A képen látható teremben, az ott látható asztalnál, 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert Görgei Artúr magyar honvéd-hadserege I. Miklós orosz cár inváziós hadserege előtt. 

A gyerekekkel a 20 kilométeres utat, az útközben elmondott imáinkat a szabadságharc ideje alatt elesett katonákért ajánlottuk fel! Imádkoztunk azért is, hogy Isten gyermekeinek szabadságában, békében, jó testvérekként élhessen minden nép az ő drága szülőföldjén!!

Szeretettel,

Csaba t.

„... helyzetünkben felszerelés nélkül, pénz nélkül, a hadsereg ellátásában egyes-egyedül harácsolásra utalva határozottan tagadom, hogy – még ha további sikerek lehetőségét föl is tesszük – ellenállásunk tartós lehet; és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a háborúnak az említett wallensteini elv szerint való folytatása tulajdon hazánkban – bűn. ”

– Görgei szavai Csány Lászlóhoz az utolsó haditanács összehívása előtt

1849. augusztus 11-én az aradi haditanács (mintegy 80 fő, köztük több későbbi aradi vértanú tábornok) kimondta a fegyverletételt. Görgei a határozathozatal idejére elhagyta a termet („kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni”).

„Talán elég lesz, ha egymagam leszek annak áldozatja. ”

– Görgei levele Rüdiger orosz tábornoknak

1849. augusztus 13-án a magyar fősereg (29 889 fő) a szöllősi mezőn (Világos mellett) feltétel nélkül letette a fegyvert az orosz hadsereg előtt. Ez a gesztus azt jelképezte a nemzetközi közvéleménynek, hogy Magyarország csupán a túlerő előtt hajolt meg, nem adta fel azokat az elveket, amelyekért 1848-ban felvette a harcot. Görgeit másnap elválasztották tábornoktársaitól, és Nagyváradra vitték.

A nagyváradi orosz hadifogságban augusztus 27-én értesítették, hogy a bécsi udvar kegyelmet adott neki, azonban ausztriai száműzetésre ítélte.