Igazság, irgalom... Olyan fogalmak, melyet nehéz egymással egyeztetni! Egy gyerek nem tanul, nem végzi el a feladatát!? Egy kolléga csak mímeli, hogy dolgozik, de nem lehet igazából számítani rá? Mi a jó, ha irgalmasak vagyunk és megesik a szívünk, vagy ha igazságosan osztályozunk, és akár évismétlésre hagyjuk a diákot?!
Nehéz eldönteni, mert egyre gyakrabban azt látom, hogy egy - egy gyereket, vagy felnőttet, a mindent elfogadó, megengedő irgalom lassan, de biztosan puhánnyá, erőtlenné, végeredményben vesztessé teszi! Hány szülő irgalmas szívvel nem költi fel a gyermekét idejében, nem ülteti oda következetesen a tanuláshoz, a mindennapi feladatok vállalásához! Az ilyen irgalom igazából a kegyetlen irgalmatlanság, mert elveszi az erőt, a lendületet, a küzdeni tudást a gyermekeinktől és egy eleve vesztes pályára állítja az "imádott csemetét"!
Igazságos ítélet vagy irgalmas szeretet!? Talán még nehezebb dönteni, ha egy felelős személy vagy intézmény vezetőről van szó! Sokszor azt látom, hogy egy - egy ember, akár egy alvadt vérrög az érben, megakad valahol a ranglistán és az intézmény, melyet neki vezetnie kellene, emiatt embólia szerű állapotba kerül. Ilyenkor a vezetővel szembeni irgalom, az intézménnyel szembeni kegyetlen irgalmatlanságot jelent.
Kérjük Jézus Krisztus bölcsességét, hogy megtaláljuk azt a keskeny utat, mely járható, de amelyik el is választja az irgalmat az irgalmatlanságtól!
"Jézusnak megesett rajta a szíve."