Szívünkben olthatatlan vágyat érzünk a végtelen jóság, a végtelen szépség, a végtelen bölcsesség után! Vágyunk rá, őt keressük mindig és mindenhol! A felvilágosult emberek ezeket az értékeket itt ezen a földön önmagukban, egymásban keresik, de nem találják! Az emberek a teremtményeket istenítik, "imádják", és ezáltal a kiválasztott személyt, tárgyat csak hazug bálvánnyá silányítják, melyben csalódnak, keserűen eldobják és balgán új bálványok felé fordulnak! A keresztény ember ezeket az értékeket Istenben keresi és találja meg! Számunkra a végtelen Isten az életet adó áldott nap, melyet szeretnénk véges karjainkkal elérni, átölelni! Mi Istent imádjuk, és a teremtményeket, legyenek bármennyire szépek, jók, aranyosak, csak tiszta szívvel szeretni fogjuk! Én ezen az úton járva találtam meg lelkem nyugalmát, békéjét! Imádom az Istent és tisztelem, szeretem Teremtőm minden egyes teremtményét, a jókat, a rosszakat, a szépeket és a számomra rondának tűnőket egyaránt!
Természetesen, mindez nem csak fejben zajló döntés kell legyen, hanem meg kell jelenjen életünkben, bevásárlási szokásainkban, viselkedésünkben: egyszóval Istenünkhöz, egymáshoz, a teremtményekhez fűződő mindennapi viszonyunkban is!
Szeretettel,
Csaba t.
“Három gyermekünk is volt egy családból, ahol az apuka és az anyuka egy garázsban élt. Hajléktalanok voltak, teljesen lecsúszott egzisztenciák, ezért nem erőst akartam hazaengedni a gyerekeket a vakációra, de ők nagyon kérleltek. Gondoltam, akkor elviszem, és este visszahozom őket. Délután mentem értük, már félhomály volt. A garázsba nem volt bevezetve a villany, két nagy vasajtó, középen szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva. A plafonon kicsapódott a lehelet, és vízcseppek formájában hullt a hideg betonra… Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt és sötét. Az apuka állt az ágy mellett, gyűrögette a kalapját, az anyuka nyakában pedig ott csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy »gyerekek, gyertek, megyünk vissza Dévára«.
Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: »Pap bácsi, nem ünnepelhetnénk inkább itthon, anyukámékkal?«
Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpuszild, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka, és semmi más. Akkor azt gondoltam, ha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom.”
Böjte Csaba
Fénykép: Igazgyöngy Alapítváy
Kovásznán, a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Otthon lakói is jól vannak! Istennek legyen hála!!
Csaba t.
2017 dec. 30-án, szombaton, 12.00 órától kipróbáljuk, hogy lehet misézni a felújított petrozsényi Jézus Szíve kápolnában!! Majd ha teljesen kész lesz meghívjuk egy szentelésre az érsek atyát!!
Ha időd engedi nagy szeretettel várunk, utána meglátogatjuk a befagyott Boli barlangot!!
Hálás szívvel,
Csaba t.
