Az alapítványon belül működő gyerekotthonok tapasztalatai arra indítottak, hogy érdemes és valós igényre válaszolunk akkor, ha Szováta és környékének nehézsorsú családjaira is ráfigyelünk és Isten segítségével orvosolni próbáljuk ezeknek a családoknak és főként gyerekeknek a helyzetét.
Beszámoló a Szent Ferenc Alapítvány Szovátán és vidékén végzett tevékenységéről.
2002-ben a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia által szervezett "Jót tenni jó" gyűjtéséből születhetett meg a szovátai házunk. A magyarországi iskolák gyerekei öszegyűjtötték egy közös perselybe a tízórai-uzsonna pénzüket. Nagyböjt végére 14 millió forintot kapott az alapítványunk. Ebből az összegből sikerült megvásárolni Szováta város régi tsz. épületét és a hozzá tartozó telket a helyi plébános javaslatára, kérésére. A következő évben, 2003-ban beindult a Szent József Gyerekotthon működése 20 gyerekkel, és ezzel egyidőben kezdődtek meg a telken levő nagyobb épület felújításának munkálatai is, azzal a céllal, hogy még ez év szeptemberétől otthont adjon egy nagyobb létszámú gyerekcsoportnak. Ez az álom nem válhatott valóra, mert nem sokkal ezután, április 9-én, nagycsütörtökről nagypéntekre virradólag a már újonnan elkészült épület leégett. Az otthon újraépítésének munkálatai 2004 novemberében kezdődtek el.
A gyerekotthon mindezen viszontagságok ellenére folyamatossággal működik a 2003-as évtől, egyre inkább kinőve magát, egyre több gyereket befogadva, támogatva. 2005 augusztusától 72 bentlakó gyerekünk van az immár teljes szépségében tündöklő otthonunkban. Ők nyolc szociális családban élnek egy-egy nevelő vagy nevelőházaspár családias gondoskodása alatt. Az intézmény létrehozásának szükségességét igazolja a Maros megyében fellelhető nagyszámú szociálisan sérült család és gyermek.
A nehézsorsúság igen széles skála, melyen megtaláljuk azokat a családokat, ahol a létminimum olyan valóságokban konkretizálódik, mint a családtagok rendszeres éhezése, téli időkben fagypont körüli hőmérséklet házaikban, villanyáram hiánya. Rendszerint ezekben a családokban ismeretlenek az átlagember számára természetessé vált dolgok, mint a rendszeres tisztálkodás, lakhelyük alapvető higiéniai feltételei, a személyes dolgok iránti alapvető igényesség, stb. Ott, ahol a bogárjárta ételmaradékok összekeverednek a ruhadarabokkal, elképzelhető, hogy egészségtelen élettér adódhat ezen családok gyerekeinek fejlődéséhez.
Továbbá, élnek körülöttünk olyan családok, ahol a szegénység a tisztasággal párosul, a szerényen berendezett egyszobás lakhelyek ragyognak a tisztaságtól és önérzettől. Ezekben a családokban általában az a legnagyobb gond, hogy a szülők nem tudják anyagiakban fedezni az oktatással járó költségeket, képtelenek a tanfelszerlést, tízórait, élelmezést, meleg ruházatot, éjszakai pihenést biztosítani, nem jut pénz, nem is beszélve a kötelező munkafüzetek megvásárlásáról, nem küldhetik osztálykirándulásra gyerekeiket, stb. Emiatt a gyerekek az osztályközösségek peremhelyeit töltik be, melynek hoszútávon érthetően negatívak a következményei.
Vannak olyan családok, ahol egyik vagy mindkét szülő az alkoholizmus rabja. Ez igen elterjedt és egyben társadalmunknak nagy népbetegsége. Az alkoholista szülők családjainál ártalmasabb életkörnyezetet egy gyerek számára nem találunk. Konkrétan tapasztaljuk az állandó alkoholos-agresszív megnyilvánulások igen romboló hatásait a gyerekeken, akik egy hangos szótól sírva fakadnak, állandóan riadtak, 14 évesen enurezissel küszködnek, mert az apa a szobatisztaságra szoktatás helyett agyonpüfölte a bepisilő másféléves gyereket. De olyan gyerekünk is van, akit csecsemőkorában az ittas, feldühödött anyuka többször is az ágyhoz vágott. Ezek után tehát nem csoda, hogy a gyerek tanulási nehézségekkel küzd. Vannak olyan családok is, ahol a gyereket szexuálisan bántalmazzák. Súlyos következményei minden esetben szembetűnőek, az élelem visszautasításától a társas kapcsolatok kialakításában megmutatkozó nehézségekig egy sor nem kívánt, a fejlődést gátló következmény jelenkezik.
Otthonainkba kerülő gyerekek családjaiban minden elképzelhető családi, személyes és fizikai rendellenesség halmozottan van jelen, így kiemelni ezeket a gyerekeket ebből a környezetből az első lépés amit tehetünk, ahhoz, hogy szeretettel, türelemmel és gondos neveléssel más irányt szabjunk fejlődésének.
Az alapítványon belül működő gyerekotthonok tapasztalatai arra indítottak, hogy érdemes és valós igényre válaszolunk akkor, ha Szováta és környékének nehézsorsú családjaira is ráfigyelünk és Isten segítségével orvosolni próbáljuk ezeknek a családoknak és főként gyerekeknek a helyzetét.
Gyermekvédelmi tevékenységünket négy síkon folytatjuk: vannak olyan helyzetek, ahol a családok gondjai némi ruhaadománnyal, tanfelszerlés-adománnyal, mozgókönyvtárral, élelmiszercsomaggal, ún. háziasszonytalálkozókkal megoldhatóak. Ezeknek a családoknak azt szeretnénk üzenni, hogy számíthatnak ránk, a társaik vagyunk. A rendszeres havi találkozók keretén belül sor kerül az alapvető hitebli kérdésekre, gyereknevelési problémák kezelésére és a keresztény család értékeinek ismertetésésre. Fontosnak tartjuk ezeket az asszonyokat, mint a család érzelmi síkjának megteremtőit, és szeretnénk, ha ők is ugyanolyan fontosnak éreznék magukat, asszonyi, feleség és anyai mivoltukat. Erősíteni szeretnénk bennük ezeknek a szerepeknek a teljes és örömteli felvállalását, azt, hogy örömüket találják benne.
Tevékenységünk másik szintjét a napköziötthonok, ún. szeretet-szigetek képviselik. Szegény családokat látogatva, ruhacsomagok, élelmiszercsomagok kiosztása közben észleltük, hogy ezen gyerekek elmaradnak a tanulásban, tanéveket ismételnek, (sajnos nálunk van egy olyan tanügyi törvény, hogy egy gyerek, ha két évvel meghaladja iskoláztatási korát, kimarad az oktatási programból). Gyakran a szülők munkára fogják, emiatt nem járnak iskolába, a másnapi felkészülésről, házifeladatok elkészítéséről szó sincs. A napközi-oktatás-fogalkoztatás célja, a hátrányos helyzetű, de jó képességű gyerekeknek olyan környezetet és feltételeket biztosítani, ahol tanulni tud, de ez a cél magába foglalja a tanulmányaiban lemaradt gyerekek felzárkóztatását is.
A napközik hétfőtől péntekig működnek, 14.00 órától 20.00 óráig, ahol első osztálytól nyolc osztályig minden korcsoporttal foglalkozunk egy-két nevelő vagy pedagógus segítségével. Minden délután ugyanitt uzsonnát (tej, kenyér, margarin, lekvár, édesség) kapnak a gyerekek és próbáljuk a mindennapi lelki, szellemi, fizikai, erkölcsi, higiéniai gondjaikat is orvosolni. Több napköziben kapnak már a gyerekek főtt ételt is napi egy alkalommal. 2004-2005-ben öt helyen, Sóváradon, Kibéden, Vármezőben, Illyésmezőben és Nyárádszeredában működött napköziotthon. Ettől a tanévtől kezdve ez a lánc is egyre bővült, így jelenleg a következő helységekben működik délutáni foglalkoztató tevékenység: Szováta (7 gyerek), Illyésmező (25 gyerek), a Nyárád mentén: Vármező (28 gyerek), Nyárádremete (35 gyerek), Nyárádköszvényes (23 gyerek), Mikháza (20 gyerek), Nyárádszereda (40 gyerek), a Küküllő mentén: Sóvárad (34 gyerek), Kibéd (26 gyerek), Makfalva (30 gyerek), Szolokma (22 gyerek), Hármasfalu (42 gyerek), Szentdemeter (24 gyerek), Székelyvécke (23 gyerek), Bordos (27 gyerek), Hargita megyében: Parajd (27), Alsósófalva (20), Máréfalva (20), Siménfalva (20) és Szentkeresztbánya (20). Ezekben a helységekben közel hatszáz gyermek van, aki bekerült a napközi-lánc renszerébe. Előnye a napköziotthonoknak az, hogy a gyereket úgy lehet támogatni, segíteni, hogy közben nem szakad el családjától. A 2004-2005-ös iskolaév utolsó heteiben az iskola-pedagógusok véleményét megkérdezve és a saját tapasztalataink alapján megerősítést nyertünk abban, hogy szükségesek ezek a délutáni felzárkoztató tanítások, mivel sokuk tanulmányi előmenetele jelentősen javult.
Harmadik szintje gyermekvédelmi tevékenységünknek abban áll, hogy olyan gyerekeket fogadunk be otthonainkba, akiknek szülőfalujukban nincsen továbbtanulási lehetőségük, így mi ingyenes bentlakást biztosítunk szovátai otthonunkban.
Végül olyan gyerekek kerülnek be szovátai gyermekvédelmi központunkba, szociális családokba, akik elvesztették szüleiket és hozzátartozóik nagyon súlyos egészségi, szociális, anyagi gondokkal küszködnek. Az évek során kitartó türelemmel, szeretettel csodálatosan kibontakoznak, fejlődnek gyerekeink. Az a kislány, aki előző tanévben a vonaton tökmagot árulva tartotta el dédnagymamáját, és hébe-hóba járhatott csak az iskolába, ebben a tanévben a harmadik osztály egyik éltanulója lett. Egy kisfiú került a közösségünkbe, aki nem tudta kinyitani jobb kezét, mert kiskorában leforrázta magát, plasztikai műtét segítségével kis kezét most használni tudja és gyönyörű betűket rajzol. Tanév végén boldogan hozták ragyogó szemekkel a jeles bizonyítványokat. A dongalábbal született kislány már bicegés nélkül a karjainkba szalad az ortopéd
cipőnek köszönhetően, alig látszanak a műtét nyomai. Most öt éves kislányunk szavalóverseny trófeájával örvendeztette meg szíveinket. Szilveszterkor egy árván maradt, közel két éves kisfiú úgy került hozzánk, hogy még sem járni, sem beszélni nem tudott. Pár hónap múlva, most már egyedül szaladgál, elkezdte kiejteni az első szavakat, sokat mosolyog, míg idekerülésekor nem lehetett jókedvre deríteni. Azok a félárva kislányok, akik a tavaly még a falu cégérei, szégyenei, koldusai voltak, akik három napban egyszer ha étkeztek, a tanév elején a pad alá bújva kukorékoltak, hogy magukra vonják a figyelmet, mostanra
elismeréssel beszélnek törekvéseikről a nevelőik, tanáraik.
Nagy családunk Szent József oltalma alatt működik akinek példájára szívünkbe zárjuk valamennyi rászoruló gyermekünket, még ha nem vérszerinti kötelékek is tartanak össze bennünket. Hivatottak vagyunk mindannyian a gyerekek védelmére, mint ahogy Szent József is tette ezt az Úr Jézus nevelésében a legnagyobb szeretett jegyében.
2002-ben a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia által szervezett "Jót tenni jó" gyűjtéséből születhetett meg a szovátai házunk. A magyarországi iskolák gyerekei öszegyűjtötték egy közös perselybe a tízórai-uzsonna pénzüket. Nagyböjt végére 14 millió forintot kapott az alapítványunk. Ebből az összegből sikerült megvásárolni Szováta város régi tsz. épületét és a hozzá tartozó telket a helyi plébános javaslatára, kérésére. A következő évben, 2003-ban beindult a Szent József Gyerekotthon működése 20 gyerekkel, és ezzel egyidőben kezdődtek meg a telken levő nagyobb épület felújításának munkálatai is, azzal a céllal, hogy még ez év szeptemberétől otthont adjon egy nagyobb létszámú gyerekcsoportnak. Ez az álom nem válhatott valóra, mert nem sokkal ezután, április 9-én, nagycsütörtökről nagypéntekre virradólag a már újonnan elkészült épület leégett. Az otthon újraépítésének munkálatai 2004 novemberében kezdődtek el.
A gyerekotthon mindezen viszontagságok ellenére folyamatossággal működik a 2003-as évtől, egyre inkább kinőve magát, egyre több gyereket befogadva, támogatva. 2005 augusztusától 72 bentlakó gyerekünk van az immár teljes szépségében tündöklő otthonunkban. Ők nyolc szociális családban élnek egy-egy nevelő vagy nevelőházaspár családias gondoskodása alatt. Az intézmény létrehozásának szükségességét igazolja a Maros megyében fellelhető nagyszámú szociálisan sérült család és gyermek.
A nehézsorsúság igen széles skála, melyen megtaláljuk azokat a családokat, ahol a létminimum olyan valóságokban konkretizálódik, mint a családtagok rendszeres éhezése, téli időkben fagypont körüli hőmérséklet házaikban, villanyáram hiánya. Rendszerint ezekben a családokban ismeretlenek az átlagember számára természetessé vált dolgok, mint a rendszeres tisztálkodás, lakhelyük alapvető higiéniai feltételei, a személyes dolgok iránti alapvető igényesség, stb. Ott, ahol a bogárjárta ételmaradékok összekeverednek a ruhadarabokkal, elképzelhető, hogy egészségtelen élettér adódhat ezen családok gyerekeinek fejlődéséhez.
Továbbá, élnek körülöttünk olyan családok, ahol a szegénység a tisztasággal párosul, a szerényen berendezett egyszobás lakhelyek ragyognak a tisztaságtól és önérzettől. Ezekben a családokban általában az a legnagyobb gond, hogy a szülők nem tudják anyagiakban fedezni az oktatással járó költségeket, képtelenek a tanfelszerlést, tízórait, élelmezést, meleg ruházatot, éjszakai pihenést biztosítani, nem jut pénz, nem is beszélve a kötelező munkafüzetek megvásárlásáról, nem küldhetik osztálykirándulásra gyerekeiket, stb. Emiatt a gyerekek az osztályközösségek peremhelyeit töltik be, melynek hoszútávon érthetően negatívak a következményei.
Vannak olyan családok, ahol egyik vagy mindkét szülő az alkoholizmus rabja. Ez igen elterjedt és egyben társadalmunknak nagy népbetegsége. Az alkoholista szülők családjainál ártalmasabb életkörnyezetet egy gyerek számára nem találunk. Konkrétan tapasztaljuk az állandó alkoholos-agresszív megnyilvánulások igen romboló hatásait a gyerekeken, akik egy hangos szótól sírva fakadnak, állandóan riadtak, 14 évesen enurezissel küszködnek, mert az apa a szobatisztaságra szoktatás helyett agyonpüfölte a bepisilő másféléves gyereket. De olyan gyerekünk is van, akit csecsemőkorában az ittas, feldühödött anyuka többször is az ágyhoz vágott. Ezek után tehát nem csoda, hogy a gyerek tanulási nehézségekkel küzd. Vannak olyan családok is, ahol a gyereket szexuálisan bántalmazzák. Súlyos következményei minden esetben szembetűnőek, az élelem visszautasításától a társas kapcsolatok kialakításában megmutatkozó nehézségekig egy sor nem kívánt, a fejlődést gátló következmény jelenkezik.
Otthonainkba kerülő gyerekek családjaiban minden elképzelhető családi, személyes és fizikai rendellenesség halmozottan van jelen, így kiemelni ezeket a gyerekeket ebből a környezetből az első lépés amit tehetünk, ahhoz, hogy szeretettel, türelemmel és gondos neveléssel más irányt szabjunk fejlődésének.
Az alapítványon belül működő gyerekotthonok tapasztalatai arra indítottak, hogy érdemes és valós igényre válaszolunk akkor, ha Szováta és környékének nehézsorsú családjaira is ráfigyelünk és Isten segítségével orvosolni próbáljuk ezeknek a családoknak és főként gyerekeknek a helyzetét.
Gyermekvédelmi tevékenységünket négy síkon folytatjuk: vannak olyan helyzetek, ahol a családok gondjai némi ruhaadománnyal, tanfelszerlés-adománnyal, mozgókönyvtárral, élelmiszercsomaggal, ún. háziasszonytalálkozókkal megoldhatóak. Ezeknek a családoknak azt szeretnénk üzenni, hogy számíthatnak ránk, a társaik vagyunk. A rendszeres havi találkozók keretén belül sor kerül az alapvető hitebli kérdésekre, gyereknevelési problémák kezelésére és a keresztény család értékeinek ismertetésésre. Fontosnak tartjuk ezeket az asszonyokat, mint a család érzelmi síkjának megteremtőit, és szeretnénk, ha ők is ugyanolyan fontosnak éreznék magukat, asszonyi, feleség és anyai mivoltukat. Erősíteni szeretnénk bennük ezeknek a szerepeknek a teljes és örömteli felvállalását, azt, hogy örömüket találják benne.
Tevékenységünk másik szintjét a napköziötthonok, ún. szeretet-szigetek képviselik. Szegény családokat látogatva, ruhacsomagok, élelmiszercsomagok kiosztása közben észleltük, hogy ezen gyerekek elmaradnak a tanulásban, tanéveket ismételnek, (sajnos nálunk van egy olyan tanügyi törvény, hogy egy gyerek, ha két évvel meghaladja iskoláztatási korát, kimarad az oktatási programból). Gyakran a szülők munkára fogják, emiatt nem járnak iskolába, a másnapi felkészülésről, házifeladatok elkészítéséről szó sincs. A napközi-oktatás-fogalkoztatás célja, a hátrányos helyzetű, de jó képességű gyerekeknek olyan környezetet és feltételeket biztosítani, ahol tanulni tud, de ez a cél magába foglalja a tanulmányaiban lemaradt gyerekek felzárkóztatását is.
A napközik hétfőtől péntekig működnek, 14.00 órától 20.00 óráig, ahol első osztálytól nyolc osztályig minden korcsoporttal foglalkozunk egy-két nevelő vagy pedagógus segítségével. Minden délután ugyanitt uzsonnát (tej, kenyér, margarin, lekvár, édesség) kapnak a gyerekek és próbáljuk a mindennapi lelki, szellemi, fizikai, erkölcsi, higiéniai gondjaikat is orvosolni. Több napköziben kapnak már a gyerekek főtt ételt is napi egy alkalommal. 2004-2005-ben öt helyen, Sóváradon, Kibéden, Vármezőben, Illyésmezőben és Nyárádszeredában működött napköziotthon. Ettől a tanévtől kezdve ez a lánc is egyre bővült, így jelenleg a következő helységekben működik délutáni foglalkoztató tevékenység: Szováta (7 gyerek), Illyésmező (25 gyerek), a Nyárád mentén: Vármező (28 gyerek), Nyárádremete (35 gyerek), Nyárádköszvényes (23 gyerek), Mikháza (20 gyerek), Nyárádszereda (40 gyerek), a Küküllő mentén: Sóvárad (34 gyerek), Kibéd (26 gyerek), Makfalva (30 gyerek), Szolokma (22 gyerek), Hármasfalu (42 gyerek), Szentdemeter (24 gyerek), Székelyvécke (23 gyerek), Bordos (27 gyerek), Hargita megyében: Parajd (27), Alsósófalva (20), Máréfalva (20), Siménfalva (20) és Szentkeresztbánya (20). Ezekben a helységekben közel hatszáz gyermek van, aki bekerült a napközi-lánc renszerébe. Előnye a napköziotthonoknak az, hogy a gyereket úgy lehet támogatni, segíteni, hogy közben nem szakad el családjától. A 2004-2005-ös iskolaév utolsó heteiben az iskola-pedagógusok véleményét megkérdezve és a saját tapasztalataink alapján megerősítést nyertünk abban, hogy szükségesek ezek a délutáni felzárkoztató tanítások, mivel sokuk tanulmányi előmenetele jelentősen javult.
Harmadik szintje gyermekvédelmi tevékenységünknek abban áll, hogy olyan gyerekeket fogadunk be otthonainkba, akiknek szülőfalujukban nincsen továbbtanulási lehetőségük, így mi ingyenes bentlakást biztosítunk szovátai otthonunkban.
Végül olyan gyerekek kerülnek be szovátai gyermekvédelmi központunkba, szociális családokba, akik elvesztették szüleiket és hozzátartozóik nagyon súlyos egészségi, szociális, anyagi gondokkal küszködnek. Az évek során kitartó türelemmel, szeretettel csodálatosan kibontakoznak, fejlődnek gyerekeink. Az a kislány, aki előző tanévben a vonaton tökmagot árulva tartotta el dédnagymamáját, és hébe-hóba járhatott csak az iskolába, ebben a tanévben a harmadik osztály egyik éltanulója lett. Egy kisfiú került a közösségünkbe, aki nem tudta kinyitani jobb kezét, mert kiskorában leforrázta magát, plasztikai műtét segítségével kis kezét most használni tudja és gyönyörű betűket rajzol. Tanév végén boldogan hozták ragyogó szemekkel a jeles bizonyítványokat. A dongalábbal született kislány már bicegés nélkül a karjainkba szalad az ortopéd
cipőnek köszönhetően, alig látszanak a műtét nyomai. Most öt éves kislányunk szavalóverseny trófeájával örvendeztette meg szíveinket. Szilveszterkor egy árván maradt, közel két éves kisfiú úgy került hozzánk, hogy még sem járni, sem beszélni nem tudott. Pár hónap múlva, most már egyedül szaladgál, elkezdte kiejteni az első szavakat, sokat mosolyog, míg idekerülésekor nem lehetett jókedvre deríteni. Azok a félárva kislányok, akik a tavaly még a falu cégérei, szégyenei, koldusai voltak, akik három napban egyszer ha étkeztek, a tanév elején a pad alá bújva kukorékoltak, hogy magukra vonják a figyelmet, mostanra
elismeréssel beszélnek törekvéseikről a nevelőik, tanáraik.
Nagy családunk Szent József oltalma alatt működik akinek példájára szívünkbe zárjuk valamennyi rászoruló gyermekünket, még ha nem vérszerinti kötelékek is tartanak össze bennünket. Hivatottak vagyunk mindannyian a gyerekek védelmére, mint ahogy Szent József is tette ezt az Úr Jézus nevelésében a legnagyobb szeretett jegyében.
Szováta, 2006 április 28.
Pál Mária, a szovátai Szent József Ggyermekvédelmi Központ vezetője.
Pál Mária, a szovátai Szent József Ggyermekvédelmi Központ vezetője.
