Január 14. és 18. között zajlott Mexikóvárosban a Családok VI. Világtalálkozója, „A család: a keresztény és emberi értékek formálója” címmel. Az eseményen részt vett Bíró László családreferens püspök, aki a Vatikáni Rádió műsorában számolt be tapasztalatairól.

„A Jóisten megadta, hogy az eddigi világtalálkozókon is részt vehettem; nagyon pozitív tapasztalatokkal tértem haza. A konferencia témája az volt, hogy a család emberi és vallási értékekre nevel. A hangsúly az értékekre tevődött, így nem tudott a konferencia pesszimista, szomorkás hangulatú lenni: az értékről értékelően tudunk csak beszélni.

Mindjárt a megnyitóban Antonelli bíboros, a Család Pápai Tanácsának vezetője arról beszélt, hogy a családnak prioritást kell adni; a családnak nincsen alternatívája, és a család gyógyítja az individualizmus okozta sebeket.

Nagy téma volt az érték a társadalomban. Az egyik előadó azt a kérdést tette fel, hogy mi is az érték tulajdonképpen. A társadalom széles rétege tagadja napjainkban mind az Istent, mind az erkölcsi, etikai elveket; semmiféle szilárd kapaszkodója nincsen. Hogyan tudunk ebben a társadalomban tanúságot tenni az értékekről? – Semmiképpen sem a vita, a szó által, hanem a felmutatott tapasztalatok által. Ha mi, keresztények a magunk értékeit megéljük, és felmutatjuk azt a derűt, boldogságot, ami ebből fakad az életünkben, akkor az emberek elgondokoznak azon, hogy vajon hol is van az érték.

A másik gondolat, ami bennem motoszkál a találkozó óta, az, hogy a családpasztoráció feladata a családban rejlő erőknek a mozgósítása. Felszabadítani a családban rejlő erőt.

Végigvonult az egész konferencián, hogy a család erényeket ajándékoz a társadalomnak. Értéket termelő közösség, amely sokat ad a társadalomnak, ugyanakkor a társadalom nem ad neki sokat. Nagyon fontos tudatosítani, nekünk, keresztényeknek, amit XVI. Benedek pápa a tavalyi újévi üzenetében is hangsúlyozott, hogy mi értékeket ajándékozunk a társadalomnak. A nyugati társadalomtudósok megállapították, hogy a legértékesebb tőke a gazdasági élet számára a kiegyensúlyozott családból érkező munkaerő. Legtöbbet, leghatékonyabban ő tud termelni. De nemcsak a jelenben termel sokat az egészséges család a társadalom számára, hanem ő adja a jövőjét is a társadalomnak. Ugyanakkor a társadalom nem sokat nyújt a családnak. Kritikusan mondta az egyik előadó, hogy az a kormány, amely csak olykor-olykor juttat valami alamizsnát a családnak, és nem értékeli egy kiszámítható, megbízható dotációval azt, hogy a család életet és jövőt ad a társadalomnak, a jövő ellen, a család ellen dolgozik.

Nagyon érdekes volt, ahogyan az élet értékéről beszéltek a családban. Az egyik előadó arról panaszkodott, hogy egyre több kormány legalizálja, teszi joggá az abortuszt: „Jogom van az abortuszhoz." Mi az üzenete ezeknek a törvényeknek? Az, hogy idegent megölni büntetendő cselekmény, de a családtagodat nyugodtan megölheted, az jog.

Arról is szó esett, hogy a nemzetközi szervezetek, így például az ENSZ is, amely megfogalmazza az emberi jogok kiáltványát, egyre inkább elszakad önmaga gyökereitől. Amikor ott is már sokan azért küzdenek, hogy joggá legyen az abortusz, akkor önmaga identitását adja fel az ENSZ, és lobbiknak lesz a játékszere, szubjektív érdekeket szolgál ki. A lobbi szó juttatja eszembe: nagyon sokrétűen megfogalmazták azt a jelenséget, hogy igazában élet- és családellenes lobbikkal állunk szemben, és ha hatékonyan kívánunk szólni az élet- és családellenes kampányokkal szemben, akkor nem elég, ha az egyes családok szépen, békességben és jól élnek, hanem oda kell fordulnunk egymáshoz. Összefogva, lobbit alkotva kell küzdenünk mind a médiában, mind más fórumokon az élet- és családbarát társadalomért.

Nagyon szép volt az a gondolat, amit a tisztaságról fogalmazott meg az egyik előadó. Azzal kezdte, hogy a fiataloktól nem vonhatjuk meg, hogy a tisztaságról halljanak. A fiataloktól nem szabad megtagadni a tisztaságra nevelést, mert a fejlődésüket segíti elő. Kultúránk, amely individuális, lemosolyogja a tisztaságot, sőt feledtetni próbálja fogalmát. A tisztaság nem azt jelenti, hogy elutasítunk valamit, hanem azt, hogy erőt szabadítunk fel a szeretetre. Nem érték a szexualitás tagadása, de a tisztaság nem tagadás, hanem segít, hogy felszabaduljunk az egoizmusunktól, hogy szeretetben éljünk. Mindent a szeretet alá kell rendelnünk. Ha a szeretet nem uralja a szexualitásunkat, nem tud személyes gesztussá válni. A tisztaság nem a test megvetése, hanem felemelése. Harmonizálja a testet a személlyel. Elősegíti az önuralmat. Kontrollálja a szexualitást, segíti annak célszerű megélését. Nyitottá tesz a másik ember személye iránt, amely Isten ajándéka."

Magyar Kurír