A száz éve született és negyven éve elhunyt költő gondolatait idéztük az elmúlt adventi vasárnapokon. Sorozatunk zárásaként egy 1975-ben, az Új Ember c. katolikus hetilapban megjelent írását nyújtjuk át az Olvasónak.
Bővebben: Várakozás arra, Aki van – Advent Pilinszky Jánossal
Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelő Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az írás: »Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.«
Ezekben a napokban sokan úgy érzik, túl gyorsan szalad az idő. Karácsony előtt annyi a tennivaló! Vásárlás, csomagolás, szervezés... És természetesen minden adventi programra el kell menni, egyetlen hangverseny sem maradhat ki! Nem csoda, ha valaki egyszer csak kifakad: „Már megint egyik templomból a másikba loholunk!” Tavaly felfigyeltem egy érdekes panaszra: „Régebben később volt a karácsony!” – Így aztán nem csoda, ha csak sóhajtozunk: „Hogy volna időm Istenre, csöndre, nyugalomra? Alig bírom utolérni magam, annyi mindent kell csinálni!” Ezt néha csak mondogatjuk, de talán rejlik mögötte valódi vágyódás is: milyen jó volna egy pici időt szakítani a csöndre, önmagunkra, Istenre. De ilyesmi hogyan is férne be éppen ilyenkor a napjainkba? Honnan vegyünk el egy-egy negyedórát? – Igen, ez néha tényleg nehéz.
Negyedik alkalommal elmélkedett Szent Józsefről a pápa, aki ezúttal a csönd jelentőségéről, az építő szavak gyógyító erejéről szólt a szerdai audiencián.
Bővebben: Néha jobb hallgatni, mint Szent József, és csöndben tenni a jót