Minden keresztény közösségnek a szeretet és a melegség oázisának kell lennie a magány és a közöny sivatagában.

Fotó: AP
Magyar Kurír

Légy azzá, amiért születtél! Légy társa a Teremtődnek!!
Isten azt akarja, hogy mindannyian társai legyünk világunk továbbteremtésében. Én, te, a porszem, odaállhatok a jó Isten elé, imában beszélgethetsz vele, Ő komolyan vesz, és a közösen megálmodott szép, szent dolgot munkáddal valóra válik. Van ennél csodálatosabb hivatás a földön? Megfogni Isten kezét és elindulni!
Hiszek a csodákban,

Csaba t.

Csodálom Jézus egyenes bátorságát!! Képes a társadalmi előítéletek falán egyszerűen átlépni! Odamegy a lenézett, megvetett vámoshoz, ránéz és azt mondja, hogy "Kövess engem!" És a vámos feláll és követi Jézust! Majd meghívja ez a bűnös ember a Mesterét vacsorára, sőt a barátait is meghívja, hogy Jézust bemutassa nekik! Az okos, jólfésült  farizeusok botránkoznak, Jézus nem fél a képmutató ítélkezőktől, egyszerűen sajnálattal  jajjt mond rájuk, és az Ő szeretetének fényében a félredobott kőből szegletkő lesz!!
Megvan-e ez az előítélet nélküli Jézusi bátorság bennem!! Odamerek -e menni a társadalmunk által lenézett, eldobott embereihez és meg merem-e szólítani őket! Mennyire hiszek az Isten által teremtett emberben, annak jóságában, szépségében? Merek-e a más vallású, más kultúrájú emberekhez bizalommal fordulni!?
Az évek alatt nagyon sok egyszerű, mondhatni rósz körülmények között élő gyermeket, felnőttet fogadtam be, és közel 25 év után visszanézve azt kell mondanom, hogy jól tettem!! Mikor rájuk nézek, gazdagnak érzem magamat, és büszke vagyok azokra a hajdani kolduló, utcán tengődő gyermekekre, akik nálunk felcseperedtek, emberé váltak!!
Ne csak olvassuk az evangélium szép történeteit, hanem merjünk előítélet nélkül odamenni az elesett embertársainkhoz, merjük őket szeretettel megszólítani, befogadni elsősorban a szívünkbe, majd az életünkbe is!!
Szeretettel,

Csaba t.  

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?”
Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Mk 2,13-17

Ilyen nagyszerű kollégákkal könnyű gyereket nevelni!!
Büszke örömmel osztom meg ezt a régi képet és egyben mondok hálatelt szívvel köszönetet mindazoknak kik nálunk gyermekeket neveltek nevelőnőként vagy akár önkéntesen is! Jó lenne egy vidám farsangi bált szervezni veletek, had lássuk, hogy ki mennyire emberesedett, asszonyosodott meg az évek során?!
Szeretettel, 

Csaba t.

Tegnap készítettem ezt a felvételt a csíki medencéről! Mekkora erők feszülnek egymásnak, a ragyogó kék eget ostromolják a fekete felhők!  Furcsa az idei tél,  borongós az idő!!
A természet adta látványt csodálva,

Csaba t. 

Egy ember álma, sokak segítsége és egy csoda születik....csak rá kell nézni a gyerekek mosolygós pofijára....szívemböl köszönöm azoknak akik segítettek, neked is Brigi sok szeretettel puszi nektek Borszéken!
Szeretettel

Eszter

Számomra mindig óriási élmény egy tábortűzre fát rakni, táplálni a lángot mely fáradságomat lobogó, pajkos táncával köszöni meg, s az erdő hűvös éjszakájába meleg otthont varázsol. Ugyanaz az az öröm oktatni, nevelni jósággal egy-egy csillogó szemű gyermeket, fiatalt. Csodálattal nézem otthonainkból kinőtt nagyszerű édesanyákat, édesapákat, a munkájukat becsülettel végző nagyszerű fiatalokat!
Köszönöm Mirabellának és Bobinak, hogy megerősítettetek az Isten által alkotott emberiség iránti bizalmamba, abban a hitemben, hogy érdemes alázattal befogadni az ajtónkon kopogtató bajbanlévő testvérünket!
Szeretettel,

Csaba t.

Egyszer, amikor a templomban imádkoztam, a lelkemben határozottan éreztem, hogy Jézus megkérdezi tőlem: „Hiszel, vagy nem hiszel Bennem?” Éreztem, hogy erre a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel kell válaszolnom. Tudatosan kimondtam: „Igen, Uram, hiszek. Hiszem, hogy létezel.”
Pergő gyorsasággal következtek a további kérdések: „Hiszel abban, hogy én, aki a nyelvedet adtam, tudok szólni hozzád?” Kimondtam: „Hiszem, hogy tudsz szólni hozzám.” És ismét kérdezett: „Hiszed, hogy meg tudom hallani azt, amit kérsz Tőlem?” Jó volt kimondani, hogy: „Hiszem, hogy meghallod a szavamat.” Végül azt kérte tőlem, hogy beszélgessünk. Elindult egy hitből fakadó párbeszéd Isten és köztem. Ha meg kellene mondanom, hogy mi volt életem legnagyobb élménye, öröme, akkor bátran állíthatom, hogy ez a párbeszéd volt az, amely valamilyen szinten azóta is tart. Ennél szebbet, boldogítóbbat, örömtelibbet, mint beszélni az Élő Istennel, nem tudok elképzelni. Az Ő jelenlétében az ember mintha fényben állna, minden sokkal egyszerűbbé, világosabbá válik, eltelik erővel, bizalommal szeretettel és a legszebb erények maguktól bomlanak ki az imádság útjára lépő emberben.

Csaba t. 

Esténként már régen bevett szokás összegyülünk a Rózsafűzért elimádkozni. Ma este szinte könnyekig hatott meg ez a 8 éves kislány aki már régóta akart közénk jönni. Amilyen szépen imádkozott sok felnőttön túltenne....mától elhatározta ő is jön minden nap. Amellett egy kislány aki tele van pajkossággal , mosollyal......de ha nem lett volna testvérkéivel befogadva hol is lenne ???? A jó Isten áldása legyen rajtad, Csaba testvéren , Bernardin testvéren és a nevelőjén. Szerintem egyik legfiatalabb tagja lehet bármilyen Rózsafűzér csoportnak ....nagyon ügyesen ministrál is