Gyermekem, te Isten szép ajándéka, egy titkokat rejtő csoda vagy! Igen, te a jó Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, melyre a Teremtő az ő családja iránti végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan. Általad akarja tovább teremteni a világot az Isten, választ küldeni a sokakat gyötrő kérdésekre. Ne veszítsd el magad, mert válasz vagy valakiknek, sokaknak! Kicsinységed ne aggasszon, piciny ceruzaheggyel írtak remekműveket!
Két kép, ugyanaz a lány és ugyanaz a mosoly is, csak közben szépen elteltek az évek!!
Rokszi a tavaly végzett az iskolával nálunk, ma megkapta a diplomáját, fodrásznő lett és fontosnak látta nekem is megmutatni, hogy a mindennapi munkája mellett hat hónap alatt, - megjegyzem maximális pontszámmal - sikerült gyermekkori álmát valóra váltania, fodrásznő lett!
Kedves lányom, nagyon büszke vagyok rád, örvendek, hogy annak idején igent mondtunk rád és befogadtunk a nagycsaládunkba, örvendek, hogy egyet léphettél a célod felé, remélem, sikerül saját kozmetika szalont nyiss, hogy segít a lányoknak, asszonyoknak olyan szépnek lenni, mind amilyen te is vagy!!
“ A szegénységben élnünk éppen olyan fontos mint maga a munka . Csak a mennyországban fogunk rá jönni mennyivel tartozunk a szegényeknek hiszen az ő megsegítésük által szeretjük jobban Istent .”
Őszi gyermeknap az Irgalmasság Házában!! A Természetjáró Bakancsos Klub tagjai nagy nagy örömet okoztak jóságukkal nem csak a gyermekeknek okoztak kitörő örömet!! Hála és köszönet minden egyes örömteli percért!
Aki lemaradt, ne búsuljon, mert október 8-án a Magyarok Nagyasszonyának szép ünnepén, a gyermekvédelmi központunk búcsúján, Déván remélhetőleg ő is kipróbálhatja, hogy milyen a gyermekekkel együtt játszani, kacagni!!
Adná az Isten, hogy minden vér szerinti gyereknek legyen egy ilyen jóságos, figyelmes, gondoskodó anyukája mind a képen látható Botinak, meg a többi segesvári gyermeknek!! Köszönöm Ildikónak és a többi kedves nevelőnknek, hogy tudtok együtt játszani, kacagni a gyermekeinkkel, de azt is köszönöm, hogy ha kell határozottan meg is meritek szólítani, inteni a nevelésre hozzánk hozott gyermekeket!!
Imádkozok, hogy Isten minden bajban lévő gyermek mellé küldjön nagylelkű, jóságos nevelőt!!
Sokszor olyan kicsiny hitűek vagyunk.... 1993-ban még így nézett ki a dévai kolostor udvara... kopár és üres minden... nem volt se a Szent Ferenc Alapítvány, se egyetlen gyermek.... Isten mégis elültetett egy kis vágyat a szívünkbe, melyet imával, könnyel, és sok sok ferences vidámsággal öntözgettem! Az évek repülnek és a minden jónak a szerzője az Isten küldött társakat is, pénzt is, és ma már örömmel írhatom le, hogy 83 helységben készülünk a tanévnyitásra, sok - sok aranyos gyermekkel... Igen az elmúlt két évtizedben több mint ötezer gyermeket tudtunk befogadni, képezni, nevelni, és mennyi virágot, növényt elültettünk a gyermekeinkkel, hogy ne legyen kopár, szomorú ez a világ!? Ki tudná megszámolni, hogy az elmúlt években hányszor kacagtak csilingelő jókedvvel a gyermekeink, hányszor tették össze imádságos szeretettel a kezüket, hogy megköszönjék a sok sok jó emberen keresztül, a gondviselő Isten által nekik juttatott adományokat, vagy hány szép magyar verset, népdalt adtak elő a könnyes szemmel tapsoló közönségnek?
Érdemes elindulni, érdemes új tanévet kezdeni, nyitott szemmel Isten kezét fogva álmodni, mert eddig a botladozó elképzeléseinkből, az évek alatt megszülető valóság mindig sokkal szebb lett, mint amit a kicsinyhitű álmainkban egyáltalán merni kértünk az élet Urától!
Szeretettel biztatlak, a közelgő tanévkezdéskor, hogy merjetek nyitott szemmel álmodni, s merjétek álmaitokat az imádságos hittel Isten elé tárni!
Sokan kérdik, hogy a székely ember miért olyan facsarós, csavaros, olyan innen is - onnan is megpróbálom, hátha célba jutok! Kérdem én egy ilyen tájon, milyen is lehetne az ember? Az alma nem esik messzire a fájától, ezen a drága szülőföldön ilyen emberek teremnek! Keresztes Emil a Székelyföldről, a békási szorosról készített szép képei felett gondolkodok!! Itt nincs két egyforma, párhuzamos vonal, itt a táj is, de még az út is szabadon kanyarog, ágaskodik az égfelé, szakad a mélyben mindenféle lehetetlen szögben vibrál, bátran és keményen! A természetnek ez a végtelen szabadsága szakadt bele a mi lelkünkbe is, ez ad erőt, hogy a minden logikára fittyet hányva, a sziklacsúcson is megkapaszkodó fenyő példájára mi is az Isten adta életet becsülve, éljük mindennapjainkat ott ahol születtünk, úgy ahogyan a nagy idők megengedik!
A nyár végi melegben, szárazságban vegyük észre a szomjazó madarakat és tegyünk az ablakunkba egy kis dobozba vizet... Jó látni ahogyan a kis szárnyas kuncsaftok cserfesen rájárnak az ajándékba adott pár csepp vízre!!
Olyan kevés kell ahhoz, hogy jót tegyünk, hogy jók legyünk, merjünk tudatosan rálépni a szeretet útjára! Mint a vadász a zsákmányt úgy kellene keressük, hogy hol mi jót tehetnénk, hisz a mindennapi jó cselekedeteink a mi egyetlen maradandó trófeáink, melyekkel mennyei Atyánk színe elé állhatunk bizalommal!