Várnagy Andrea zongoraművész interaktív módon, az országot és határon túli településeket járva népszerűsíti a komolyzenét. A lapunknak adott interjúban a tehetséggondozás, a négykezes zongorajáték pozitív hatásai mellett koncertélményeiről is beszélt.

Várnagy Andrea: Ha a gyerekközönséget nem tudjuk lekötni, akkor elveszett a dolog

–  Zongoraművészként küldetésének tekinti, hogy a klasszikus zenét megismertesse a nagyközönséggel, és közel vigye hozzá, leginkább a fiatalokhoz, ezért hozta létre a Zenevarázslat különböző programjait. Miért tartja ezt fontosnak?

–  Három gyermek édesanyja vagyok, és szeretném beépíteni az életükbe azokat az értékeket, amelyek számomra is fontosak. Azt gondolom, hogy nekünk, művészeknek kell a közönséget, a gyerekeket megszólítanunk. Néha el kell hagyni a koncerttermeket, és el kell menni vidékre, határon túli településekre, és meg kell mutatni azoknak a gyerekeknek, akik még soha nem voltak komolyzenei koncerten, hogy mi is ez. A Zenevarázslat programok erről szólnak: kommunikálok a gyerekekkel, verset mondok nekik, mielőtt eljátszom egy-egy zongoradarabot. Továbbá hiszek abban, hogy a közvetlenségemet azért kaptam a zongorázás mellett Istentől, hogy a gyerekek és a közönség szívéhez úgy kerüljek közel, hogy elhiggyék: a komolyzene csodálatos.

–  Hogyan hat mindez?

–  Egy-egy koncert végén, amikor már a zene által közelebb kerültünk egymáshoz, mindig azt kérem tőlük, hogy ha ezután komolyzenét hallanak, adjanak neki egy esélyt, ne kapcsolják ki rögtön a rádiót. Vagy ha hazaérnek, ne a televízió vagy a számítógép elé üljenek le azonnal, hanem kucorodjanak le a fotelba, hallgassanak jó zenét, vegyenek elő egy könyvet. Hiszen azok a kincsek, amiket most összegyűjtenek, életük fordulópontjain talán átsegíthetik majd őket, válaszokat adhatnak – jó látni, hogy elgondolkodnak ezen. De az is nagy élmény számomra, amikor egy-egy mélyebb mondanivalójú darab előadása után azt látom, hogy a gyerekek csendben ülnek. 

–  A különböző korosztályokat különféleképpen kezeli?

–  Minden korosztálynál más eszköz kell. A gyerekközönség soha nem sznob. Ha nem tudja lekötni őket a művész, akkor elveszett a dolog. Fontos, hogy az életkori sajátosságaikat figyelembe vegyük és partnerként kezeljük őket. Amikor eljátszom Edvard Grieg Reggeli hangulat című darabját, amely egy napfelkeltét ábrázol, a gyerekek fantáziája elindul. Behunyt szemmel hallgatják a zenét, és a végén a számukra legkedvesebb élményeiket osztják meg velem. A nagyobbak sokkal zárkózottabbak, de szép versekkel, zeneművekkel, például a Földi mese programom során el lehet nekik mesélni az élet állomásait.

–  Már lehet jelentkezni öt korcsoportba a 2019-es Zenevarázslat – Négykezes Zongoraverseny és Kurzus Határok Nélkül versenyre. Mi a cél?

–  Az, hogy a négykezes zongorajátékot népszerűsítsük, és hogy ez ugyanolyan fontos dolog legyen egy zongorista életében, mint a szóló előadó-művészet. A versenyt Egerben, a szülővárosomban rendezzük meg, és ez az igazán remek hangulatú megméretés mára szinte fesztivállá nőtte ki magát. Nagy öröm, hogy ebben Eger városa és az Eszterházy Károly Egyetem is támogat. A gyerekek az Egri Líceum kápolnájában léphetnek fel, amely hazánk egyik legszebb koncerthelyszíne, és ez életre szóló élményt jelent számukra. A versenyről senki nem tér haza díj nélkül, minden résztvevő bronz, ezüst vagy arany fokozatot szerezhet. Hiszek abban, hogy a gyerekeket bátorítani kell, hiszen a pozitív visszajelzés inspirálhatja őket a jövőben is. A verseny utolsó napján tartunk egy kurzust, ahol kérdezhetnek, és megmutatjuk, hogy jövőre hogyan lehet a bronzból ezüst vagy az ezüstből arany elismerés.

–  A négykezes zongorajátéknál fontos az alkalmazkodás, az egymásra figyelés is. Mire tanítja még a gyerekeket?

–  Számos kiváló szólista van a világon. Míg a mai világ az önmegvalósítást, az egyént helyezi előtérbe, a négykezes egymás segítéséről, az odafigyelésről, az egységről, a közös gyakorlásról és kommunikációról szól. 

–  Kodály szerint a gyermek zenei nevelését már akkor el kell kezdeni, amikor még meg sem született. Ön szerint mi lenne az ideális időpont?

–  A Távol-Keleten három-négy éves gyerekek zeneműveket adnak elő. Nagyon sok vita van arról, hogy ez a fajta zenei nevelés mennyire jó. Én magam nem vagyok ennek a híve, mert azt gondolom, hogy a gyerekeknél tudatosan kell beépülnie mindannak, amit tanítunk. A saját gyerekeimet például hat-hét éves korukban írattam be szolfézs-, majd zongoraórákra.

–  Ön mikor kezdett zongorázni?

–  Abban az időben, amikor kisiskolás voltam, a gyerekek vagy sportoltak, vagy zenét tanultak. Engem édesanyám íratott be zeneiskolába, pedig igazából színésznő szerettem volna lenni – most a színészi képességemet kamatoztathatom a koncerteken, hiszen a verseket én magam mondom. Tíz-tizenegy éves lehettem, amikor megnyertem egy országos Bartók-versenyt, ekkor már egyértelműen megmutatkozott a muzikalitásom. Egy pedagógus személye mindig meghatározó, én Szentendrére költözve a fiatal zongoratanár-nénim miatt kezdtem el sokat gyakorolni.

–  Nemcsak idehaza, hanem határon túl is rendszeresen fellép. Milyen tapasztalatai vannak?

–  Mindig a legfrissebb élmény él bennem legélénkebben, mindamellett, hogy a többit is a szívemben őrzöm. Idén októberben Böjte Csaba testvérrel végigjártuk Erdélyt, egy hét alatt tizenegy koncertünk volt. Jó érzés volt látni, hogy a gyerekek kezdeti feszélyezettsége a hangversenyek végére önfeledt örömünneppé vált. A turné alatt az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor Lilivel, a tizenhat éves lányommal Sepsiszentgyörgyön egy templomban játszottunk, és a Liszt- rapszódia után az emberek állva tapsoltak, majd elénekelték nekünk az ároni áldást. Ez a fajta szeretetáramlás rengeteg erőt ad.

–  Rómától New Yorkig adott már koncerteket a világ számos nagyvárosában, mégis Kárpátalja áll a szívéhez legközelebb, ahol 2011 óta folyamatosan fellép. Miért?

–  Ha valaki ellátogat Kárpátaljára, akkor otthagyja a szívét. Olyan közvetlenség, érdeklődés és szeretet veszi körül ott az embert, ami nagyon kevés helyen van a világon. A modern technikai feltételek nem adottak ugyan, mégis nagyon magas színvonalú a zeneoktatás. Ahogy az imént említettem, nemrég koncerteztem Erdélyben Csaba testvérrel, ahol szeretném a Zenevarázslat programot meghonosítani. Csaba testvér a koncertsorozat végén azt mondta: „Milyen csodálatos, hogy mind a ketten a szeretetet áruljuk, én a szavakkal, te a zenével.” A szeretetet nem megosztjuk, hanem megsokszorozzuk, és Csaba testvérrel rengeteg tervünk van még.

–  Eddig hét CD-je jelent meg: dolgozik újabb felvételen?

–  Sokáig érlelődik bennem egy lemez születése. A bibliai történetek közül mostanában sokat gondolkodom Jób történetén, amit hívő emberként, bevallom, nagyon nehezen tudtam feldolgozni, megérteni és elfogadni. Egy ilyen zenei anyag összeállítása mindig katartikus élmény és önmagam számára is egy lélektükör. A munkásságomban nagy szerepe van a tehetséggondozásnak, épp ezért hamarosan a felfedezettjeimmel is szeretnék készíteni egy közös lemezt.

Petrovics Gabriella- http://magyarhirlap.hu

Fotó: Ficsor Márton