Édesanyám még azt sem tűrte el gyakran, hogy a nagyszüleimnél étkezzünk a húgommal. Számára a család összetartó szentélye a konyha volt, és bárhogy is alakult a programunk, étkezni haza kellett menni! Ezt kikövetelte és jól is tette, mert e rohanó világban könnyen elsodródhatunk egymástól örökre, ha nem tudunk, mint család egy asztalhoz ülni! Jó dolog egyrészt a kiskertben megtermelni, másrészt gondosan bevásárolva, szeretetből hazacipelni a mindennapihoz szükségeseket. Jó dolog a család részévé válva, szüleinktől tanulva elkészíteni együtt az ünnepi ebédet, és azt, a szépen megterített asztalnál együtt elkölteni s közben nyugodtan mindent megbeszélni!
Ma sokan keresik a boldogságot, rendezvényről rendezvényre járnak, hatalmas bulikon vesznek részt, és ha nem jön össze a várva várt "repülés", akkor rásegítenek alkohollal, és különféle tudatmódosító szerekkel próbálják elérni a várva várt euforikus állapotot! A “boldogság” koldusai mindenféle eszetlen dologra vállalkoznak, a párkapcsolatokat, a különféle extrém szabadidő programokat váltogatva olyan utakra lépnek, melyek engem igazából a gonosz lélek horgára tűzött csalikra emlékeztet!
Talán a sport az egyetlen olyan dolog a mai világban, mit a mutyizó pályázatok, a politikai érdekek és az ezekhez hasonló "ügyeskedések" nem tudtak még annyira megfertőzni! Itt aki valóban jó, az kitűnik, a többi elől szépen elrúgják a labdát! Lehet valaki a fociban magyar, román vagy roma, ha ügyes, ha rendszeresen jár edzésre és fegyelmezett, akkor annak meglátszik a gyümölcse, megszületik a gól, amit nem kell megmagyarázni, elég szépen megtapsolni!
Egy pedagógus legnagyobb tévedése, ha elkezd kategorizálni: "Te egy rossz gyerek vagy!" Ennél már csak az nagyobb "bűn", ha egyenesen azt mondjuk, hogy ez az egész osztály kibírhatatlan!
Bővebben: Az őszinte jóság, a bölcs szeretet a csodák földjére vezet