Eltelt a nyár, mint a sóhaj, de azt hiszem, ezzel mindenki így van. Próbáltam kicsit összeszedni a gondolataimat és megosztani veletek nyarunk örömeit, nehézségeit, nem feltétlenül időrendi sorrendben.

Kedves Mindenki!

Eltelt a nyár, mint a sóhaj, de azt hiszem, ezzel mindenki így van. Próbáltam kicsit összeszedni a gondolataimat és megosztani veletek nyarunk örömeit, nehézségeit, nem feltétlenül időrendi sorrendben.

A vakáció első napján elkezdtük a meszelést, ott, ahol muszáj volt eltüntetni az eltelt tanév nyomait. A tinta pacákat a legkönnyebb lemosni, befesteni, de a golyóstoll és a zsírkréta nyomai kemény erőfeszítést igényelnek. A konyha sem volt egy leányálom, de második nekifutásra azon is átestünk.

Adományozóink jóvoltából csak ritkán lehetett letenni a fejszét és a láncfűrészt, mire egy kocsi fa fel lett dolgozva, jött a következő. Szépen sorakozik a drága tűzifa a hátsó udvarunkon, nem kell fázni majd a télen.

Kertünkben idén is szépen termett a hagyma, paprika, leszedtük, tároltuk. Ismeretlen adományozó jóvoltából rengeteg káposztát sarvaltunk le és tettük el savanyúságnak. Megejtettük a zakuszka főzést, vinetta sütést és az uborka eltevést is.

Sokat kirándultunk a közeli mezőkön, erdőkben és sok gyógynövényt, gombát gyűjtöttünk. A tea fűnek való szépen megszárítva, papír tasakba téve várja sorsa beteljesedését.A gombát azon nyomban, frissen elfogyasztottuk.

Kitakarítottuk a raktárt, sok régi ruha el lett szállítva szegény, rászoruló családokhoz, az OTP bank pedig átvette tőlünk a fölöslegessé vált könyveinket. Karácsonyi ajándék lesz belőlük sokgyermekes családoknál. A város szervezett egy lomtalanítási akciót, mi is kivittük a villámsújtotta tévénket és a nászajándékba kapott hűtőszekrényünket. Egy gyógyíthatatlan hajnyíró is búcsút vett tőlünk, több éves szolgálat után pihenni tért.

Fogadtunk vendégeket is, gombfoci tábor volt szervezve, két napon át, én nem igazán értem ennek a sportnak a lényegét, de van, aki szereti. Polgármesterünk kérésére három napra illyefalvi gyerekeket fogadtunk, na ilyet se csinálunk soha többé... Magyarországról érkezett hozzánk Milán atya és egy osztálynyi gyerek, biciklivel jöttek, több száz kilométert tettek meg és körbejárták Erdélyt. Hála adományuknak, egy gyönyörű emeletes ágyat csináltattunk az egyik lány szobába.

A mi gyerekeink részt vettek a rétyi furulya táborban és egy Balaton parti táborban. Ajándékkal készültek, szép varrásokkal lepték meg jótevőinket. Azokat, akik már évek óta lehetővé teszik számunkra, hogy kiutazhassunk az Anyaországba és ott mesésen nyaralhassunk.  Az itt maradt gyerekek kempingeztek, biciklitúrán vettek részt és sokat segítettek az itthoni munkákban.

Férjhez ment a lányunk, leérettségizett az egyetlen végzősünk--igaz, csak második nekifutásra, de sikerült végül-- Sikerült beépíteni a tetőteret, így újabb család indulhatott és jöttek is új gyerekek. Keresztszülők jóvoltából az egyik földszinti lakásban ki tudtuk cserélni az ablakokat, az autóra is új gumik kerültek és élelemre is futotta a nyáron.

Déváról kaptunk használt bútorokat, közösen rendbe tettük őket, csiszoltunk, lakkoztunk, csavaroztunk, ágyakat szereltünk össze, matracokat poroltunk.

Biztos a felét sem írtam le a történteknek, de az biztos, hogy jó volt együtt dolgozni a gyerekekkel és a munkatársakkal. Jó volt, hogy senki sem zúgolódott a sok munka miatt, mindenki tette a dolgát. A cél nemes, érdemes fáradni.

Most meg kellene mindenkinek köszönni a fáradozását, munkáját, adományát...Isten, aki a magasságból mindent lát, majd megfizet nekik, túlcsorduló mértékkel. Mi szavakkal úgy sem tudjuk a megköszönni a sok jót, amiben részünk lehetett. De azért mégis nagyon köszönjük, Isten fizesse!

Ha sikerül, képeket is küldök.

Szeretettel,

Noémi

{zoomcat catid=1296}