Napi evangélium

Kis dolog, nagy dolog!? Mi a kis dolog, s mi a nagy dolog az életünkben?!

Jó látni, hogy Jézus Krisztus számára a szegény asszony két fillérje nagy dolog. „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”  

Hajlamosak vagyunk a kis dolgokat elhanyagolni, jelentéktelenségük miatt számba sem venni. Az asztalról lehullott morzsa, az aprópénz, kisebb események az életünkben, egy félénk mosoly nem számít, pedig mindannyian tudjuk, hogy apró cseppekből lesz a tenger. 

Milyen törékeny, parányi egy hópehely, de ha sok van belőlük, - az úton - akadállyá, torlasszá válik! De ugyanezek a gyönyörű megfoghatatlan vízkristályok, sízés közben a hátukon hordoznak, s a hegyről lefelé a völgybe, a repülés gyönyörű élményével ajándékoznak meg. 

Engem bámulattal tölt el, hogy Isten a világunkat milyen apró sejtekből, molekulákból, atomokból és atomoknál is parányibb részecskékből rakja össze. Nem győzöm csodálni világunkat, ezt a hatalmas kirakós puzzle-t, e részekből álló végtelen legót, melyből mi is megszülettünk, s melybe halálunk után csendben visszahullunk. 

Ott állok az iskola folyosóján  s zsong, zsibong körülöttem a sok gyermek, s én hallgatom a határait feszegető fiam osztályfőnökét!  Szép arcú fiatal nő, halkan beszél, hangszálait a tüdejéből kiáradó levegő éppen csak érinti! Ezek a levegőmolekulák, lágy hullámok a dobhártyámon keresztül nem csak a tanítónő üzenetét hordozzák diszkréten,  érthetően - az iskola örvénylő hangkavalkádján keresztül, - hanem a hangok színéből, a bölcs szavak apró fodrozásából érzem, értem a lelkiismeretes pedagógus gyerekünk iránti féltő aggodalmát, gyöngéd szeretetét is. Ki tudná megmérni, megszámolni, vajon hány levegőmolekula érte el a dobhártyámat, hordozza világosan, érthetően, e fiatal tanítónő jószándékú, bölcs, féltő szeretetét? Nem tudom, de engem csodálattal töltenek el ezek az apró kis "dolgok", ezek a leheletnyi rezdülések, melyek egy sodródó gyermek egész hátralévő életét meghatározó mederbe terelik!

Milyen jó lenne komolyan venni a kis dolgokat, az apró, jelentéktelen részleteket,  mert sokszor, minden rajtuk múlik. Mint édesapa, éveken keresztül dolgozhatsz családodért, fizetésedet öntudatosan hazaviheted, de lehet, hogy mégsem fedezi fel gyermeked, feleséged verejtékes munkádban az irántuk való önfeláldozó szeretetet. Ízetlen az étel só nélkül! Egy szál virággal lepd meg kedves feleséged, és meglásd ő örömében elpirul, nyakadba ugrik, s gyöngéd ragaszkodás feltörő forrásai tisztára mossák kapcsolatotokat!  A gyermekedet vidd el sétálni, egy süteményre, fagylaltra, focimeccsre, mesélj neki, türelmesen várd ki, ahogy lassan, mint pillangó a virágra, ő is odabújjon hozzád, s apró léptekkel, gyermeki bizalommal, titkaiba avasson! A kis dolgok útjára lépve, lassan haladva rá fogsz döbbenni, hogy egy mosoly, a séta, egy szál virág, a kis sütemény, a lét apró fodrai mennyire fontosak, mennyi ragyogást képesek hozni az életünkbe. 

Lassan kezdődik Advent!! Próbáljuk meg, lopjuk csendesen a kis dolgokat a nagy dolgok mellé. Tegyük céltudatosan az apró dolgok napjaivá a karácsonyi készülődést. Lehajolva gyűjtsük össze azokat a jelentéktelen kis dolgokat, amelyeken talán eddig rohanva átsiklottunk, a mindennapi "fontos" dolgaink mellett. Legyen az idei adventi készülődésünk a jól átgondolt és  szépen kivitelezett apró dolgok gyöngysora, az életünkbe belopózó télben  a ragaszkodó szeretetünk pihe, puha dunyhája!

Szeretettel, 

Csaba testvér

Evangélium

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”  

Lk 21,1-4