Október 22-én szeretnénk elzarándokolni Hátszegről arra a csatahelyre, hol Hunyadi János legyőzte 1442-ben az országba betörő 80.000 ezres török hadsereget!!
Nagy szeretettel hívunk, várunk,
Csaba t.
Őseinkre emlékezni, nagyjainktól tanulni szeretnénk, ezért 2017. október 22-én vasárnap elzarándokolunk Erdély Vaskapujához, az ország hátsó szegletébe! A Hátszeg városától nem messze lévő Zajkány község határában található az a csatatér, hol Hunyadi János, Buda eleste előtt száz évvel, 1442-ben, 15.000 katonájával legyőzte a 80.000 török szultán hódító szándékkal Erdélybe betörő csapatát! Talán ma már nem is lennénk, ha 575 évvel ezelőtt, akkor és ott Hunyadi János a magyar, székely, román, szerb katonáival nem mond határozottan nemet az egész bizánci birodalmat elfoglaló és világuralomra törő török szultánnak!
A megemlékezésre távolabbról jövő kedves vendégeinket már október 21-én nagy szeretettel várjuk Déván. Vasárnap együtt indulnánk autókkal a hátszegi medence egyik legősibb településére, Kispesténybe, hol egy csodálatos magyar közösség hosszú évszázadok óta él, gazdálkodik a hófödte Retyezát csúcsai alatt. 11.00 órától, a helybeli ősi, csodaszép templomban szeretnénk együtt imádkozni, úgy ahogyan annak idején Hunyadi János is együtt imádkozott a katonáival, majd a közös ebéd után kigyalogolnánk a 13-14 kilométerre lévő csatatérre! Őseink vérével áztatott szent földre nem gyűlölettel, a halál hírnökeiként szeretnénk lépni, hanem az életre igent mondva elültetünk egy - egy facsemetét, közösen az elesettek emlékére egy diófa ligetet létesítünk!
Nagy-nagy szeretettel hívlak, várlak, gyere a Dél-erdélyi árva gyerekekkel zarándokoljunk el a Kárpát-medence talán legfényesebb diadalával végződő csatájának véráztatta földjére!
A múlt nagyjaira figyelve,
Csaba t.
Zajkányi csata
A vaskapui csata 1442.
Talán nincs is olyan e honban, aki ne ismerné a híres, hazafi, a törökverő Hunyadi János nevét. Mégis ha megkérdeznénk, hogy mely ütközetekben is jeleskedett, a legtöbbünk a nádorfehérvári diadalon kívül nem túl sokat tudna felsorolni, beleértve engemet is. Nos e homály oszlatásával próbálkozik meg IGábor barátom és fia, e blogon, és majd december 5-én a Games-Dayen, amikor is felidézi hunyadi egyik kevésbé ismert diadalát…
Előzmények
1442. március 25-én az Erdélyben portyázó Mezid bég csapatait Hunyadi János és Újlaki Miklós vezette magyar csapatok a Szebeni csatában legyőzték.
Az ütközet következményeként Moldva és Havasalföld újra a Magyar Királyság hódolt. II. Murád szultán (1421−1444/1446) sem a vereséget, sem a magyar beavatkozást nem hagyhatta szó nélkül, ezért még 1442 nyarán megindította újabb hadjáratát. A sereg vezetését Sehabeddin ruméliai beglerbégre bízta (Hadim Sahabeddin pasa mellékneve Kula Shahin-valt, ami barna sólymot jelent). A támadó török sereg az oszmánok teljes európai (ruméliai) haderejét magában foglalta, de még néhány ázsiai (anatóliai) csapatot is hozzárendeltek. Ennek létszámát korábban 80.000 főre becsülték, ami azonban nyilvánvaló túlzás. Valójában nagyjából 30−40.000 fős lehetett a török sereg, ami azonban még mindig hatalmas létszám, főleg ha számításba vesszük, hogy Hunyadi János 10.000 katonát tudott egyszerre összegyűjteni (megjegyzés: milyen erős lehetett katonailag és anyagilag a török birodalom hogy ilyen hamar az előzőnél egy nagyobb sereget ki tudott állítani?).
A török seregben janicsárok is szép számmal voltak, nyilvánvaló hogy nem valamiféle rabló hadjáratról van szó, hanem az oszmán fősereg támadásáról, még ha nem is a szultán vezetésével.
A török sereg célja elsődlegesen Havasalföld és Moldva megbüntetése hűtlenségük miatt, valamint a szomszédos Erdély felprédálása.
Az törökök Oláhországban (Havasalföldön) való megjelenésének hírére Hunyadi János Erdélyben nyomban körülhordoztatta a véres kardot, a székely és magyar hadakat Szeben tájékán való gyülekezésére szólítván fel. Hunyadi nyilván azt szerette volna, ha Sehabeddin bejön seregével a magas hegyek közé és a Törcsvári- vagy a Tömösi-hágóban ütközhet meg vele, hiszen ott szinte egyáltalán nem érvényesülhetett volna a törökök túlereje. Sehabeddin ezzel szemben délre, laposabb területre akarta csalni a magyar sereget, hogy ott nyílt mezei csatában, erőfölényét kihasználva, megsemmisíthesse őket.
Az oszmán had augusztus második felében hatalmas pusztítást csapva vonult át a „hűtlenné vált” Havasalföldön. Sehabeddin, seregével Karánsebes tájékára érve, egy-egy portyázó különítményt Temesvár, Lugos és a Vaskapu irányába indított el. Ezeket a különítményeket a magyar sereg akadálytalanul keresztüleresztette, s azok nyomban hozzáfogtak a vidék szokott feldúlásához. A két sereg a Vaskapu-hágónál találkozott.
A Vaskapu-hágó (é. sz. 45° 30′ 36″, k. h. 22° 41′ 16″) 669 méter magasságban, a Bánát határában, a Déli-Kárpátokban található. A hágó ősidők óta a népek országútja volt, a törökök is a Vaskapu-hágón át özönlötték el Dél-Erdélyt 1420-ban. 1438-ban, majd 1442-ben is ezt ismételték volna meg.
Az ütközet:
A Zajkányi, vagy Vaskapu-hágói csata 1442. szeptember 6.-án zajlott le. Azért hívják Zajkányi csatának is, mert a hágó keleti részén lévő első település Zajkány.
Mindkét vezér úgy állította fel a seregeit, hogy a legjobban ki tudják használni a földrajzi előnyöket. Hunyadi János bízott a nehézlovassága rohamában, ezért középre és szárnyakra helyezte ezeket a csapatokat. Közöttük íjászok, könnyűlovasság és nehézgyalogság állt. A törökök kihasználva létszámfölényüket, két- de lehet hogy háromsoros harcrendben álltak.
Az összecsapás a magyar nehézlovasság rohamával kezdődött, amit a török hadrend visszavert, és ezen felbátorodva rohamozott. Öldöklő, hullámzó közelharc folyt az egész csatatéren. A szárnyakon a domborzat viszonyait kihasználva, huszita harci szekerek a török vonalakat átkarolták, támadásuk teljes meglepetés volt. Hunyadi János ekkor vetett be először harci szekereket a török ellen. Az ismeretlen hadi eszköz megjelenése és a magyar nehézlovasság folyamatos nyomása megbontotta a törökök harcrendjét. Az oszmán vezetőknek nem sikerült megállítani csapataik hátrálását és végül megfutását sem.
A több mint négyórás ütközet végén a magyar csapatok óriási győzelmet arattak. A török sereg több mint fele holtan maradt a csatatéren. Hunyadi a nagy győzelmet kihasználva tovább támadott, és a bolgár területekről nagy zsákmánnyal tért haza.
Egy csata és emlékmű margójára:
1896. szeptember 6-án a Zajkányi-, vagy Vaskapui csata 454. évfordulóján, a csata színhelyén a Vaskapu-hágó közelében Vámos-zajkány nevű magaslaton Hunyad vármegye négyméteres öntöttvas emlékművet állíttatott, mely harci buzogányt formázott. Hunyad-vármegyében a Déli-Kárpátok hágóin ugyanebben az időben még öt hasonló emlékművet emeltek. Az első világháborút követő román megszállás után valamennyit elpusztították. Az utolsót, a zajkányit, 1992. június 22-én döntötték le „ismeretlen” tettesek.
Források:
Bonfini leírása
Bánlaky József: A Magyar Nemzet Hadtörténelme
