"Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért."

jn 15,9

A sikerek, az örömök között, mikor mindenki elfogad, értékel, amikor minden jól működik, könnyű jó keresztény lenni, de mi van akkor ha bántanak, ha megtámadják mindazt ami számunkra fontos, értékes? Ilyen helyzetben pillanatok alatt kiderül, hogy az általam vallott értékek között mi a valós sorrend, a prioritás! Melyik a nagyobb érték, mihez ragaszkodom jobban? A saját érdekeimhez, kényelmemhez vagy a felebaráti szeretethez? Saját becsületem, biztonságom előbbrevaló, mint megváltó Krisztusom főparancsa?!  

A kiszolgáltatott helyzetben, a megalázó fájdalomban lehull rólunk minden álarc, és elétűnik az igazi énünk. Szent Ferenc számára a legnagyobb boldogság, ha a megalázó, létünket összeroppantó szenvedésben is Krisztus Urunk nemes vonásai ragyognak fel arcunkon, mert ez azt jelenti, hogy nemhiába keresztelkedtünk meg, nemhiába indultunk el Mesterünk után, lám minden kicsinységünk ellenére, Megváltónk szép tulajdonságai a mi életünknek is a részévé vált! Talán ezt megtapasztalva kiáltott fel örömmel Szent Pál a Galatákhoz írt levelében: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." 

A nehézség, a gond, a baj lehet, hogy a közeljövőben - még intenzívebben, mint jelenleg - az életünk részévé válik! Ezért olvassuk el Szent Ferenc atyánk bölcs tanítását! Tanuljunk meg terhelés alatt is Krisztus Urunk társaságában maradni,

Csaba t. 

 Egy nap az Angyalos Boldogasszonyban boldog Ferenc magához hívta Leó testvért és azt mondta:

- Írjad, Leó testvér.

Ő így válaszolt:

- Készen vagyok.

- Írjad - mondta -, mi az igazi öröm. Hírvivő jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, minden főpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy hogy annyi kegyelmet kapok Istentől, hogy betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm.

- Dehát mi az igazi öröm?

- Perugiából jövök vissza és késő éjjel érek ide és tél van, esős, sáros idő, és olyan hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogtam és kiáltoztam, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. És ő azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak vagy, mostantól fogva ne gyere közénk, annyian vagyunk és olyan fontosak vagyunk, hogy nincs rád szükségünk. De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. És ő így válaszol: Nem engedlek. Menj a menhelyre és kérj ott helyet! Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége.

Kép: A harangláb, a harang hangja létével hirdeti Krisztus győzelmét a gyűlölet, a halál felett!

2022. augusztus 9.