Jelenleg 86 gyermekkel lakunk együtt itt Tusnádfürdőn.
Kedves Csaba testvér !
Az egyik lányuk szörnyen megsértette a nevelőjét. Pillanatok alatt érezhető volt a gőgös gúnár aki sziszegve támad az emberre. Hogy mit látok én az ilyen helyzetek kapcsán, igyekeztem az alábbiakban megfogalmazni.
Sok dolog van amit nem látunk. Ami azon túl van amit látunk, abban ott van Isten lehelete, egy darab "igaz", amiből oszthatatlanul összeáll a teljesség, Isten teljes szeretete. Látjuk mi például az őszt ? Miként a természet lüktető életereje elrejtőzik, visszavonul teremtője keblébe, hogy lassan szép álomba szenderülve megalkossa a tavaszt, az új életet.
Jól szeretjük mi az őszt ? Az ősz a szüret és a beteljesedés ajándékát hozza nekünk. És jól szeretjük mi a vizet, a ködös reggeleket és az egyre hűvösebb nappalokat? Valamennyiben ott van Isten jóindulata, irántunk való szeretete amit az ő kegyelméből akár fel is fedezhetünk, ha jól tudunk szeretni.
Ha jól tudunk szeretni nem a párás ködöt, nem az egyre hosszabbodó éjszakát látjuk. Nem azt látjuk ami látható, hanem azt ami láthatóvá válik akkor, ha szeretünk.
Nap mint nap látunk szorongó, gyalázkodó, dühös, zavarodott, félénk, szemtelen és szenvtelenül pimasz gyermeket, aki a suli réme, az osztály bohóca, a szomszédság átka, űzött vad.
Az ilyen gyermekben is ott van egy darab "igaz" amiből oszthatatlanul összeáll a teljesség, Isten teljes szeretete. De úgy gondolom, hogy valójában semmit nem látunk amit nem szeretünk.
Valójában észre sem vesszük azt akit nem szeretünk. Hogy szerethessük és láthassuk meg kell ismernünk, fel kell fedeznünk benne azt amit nem látunk, mert esetleg rátelepszik a mi szeretetlenségünk és így feszegetni kezdi az általunk rácserzett zubbonyát, dühösen és pimaszul.
Jelenleg 86 gyermekkel lakunk együtt itt Tusnádfürdőn.
Köztük egyetlen nincs aki rossz és kezelhetetlen lenne, mert "ő olyan".
Ellenben ha nem tudjuk őt látni, akkor csak olyan tud lenni, amilyennek mi nevezzük, merthogy nevet adunk mindennek amit látni vélünk.
A nálunk lakó gyermekek valamennyien szeretnek szép ruhában járni, illegni-billegni a tükör előtt, szeretnek megvigasztalódni, szeretnek dicséretben részesülni, szeretik ha szeretik, mert a szeretetet óhajtják és olykor könnyezik azt. Egyikük sem akar zavarodott, haragos,bosszús, rossz lenni.
Nem az van beléjük írva, hogy gyűjtsék a haragosaikat, hanem az van beléjük írva, hogy játszótársakat találjanak maguknak, vidámak, önfeledtek, boldogok legyenek. Ebben a dologban bizton bízhatunk. Meg kell tanulnunk látni az igazi valójukat, azt a teremtett csodát,ami maga a gyermek, akiben kedvünk telik.
Egyszerűen meg kell tanulnunk jól szeretni. A vizet, az erdő fáit és rétjeit nem jól szeretjük ha csak használni, felhasználni, kihasználni akarjuk.
Akkor szeretjük jól, ha megbecsüljük, tiszteljük és óvjuk azt. A szülőtőkét sem elég csak használni. Szeretni kell azt. Szolgálni kell a gyümölcséért.
Valamennyi gyermek és valamennyi ember tud gyümölcsöt hozni, mert az van beleírva az által a darabocska lélek által, mely révén Istennek részese, hogy gyümölcsöt teremjen. Hogy Isten terve bennük kibontakozhasson, egyszerűen látnunk kell azt ami szemmel nem látható.
Csak azt látjuk igazán és olyannak amilyen, - IGAZ- , akit szeretünk.
Állítom, hogy nincs rossz gyermek, de sok dolog van amit nem látunk. A gyógymód viszonylag egyszerű: beismerni, megbánni, felfedezni, jóvátenni.
Szeretettel,
Tibi
