"Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent."
Mk 2,12
Az élet bölcsője!! Oly gyakran megfigyeltem és megcsodáltam ezt a gyönyörű mozdulatot a gyermekvédelmi otthonba is. A nagyobb gyerek féltve, ovva, saját testével takarva védi a kisebb testvérét! Mindketten alig bújtak ki a földből, és mégis ott van bennük az áldott szeretet, az egymásra figyelő gondoskodó jóság, az önfeláldozás!! Igen, ha jön a fagy, vagy bármilyen veszély, óvlak védelek saját testemmel, létemmel. Készvagyok önmagamat érted áldozni! Ha pusztulok is, neked élned kell, mert te hordozod a holnapot!!
Jézus Krisztus is ugyanezzel a jóságos mozdulattal hajolt le hozzánk, hogy védjen, óvjon, életben tartson! Ebben a mozdulatban ott van nagyobb testvérünk megváltó halálának gyönyörű mozzanata, ahogy életét adja a törékeny kisebb testvéreiért, értünk!
Gyönyörű a pici tulipán hajtás leveleinek egymásra borulása, milyen jó lenne megtanulni ezt a gyengéd mozdulatot, a kisebbek védelmét, a törékeny élet szolgálatának önfeláldozó szeretetét!!