a ferences testvérek a két egymással szembenálló "méltóságot" a főtérre invitálják, majd elmondják, hogy a nagybeteg, haldokló Ferenc nem tudott eljönni, de nagy szeretettel, mint végrendeletet küld nekik egy dalt, majd eléneklik:

"Áldott légy, Uram, minden emberért,

Ki szerelmedért másnak megbocsát,

És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.

Boldogok, kik tűrnek békességgel,

Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát."

A dal hallatán a polgármester térdre borult és bocsánatot kért, a püspök pedig bevallotta, hogy elragadta az indulat, és átölelték egymást. Nagyböjt a kiengesztelődés szent ideje! Éljünk a kegyelmi idő adta lehetőséggel és engesztelődjünk ki mi is szívből egymással! Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Fejes István ferences testvérrel Csíksomlyón