Az Élet Háza a Pest megyei Csobánkán található, a falu szélén egy sárga kastély. A falubeliek úgy hívják, hogy a Prohászka-kastély. Az interjúalany, Árvay Tamás egy éve vezeti ezt a házat, Böjte Csaba testvér felkérésére.

Ondrejcsák Eszter: Hol születtél, hogyan kerültél Csobánkára?

Árvay Tamás: A Felvidéken születtem, Komáromban. Köbölkúton élek a családommal. Két fiam van: egy nevelt fiú, aki 29 éves, és egy közös, aki 17 éves. Feleségemmel 18 éve vagyunk házasok, őt Árvay Renátának hívják. Amikor Csaba testvér felkért a ház vezetésére (ami egyébként nem egyszerű), egyedül álltam neki, mert a feleségem dolgozik. Ingázunk, 40 km-re van az otthonunk Csobánkától. Én állandóan az Élet Házában vagyok, a családom pedig péntekenként érkezik, és itt vannak velem hétvégén. A nyári szünetben két hónapra kiköltöznek ide hozzám. Talán öt-hat éve találkoztunk a Felvidéken egy csapat erdélyi árva gyermekkel, Csaba testvér gyermekeivel, akik ott nyaraltak. Én akkor a Felvidéken működtettem egy internetes rádiót, és hallottam, hogy itt vannak ezek a gyerekek.

Munkásember voltam, sok pénzünk nem volt, de úgy gondoltam, legalább egy öleléssel és egy esti, udvari diszkóval hozzájárulhatunk az ő munkásságához. Megismertük a gyerekeket, ami egy csodálatos élmény volt. A gyerekek elrabolták a szívünket, elkezdtünk lejárni az otthonokba, igyekeztünk segíteni, amiben tudtunk. Azt meg kell jegyeznem, hogy 700 km-re vannak tőlünk. Nem egyszerű, hogy eljuttassunk hozzájuk egy furgonnyi adományt Erdélybe.

De mindig megoldottuk, találtunk rá olyan embert, aki segített. És tavaly tavasszal bérmakeresztszülők lettünk, van két gyönyörű bérmakeresztgyermekünk az Isten Irgalmasság Házban. Így kerültem az Élet Házába, Csaba testvér mellé. A Felvidéken van egy polgári társulásunk, a Hélios Spes. A Hélios azt jelenti: Nap, a Spes pedig azt, hogy remény, ezért Csaba testvér mindig reménysugárnak hívja a csapatunkat. Igyekszünk Felvidéken is segíteni olyan embereknek, akiknek szükségük van rá. Van egy szociális otthon, ahol sérült felnőttek vannak, az Ekecsi Szociális Otthon, őket már második alkalommal láttuk vendégül az Élet Házában. Köztük vannak down kórosok, értelmi fogyatékosok, de nem is tudom azt az érzést átadni, amikor ők ide megérkeznek… Annyit tudok talán mondani, hogy István atya segített nekünk (a plébánosunk Felvidéken), és azt mondta, hogy egyiküket se kéne meggyóntatni, mert annyira tiszták.

Ondrejcsák Eszter: Milyen változásokat hoztatok az Élet Házába?

Árvay Tamás: Röviden annyit mondanék, hogy egy év alatt kicsit átépítettük. Átrendeztük a szobákat, átfestettük a házat, megszépítettük a kertet. Van egy kápolnánk, ahová, ha valaki bemegy, azt gondolom, érzi, miről szól. Három és fél hektáron terül el az Élet Háza egy bekerített parkban, aminek a kétharmada erdő. A területet madárcsicsergés és nyugalom jellemzi. Ha valaki pihenni szeretne, vagy egy kicsit elmélyedni a gondolataiban, megteheti, ugyanis a kapuinkat kinyitottuk a pihenni vágyók előtt. Csaba testvér zarándokháznak hirdeti.

De jó lenne, ha ide találnának nagy családok, akik tényleg egy kicsit ott akarják hagyni a hétköznapokat, és jó levegőre vágynak, mert azt itt megtalálják. Van egy hegyünk, a hegy tetején van egy szép kis tavunk Mária szoborral, van egy szabadtéri oltárunk…

Ondrejcsák Eszter: Mire szeretnétek használni a házat?

Árvay Tamás: A terveink között szerepel, hogy Csaba testvér vezetésével lelki gyakorlatokat tartsunk a házban. Valamikor régen ezt Prohászka Ottokár építtette, s volt itt hadi árvaház, utána működött itt szanatórium, aztán az állam működtetett itt sérült gyermekeknek egy intézményt. 10-12 éve van Csaba testvér gondozása alatt a terület, a missziós nővéreké a ház.

Odaadták Csaba testvérnek 100 évre, hogy éltesse ezt a házat. Mi, a felvidéki csapat (a Bátor Kerámiások) tavaly nyáron elkészítettük itt a 14 stációt. Júliusban volt a felavatása a keresztútnak egy rendezvény keretein belül. Ez nagyon jó érzéssel töltött el, mert Csaba testvér Erdélyből való, és hozzá még csatlakozott három felvidéki plébános: Nagy Gábor Szímőről, Sziekel István Köbölkútról, és Zsolt atya Szőgyénből. Jó volt látni, hogy két országhatár választja el ezeket a papokat, de Csobánkán együtt tudnak misézni, együtt járták a keresztutat. A vendégeknek is nagyon tetszett, sőt, azt mondja Csaba testvér, hogy ha 20 vagy 30 állomásból állt volna ez a keresztút, akkor is jöttek volna velünk, mert szerették és átérezték. Nekünk nagyon jó kapcsolataink vannak a Vajdasággal és egyre több felvidéki, erdélyi hellyel. Így számtalanszor találkozik itt majdnem a teljes Kárpát-medence.

Én azt gondolom, hogy addig nincsen gond, amíg jól kommunikálunk, párbeszédet folytatunk. Csaba testvér mindig a párbeszéd fontosságára hívja fel a figyelmet, mert ha valaki leül a másikkal beszélgetni, és nem szítja a tüzet, akkor ott nem lesz baj. Közösséget kell teremteni.

Ha van közösség, akkor – én úgy gondolom – minden van. Akkor van megértés, összetartozás, és az emberek tudnak együtt dolgozni. Lehet erdélyi, vajdasági, szlovák, magyar, én hiszek a közösségteremtésben. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a faluval, igyekszünk részt venni a rendezvényeiken, de ugyanúgy ők is nagyon sokat segítenek az Élet Házának. Aki úgy gondolja, hogy meglátogatja az Élet Háza zarándok központot, az meg fogja ismerni Prohászka Ottokárt, ugyanis készül egy emlékszoba a számára…

 Keresztény Élet