Szent László

5. Bátorság

6. Család

 

 

 

 

 

 5. Bátorság

Csodálom Krisztus bátorságát, ahogy egymaga eljön Karácsony éjjelén átölelni a világot. Csodálom Szent Lászlót, hogy sanyargatott népe védelmére a messzi végekre – akár Erdély távoli csücskébe – nem vitézeit küldi kényelmes királyi palotájából segítségül, hanem maga indul, hogy megvédje övéit. Egyetlen ember élete sem mellékes számára, vállalja a veszélyt, megvív õ maga az életükért. Gyermekeinket szeretettel bátorítom, hogy ne féljenek, felnõve merjék saját kezükbe venni életüket. És tudva azt, hogy csak az Isten irgalma végtelen, vállalják fel az elõttük tornyosuló problémák megoldását. Arra bíztatom õket, hogy ne mástól várják a segélyt, a sült galambot, hanem becsületes munkájukkal maguk teremtsék meg maguknak, családjuknak, népüknek a mindennapit, a betevõ falatot. Vállalják bátran az életet, és küzdjenek meg szeretteikért.

6. Család

Szent László nem csak államférfi volt, hanem családos ember, édesapa. Elsõ felesége halála után újból nõsült, és feleségével példás házas életet élt. Egyik lánya, Piroska, még a gazdag, fényûzõ, intrikáktól átszõtt Bizáncban, annak császárnõi trónján is meg tudta õrizni
édesapjától elsajátított szép erényeit. Szent László életpéldája, keresztény nevelése erõt adott Szent Piroskának az idegen környezetben is, hogy a szeretet és a jóság útján járjon, és szent legyen. Gyermekeinket mi is tudatosan arra neveljük, hogy jó dolog jónak lenni, istengyermeki méltóságunkat, szabadságunkat szépen megõrizni, kiteljesíteni a családi kötelékben, a gyermekvállalásban mindennapi jó cselekedetek által. Sokszor átelmélkedtünk, hogy mások bûne, környezetünk hibái nem jogosítanak fel arra, hogy letérjünk a szeretet útjáról, hogy elzárkózzunk mieinktõl. Szeretném megértetni gyermekeinkkel, hogy bármilyen körülmények között élünk is, számunkra a mennyország nyitva áll, elérhetõ, de oda csak Isten adta szép családunkkal léphetünk be. Az angyalok nem nõsülnek meg, nem is mennek férjhez, de nekünk szükségünk van egymásra, hogy hibáinkkal szembe nézve felnõjünk Isten áldó nagycsaládjához.

Délelőt:

Délután:

 

 

 

Sors, nyiss nekem tért...

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek

Az emberiségért valamit!

Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e

Nemes láng, amely úgy hevit.

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,

Fölforraló minden csepp vért;

Minden szív-ütésem egy imádság

A világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,

De tettel mondhatnám el ezt!

Legyen bár tettemért a díj egy

Uj Golgotán egy új kereszt!

Meghalni az emberiség javáért,

Mily boldog, milyen szép halál!

Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet

Minden kéjmámorainál.

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,

Ily szentül!... s én elkészítem

Saját kezemmel azon keresztfát,

Amelyre fölfeszíttetem.

Petőfi Sándor