A Szent Ferenc alapítvány olyan mint egy jó termő fa. Már 13 éves és mégis évről évre mind jobb és több termést hoz. A gondozója Böjte Csaba atya s azért jó a  termés mert megadja mind azt amire annak szüksége van. Ebbe segítnek a hazai és határon túli nagylelkű emberek, akár fizikailag, akár anyagilag folyamatosan. Nagyon gondosan gyöngéden, hittel, reménnyel, szeretettel, odaadással bánik a fával, hogy minden gyümölcs szépen egészségesen tudjon beérni. A termés mi vagyunk a gyerekek.....

2005. december 05. este. Nagy a készülődés és levélírás. A gyerekek nagy lelkesedéssel teszik ki a leveleket az ablakokba. Fényesítik a cipőjüket, hogy ha netán arra jár a Mikulás, tegyen bele valamit, nem számítva arra, hogy a Mikulás másként szeretné meglepni őket a jóságukért. Este fél hét van, és a gyerekek készülnek vacsorázni nem gondolva arra, hogy a vacsora másként fog lezajlani, mint ahogy ők megszokták....

Nagyon szeretem ezt az időszakot, mivel ekkor közeledik Jézus Krisztus születése. Ezt az ünnepet tartom a legkülönösebbnek, mivel szeretem a havat, a karácsonyfát, az éjféli misét! És persze teli szívvel várom, hogy a családommal együtt lehessek, és együtt érezzük a Karácsony csodálatos hangulatát. Mindig is szerettem a szüleimet, a testvéreimet, rokonaimat meglepni valami kis ajándékkal és ez számomra nagy élmény.

Papbácsinak köszönhetjük meg mert lehetnénk. Vakációkban táborokban szoktunk menni. Minden tábor tetszett nekem, mert mindenhol jól érzem magam. A nevelőknek úgy szoktunk segíteni, hogy vigyázunk a kisebbekre és segítünk neki dolgozni. Most Karácsonyra készülünk, és így Adventi koszorút készítünk.

Mivel a karácsony számomra a legszebb ünnep, legszívesebben a szüleimmel, és rokonaimmal töltöm el. Szerintem a család mindig a legfontosabb mindennél, talán a munkánál, és a pénznél sokkal fontosabb egy anyai ölelés, vagy, hogy megöleld feleséged, amit talán nem tettél meg rég, mert nem volt időd. Karácsonykor időt szánsz önmagadra és mindent megteszel, hogy boldogok legyetek.


2000-ben jöttem ide dolgozni. Igaz nagyon féltem, mert azon kívül, hogy nagyon szeretem a gyermekeket, zsákomban más nemigen volt. Először is nagyon meglepett az a bizalom amellyel fogadtak. Első éjszakáimat egy hatalmas 4 szobás tömbházlakásban töltöttem egyedül. Kaptam utána egy pár kisgyermeket, akik közt volt egy nagyon pici kislány Roxi. Nagyon sokat sírt, nagyon elkeseredett volt. Első két év után visszakerült hozzám....