A harmadik század derekán, a 20 éves fiatal embert, a szentmise olvasmányában Jézus Krisztusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavai megérintették! Az egyszerű földműves családból származó fiatal ember azonnal igent mondott Krisztusnak, vagyonát elosztotta, kiköltözött a pusztába, hol közel 80 évig élt remeteségben. 2017. őszén eljutottam én is Egyiptomba, Remete Szent Antal pusztájába. Talán rám a legnagyobb hatást az a parányi barlang tette, melyet Remete Szent Antal imádsága szentelt meg.

Ez a barlang, s körülötte a puszta pont olyan, mint amilyen volt közel 1800 évvel ezelőtt. Ebbe a barlangba nem vezették be a villanyt, itt nem árulnak se fagylaltot, sem rózsafüzért, ide az emberek elcsendesedni s imádkozni mennek. Két-három négyzetméteres parányi barlangba, egy hat-hét méteres szűk folyosó vezet. A barlang közepén egy kis oltár áll, melyet két-három gyertya fénye világít meg. Leültem az oltár mögé a félhomályban, s az ősi csendben szívemet betöltötte a béke. 

Itt értettem meg, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a gazdag ifjútól mikor azt kérte, hogy mondjon le a vagyonáról, nem csupán arra gondolt, hogy adja el mindenét, hanem ennél sokkal többet! Hihetetlen sok mindent hurcolunk magunkkal: vágyainkat, félelmeinket s ezekből fakadó céljainkat, álmainkat, kudarcainkat, a sebeket miket kaptunk és adtunk, és még ki tudná felsorolni, hogy mi mindent?!  Ültem ott a semmi közepén, és hagytam, hogy mint tikkasztó melegbe ért gyermekről, az anya lefejtse a sok rétegnyi ruhát! A föld gyomrában, a végtelen csendben ízlelgettem szabadságomat, mely gyógyító fényként felragyogott. E végtelen szegénységben megtapasztaltam a legnagyobb gazdagságot, imádott Teremtőmet az Istent, és a szolgáló szeretetre való nyitottságot. Éreztem, hogy nem az a fontos amit én akarok tűzön-vízen keresztül, végül is nem kell semmit megvalósítanom, nem kell semmit sem elérnem ahhoz, hogy Istenem szeressen, egyszerűen elég ez a végtelen szegénység, vágynélküliség, amellyel Isten megajándékozza az ő gyermekeit!

Sötét volt, és mégis világosan ragyogott előttem Nagy Szent Antal csodálatos útja. Ő mindenről lemondott, mindent elengedett és így mindenkinek mindene lett. Püspökök, kormányzók, maga a hatalmas Római Birodalom császára fordult hozzá útmutatásért, biztatásért. Remete Szent Antal kiüresítette önmagát, mindent elengedett, mégis máig érezhető hatással van a történelemre. Meg vagyok győződve, hogy a XXI. század egyháza, szerzetes rendjei csakis ebből a végtelen szabadságból, ebből a megalkuvás nélküli Krisztus-követésből képesek megújulni. Jézus nem akar elvenni tőlünk semmit, csak azt szeretné, hogy két kezünk legyen szabad, hogy így szorosan átölelhessük Őt!

Kép: Remete Szent Antal barlangjába a bejárat!